Tükör, 1965. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)

1965-07-27 / 30. szám

Bajvívás volt itt: az ifjú Minden Keresztüldöfte Titok-dárdával Az én szívemben a Halál szívét... (ADY) Pár esztendővel ezelőtt egy drá­ma írása közben sokat járt az eszemben Adynak ez a pár sora. Megérni a halál halálát, ha bele­pusztul is az ember . . . Megérni és megírni. Hiszen a magyar iro­dalom is szinte ezzel a gondolat­tal kezdődik: „halalnec halalaal holz”. Tudom, hogy ezt úgy kell a bibliai nyelv sajátos fel­sőfok-képzésével, mint épp a leg­halálosabb halál fenyegetését, de én mindig azt reméltem, a ma­gyar nyelv logikája szerint, hogy ez a kifejezés talán azt ígéri, hogy halálommal meghal a halál. Mert van ilyen, lehet ilyen. Csokonai is tudta, hogy van ilyen. Hirdette ő is fiatalkori ver­sében, halhatatlanság-hittel: „meghalt a halál”. (Neki elhit­tem ezt, és mindig csak nevetni tudtam Kazinczy mérgén, aki a leveleiben nem győzi ócsárolni Csokonait épp ezért a soráért.) Ez lett volna tehát a hősöm ju­talma a halálban. Ez a katharzis a tragédiában. Ismeretes, hogy intenzív munka során az ember hajlamos rá, hogy a maga munkájával rokon törek­véseket fedezzen fel szerte a vi­lágban. Így fedeztem fel a készü­lő drámám mellé egy készülő szobrot Vilt Tibor műtermében. Az Orvosi Kutatóintézet elé szánta ezt a fekvő szobrot, annak példá­zatául, hogy az ember, ha halan­dó is, széttépi a halál kígyóit. Lao­­koonnak végzete a kígyó, de im­már a kígyónak is Laokoon. Erre a szoborra illik csak igazán az az Ady-sor! Egy fektében is tengerrengés-erő­vel mozduló alak. A rátekeredő kígyók gyűrűi közt fojtódik és is­meretlen nagyságrendű energiák indukálódnak benne. Agónia? Az. De hogy az agónia szó szerint harcot jelent, tusát, és még csak nem is halál-tusát, ezt senki oly világosan nem fejezte ki, mint Vilt ebben a művében. (Filozófiában, igaz, Unamuno fej­tegette ezt.) Vilt szobra más műfajban és más levezetéssel, de megoldotta azt a problémát, amit a drámában fel­adtam magamnak. Azt hiszem, nemcsak drámaíró járhat így Vilt szobraival, hanem természettu­dós, muzsikus, költő, filmes vagy építész is. Szobrai olyan lényegre­ törők, mint megannyi képlet, amelybe bele van sűrítve szám­talan kortársnak tapasztalata. A­ KÉPLET, ha tetszik, vissza is vezethető az élményre. Valamilyen élményre. A Kentaur-szobor esetleg visz­­szavezethető annak a Kékgolyó utcában ostrom alatt látott kato­nának az emlékére, akit holtában belevágott a légnyomás egy lefa­ragott lócsontvázba, — a Figura székkel című kompozí­ció arra az istenhozzád mozdulat­ra, amelyet Szerb Antalról őrzött a szobrász, utolsó emlékként, a különböző Bohócok­­ a bohóc­­mélaságnak arra a jelképére, amelyet Barrault alkotott meg a Szerelmek Városában, — a fémszálakkal összekötözött Szo­rongó valami légópince-emlék­­re, — az öngyilkos Kentaur a szobrász vallomása szerint visszavezethető arra a felismerésre, hogy itt az AKI TANÚSKODOTT A HA FIGURA SZÉKKEL AVAGY BÚCSÚ KENTAUR ANATÓMIA 20 □ Nizza fölött. Le­ Raulban, egy nagy párizsi mű­kereskedő múzeumot alapított, ahol a modern műalkotásokat nekik való építészeti és táji kör­nyezetben mutatja be. Ez a Fondation Maeght, amelyet Malraux azzal avatott fel, hogy korunk művészetének új korszaka kezdődik itt. Csak­ugyan, mintha megsokszorozódnék a szobrok és képek hatása... A székesfehérvári múzeumban is tudják, hogyan kell érvényre juttatni a korszerű műveket. Csont­­váry és Ferenczy Béni kiállítása után, most a Vilt Tiboréért érdemes odautazni. Nyitva van egész nyáron.

Next