Tükör, 1965. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1965-08-31 / 35. szám
közük ehhez a vásárlóknak? Miért nincs egyetlen szó sem arról, mit tudnak ezek a gépek, miben különböznek a többi típustól? Úton-útfélen hirdetik a „Biztosítási és önsegélyező csoportot” ezzel a kísérő megjegyzéssel: „én is belépek”. Kérdés: ki tudja, miért? Mit nyújt ez a hosszúnevű intézmény? Új boltot hirdet az Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat. Kiemeli ezt a két szót: „Arany- és ezüstáruk” — jóllehet, nála nyilván nem főkötők kaphatók —, de a lényeg, az új bolt csak a nyolc soros szöveg végén olvasható. „Figyelje augusztusi olcsó árainkat” — harsogja a Kálvin téri Áruház hirdetése, felsorolva a kiárusítás árait. Csupán arról nem ejt egyetlen célzást sem, hogy ezek a bizonyos augusztusi árak a kiárusítás miatt olcsók. Tíz könyvet hirdet, közös előfizetést szervezve, a Magyar Könyv Vállalat, ezzel a szöveggel: „A válogatás könyvei minden igényt kielégítenek”, ami példátlan nagyotmondás, és nem pótolja az ötletet. „Nyári feladat a tanulóifjúság részére” — olvasható az újsághirdetésben, amely merész kanyarral hozzáteszi: „Kevés fejtörés árán értékes nyereményhez juthatsz, ha részt veszel” stb. — kiemelés a hirdetésben —, ami, enyhén szólva, etikai baklövés, méghozzá serdülő korúaknak címezve. Áttérve a plakátokra: Tárcsaküllemű kör a József Attila Szabadegyetem öles hirdetménye, a küllőkön egybefolyó és csak nyaktekerve olvasható feliratok, a hirdetett előadássorozatok. Pedig a plakát elsősorban funkcionális művészet, célzata egyértelmű, s elemi feltétele a böngészést nem kívánó közérthetőség. A Rapid gyorsmosószer új plakátja: ördögfigura, amely a mosószer hatására angyallá változik, ámbár ez csak bonyolult vizsgálódással fedezhető fel; a folthatású rajz zavaros. Az autóbuszon látható, elgázolt, laposra nyomott figura, a kétségek elkerülése végett még két autókeréknyom is áthalad rajta, felirata pedig ez: „Nézzen körül, hogy ne érje meglepetés”. Csak nem ezt, a jobb esetben is örök nyomoréksággal ijesztő állapotot becézi a plakátszerző „meglepetésnek”? Hemzseg a hirdetésekben a nyelvi pontatlanság, a magyartalanság. „Széles körű felhasználási területen használható” raktári állványt reklámoz, kiemelten tálalt hirdetésben a MÜART; „tanácsadással szolgálunk” — közli az orvosoknak címezve az OMKER Mintaterme. Eddig azt elemeztük, hogyan mondja, pedig az sem utolsó, miről mit mond a reklám! A közhasznú ismereteket tekintve: még keveset. Rendelet írja elő, hogy a másod-harmad osztályba sorolás okát az árun jelölni kell, de erre alig van példa. Az élelmezésügyi minisztérium, utasítását az élelmiszerek tárolási határidejének kötelező feltüntetéséről tömérdek esetben megkerülik. A kezelési utasítások, például a szintetikus anyagok mosási, vasalási előírásai elenyészően ritkák. (A napokban lép életbe a könnyűipari és a belkereskedelmi minisztérium utasítása, amely kitűnő tájékoztató módszer, úgynevezett „használati KRESZ” bevezetését rendeli el. Más-más színű mezőkben, ábrákkal jelzik majd a kezelés különböző módját. Jó az ötlet, csak tartsák is meg mindenütt, és főleg: a KRESZ ne adjon felmentést a szöveges használati utasítások készítésének eddig is jobbára elmulasztott kötelezettsége alól!). A reklám tájékoztató szerepéről még annyit: Érdeklődtünk a KERMI-ben, a kereskedelmi forgalomba hozatalt engedélyező intézetben: hány új árucikket engedtek át az elmúlt félévben? öszszesen 332 könnyűipari tennék s egész sor gépipari, vegyipari, élelmiszeripari újdonság előtt nyílt meg a kereskedelem kapuja. Számolva a sorozatgyártás tömérdek gondjával is, jogos a kérdés: miért olyan kevés az új cikkeket beharangozó, a hazai piacot előkészítő reklám? Az óvatos tartózkodás a reklámtól szemmel látható egyébként a főváros utcáin is. Nincs túlzás benne: a belvárosi utcákon lényegében nincs plakát, s alighanem másutt is több a szükségesnél a tiltó tábla. „Hirdetések felragasztása tilos!” Miért nem lehet fő üzleti negyedünkben, a Belvárosban, külön palánk háttérrel, jól megválasztott pontokon plakátot ragasztani? (Naponta átlag 300—350 ezer ember tartózkodik a Belvárosban.) A reklám és a városkép másik fontos érintkező pontja: a neon. Jó, hogy egyre több neonhirdetmény van Budapesten. Kevésbé jó az elhelyezés — a reklám és a városkép nézőpontjából egyaránt. A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat közlése szerint: kapacitásuk engedné, hogy az évi 1000—1200 új neon közül több kimagasló, nagyobb vagy hatásosabb berendezést készítsenek. Az ellenvetés: ez többe kerül. De nézzünk végig este például a Körúton: oldalt két neoncsík húzódik, és felül jobbára sötétek a házak, holott a portál-neonoknak legalább egy részét — lényegében azonos költséggel — sokkal változatosabban is elhelyezhetnék. Ami a pénzt illeti: a kiemelkedő vagy nagy neonok túlnyomó többségét — és az ezután készítendők többségét is — három „pénzes” intézmény: az OTP, az Állami Biztosító és a Csemege Vállalat állítja fel. Üdvös, hogy áldoznak a városképre, de hát ami sok, az sok. Budapest külső képében hovatovább OTP várossá, biztosító központtá változik. Kevesebb lesz az árny és több a fény, ha végképp nem restelljük a reklámot. A reklámot, amely — ha időben, igazat, tartalmasat hatásosan mond —, társadalmi, népgazdasági igényt elégít ki! TÁBORI andrás FOTÓ: SÁNDOR ZSUZSA Közhimelédik Idegenforgalom, lakáskultúra, vendéglátóipar... Ott találunk valóban színes, ízléses reklámot, ahol szívesen és hozzáértéssel foglalkoznak vele .