Tükör, 1966. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1966-01-11 / 2. szám
szívlelendő. Erről beszélnek egyébként jóval nyíltabban, üde poézissel Kovács Margit varázslatos terrakotta szobrai, csoportjai és gyönyörű domborműve: „Álmodik a pásztor és a nyáj”. A szinte végtelen regiszterű Gádor István képzeletéből ismét új ötletek, formai és színmegoldások születtek. Gorka Géza mindössze két edényével is bizonyít. Bizonyítja, hogy nemcsak úttörője volt a modern magyar kerámiának, hanem állandó fejlesztője, előrevivője. Mellettük és utánuk több kerámikusnemzedék nőtt föl, a kiállítók többségét ma már ők képezik, és munkásságukon érezni, hogy jól sáfárkodnak elődeik kerámia-kultúrájával. (Gorka Lívia, Janáky Viktor, Várdeák Ildikó, Jakab Borbála, Schrammel Imre.) ★ A kerámiával egyenértékű, szép fejlődésről ad számot az üveg. Itt is őselemek megértése és a művészi alakító készség harmóniája szülte az eredményeket. Akár Szabó Erzsébet egyedi darabjait nézzük, akár a karcagi gyár termékeit, vagy a legújabb parádi formákat, a kellemes ritmusok, a jó arányok, a finom színek szereznek örömöt. Az enteriőrök között az Iparművészeti Vállalat mutat be néhány kellemes berendezést. Egyszerűségében megkapó Bedécs Sándor zöld sakk-sarka. Egy másik jóvonalú, tompára hangolt színű belsőben Juris Ibolya őszi napfény-tónusú, szép függönye tűnik föl, kár, hogy nincs teljes méretében bemutatva. S ugyanilyen rendezési tévedés az is, hogy Bozsóky Anna nagy, figurális függönyét raffolva akasztották föl, s ezáltal nonfiguratív hatást kelt. A faliszőnyegek, függönyök többsége felnagyított grafika vagy textilminta, s mint mustrák sem rokonszenvesek. Szuppán Irén kisméretű faldíszítő textiliái példák arra, hogy nem a méret teszi a mestert, sem a harsogó szín, hanem az őszinteség, a sokat emlegetett elmélyülés és elsősorban a szakma feltétlen ismerete. Jóleső érzés volt megpillantani az iparművészeti kiállítás kavalkádjának egyik szobabelsőjében Rozgonyi Erzsébet fém teáskészletét, ami korszerű, emberszabású, egyszerű. ★ Iparművészetünk, ha most őszintén, elfogultság nélkül szembenéz önmagával és levonja e kiállítás tanulságait, bizonyára meglátja, mennyi tennivalója van még a korszerűség, az egyszerűség és az emberre szabás dolgában. Üvegek a karcagi gyárból (Suha Zoltán, Somkuti Katalin és Mikó Sándor tervei) Gádor István merész mesevárost épített kerámiából (Tinovói házak) Varjú és kos groteszkek — hegesztve (Soltész György — Papp Zoltán) Várdeák Ildikó: Virágváza Harmonikus, modern duó: Szilviczky Margit ötletes faliszőnyege — Jakab Borbála vázája