Tükör, 1966. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1966-03-15 / 11. szám

azonban úgy vélte, hogy sürgősebb feladatok is vannak napirenden. (Sztálin: -Javasolnám, hogy ezt a témát utalju­nk külügyminisztereink elé későbbi megvitatásra, és foglal­kozzunk most a szövetségesek nyu­gati offenzívájával«.). Jalta után Roosevelt fáradt kezei örökre eleresztették a kormánykere­két — és ez — minden részletében máig sem pontosan megmagyaráz­ható — változásokhoz vezetett az angol és az amerikai álláspontban. Napóleon és Truman A brit diplomácia egészen különle­ges és sajátságos fordulatot produ­kált. A Foreign Office, a brit kül­ügyminisztérium — nyilvánvalóan Churchill egyetértésével, de a mi­niszterelnök nevének említése nél­kül — a per gondolata ellen fordult, s ebben megszerezte a maga számá­ra a franciák támogatását is! Ma­gyarázatként természetesen csak hi­potéziseket lehet felállítani. A leg­valószínűbb az, hogy a Foreign Of­fice tartott a Chamberlain-korszak akcióinak túlságosan mély feltárásá­tól, a befolyásos francia köröket pe­dig ezenkívül még a Vichy-rezsim és a nácik közötti kapcsolat teljes szélességben történő­­kibányászásá­­nak­ veszélye is irritálta. Jellemző a Londonban uralkodó za­varra, hogy Eden hivatalában egy fantasztikus és eleve megvalósítha­tatlan gondolat bukkant fel, amely­­Napóleon-terv­ néven vonult be a történelembe. Eszerint a háborús fő­bűnösöket nem kell kivégezni, de bíróság elé sem kell őket állítani. Egyszerűen száműzni kell őket egy távoli szigetre. A­­Napóleon-terv­, amely valóság­gal konzerválta volna a legfőbb fe­lelősöket, a nácizmus felett aratott győzelem erkölcsi légkörében persze nem élhetett sokáig. Már csak azért sem, mert Roosevelt halála után Truman elnök gyökeresen megvál­toztatta az amerikai álláspontot. Washington taktikai feladata ez volt: fizikailag is megszabadulni a legterhesebb és az eljövendő poli­tikai koncepció számára amúgy is hasznavehetetlen náci erkölcsi hul­láktól — de úgy, hogy egyúttal meg lehessen óvni a későbbi együttmű­ködés lehetőségét a vezérkar, a Wehrmacht és az üzleti világ derék­hadával. így bukkant fel Európában, Tru­man elnök különmegbízott­jaként, Robert Houghwout Jackson, a ké­sőbbi nürnbergi per főügyésze. (g. e.) (Folytatjuk) AZ IISZI ib­au Mazsola a vonaton született, a Nyugati pályaudvar és Ve­­csés között. Sokféle ember utazik ezen a vonaton. A legtöbbje nem is utazik, hanem „bejár" dol­gozni. A vonatok zsúfoltak. Nyáron vígan szellőzik az utas a per­­ronon, gyönyörködik a nap­felkeltében, télen viszont a kocsi belsejébe igyekszik. Ám, aki már bejutott a jó meleg­be, az helyzetével elégedet­ten, rögtön az ajtónál lehor­gonyoz, társalogni vagy kártyázni kezd, mintha nem is hallaná a kintreked­tek kórusát: - Menjenek beljebb, mert lefagy a fülünk itt a lépcsőn! Gyakran utaznak a vonaton gyerekek is, unokák minden változatban: nagy­mamával, nagymamától, nagymamához, szülővel utazó bölcsődések, vagy óvodások. A felnőtt, aki a gyereket kíséri, általában fáradt. Örül, ha ülőhelyet kapha­tott­ magának, gyereknek. De nem érti, miért nem ül a gyerek nyugodtan a helyén, miért izeg-mozog. És miért sír, mikor csak annyit mondtak neki: - Maradj veszteg! A felnőtt olykor - sőt többnyire - élénk társalgásba kezd útitársaival. A gyerek megkérdezi: - Anyu, mikor szádunk le? Anyu füle foglalt, csak a tizedik kérdésre válaszol, gépiesen: - Majd ha megáll a vonat. A vonat, egy kis zötyögés után megáll Szemeretelepen. - Anyu, szálljunk le, anyu szálljunk le, megállt a vonat! Anyu nem figyel oda, beszélget. A gyerek mind kétségbeesettebben bömböl, rettenetes nagy baj van, a vo­nat áll, és ők még mindig nem szálltak le, pedig anyu mondta, hogy majd ha megáll... A gyerek kap egy pofont, hogy maradjon csendben, anyu pedig beszélget. Hát ezen a vonaton - gondolatról gondolatra gyarapodva - támadt életre bennem Mazsola és Manócska. Aki még sohasem pofozta meg Ma­zsolát. Pedig néha maguk a nézők biztatják erre. „Verd el jól azt a haszon­talan kis Mazsolát!” - írják néha a gyerekek, akiket vernek otthon. És cso­dálkoznak türelmén. Vajon, mire felnőnek és nekik maguknak is lesznek gye­rekeik - emlékeznek-e majd Manócska derűs, türelmes természetére? ★ Cseng a telefon, egy vékony gyerekhang Mazsolát kéri. Ezek a szerző nehéz percei. Mondja azt, hogy Mazsola nincs itt? De hi­szen ... várjunk csak! Azt a bogáncsot, amelyet Mazsola a varjú szárnyára hajított, eredetileg ő dobta, még gyerekkorában, a magas kőfal tetejéről egy hölgy kalapjára. És amikor Mazsola hangosan kimondta, hogy a várat­lan vendégek menjenek már haza, akkor a múlt vasárnapi, elfojtott önnön só­várgását öntötte szavakba. A telefonáló gyereknek mégis azt kell monda­nia, hogy Mazsola most nincs itt. Mert a gyerekek ismerik Mazsola hangját, és lehetetlenség megmagyarázni, hogy egyvalakinek a gondolatait, érzéseit másvalakinek a hangja - a kedves, tisztán csengő, ezer finom árnyalatot ismerő hangja - fejezi ki. És a kettő együtt még mindig csak egy rádiós Mazsola. Egy harmadiknak a munkája is kellett ahhoz, hogy Mazsola testet ölthessen. Mert a gondolathoz, a hanghoz külső megjelenés is kell: suta, mélázó, tanácstalan ábrázat, esetlen, kövérkés test, amelyről lerí a kénye­lemszeretet, magyarán lustaság. És még ez sem elég: a televíziónak ezernyi elemet egy élő egésszé varázsoló csodája kell ahhoz, hogy Mazsola életre keljen.­­ Tavaly, húsvét után egy fiatal óvónő kétségbeesett levelet írt a televíziónak: „Eddig azt tanítottuk a gyerekeknek, hogy a húsvéti nyúl csak legenda, sőt elvittük őket Erikáékhoz, hogy nézzék meg a nyulakat. A gyerekek láthatták, hogy a nyúl nem képes tojást festeni. Most jönnek hozzám, hogy Mazso­lának is a nyuszi adott tojást.. Igen, Mazsola a nyuszitól, Fülöpkétől kapott hímes tojást, baráti ala­pon. És a gyerekek felzúdultak, amiért Mazsola ilyen kapcsolatot tart fenn egy legendával. Lehet, hogy Erikáék udvarában coca is röfög a nyúlketrecek mellett, mégsem tűnődik el azon, hogy a coca nem beszél, nem fürdik dé­zsában, nem futballozik. Mazsolát illetően a gyerekeknek nincsenek kéte­lyeik, Mazsolával leveleznek, megírják neki, hogy ötöst kaptak, hogy bevet­ték az orvosságot, hogy a papa nem ért haza időben, és nem volt, aki be­kapcsolja a televíziót. De leveleznek Mazsolával a felnőttek is. Segítségért fordulnak hozzá, ha a gyerek rosszul eszik, vagy ha nem találnak kedvükre való egyéb műsort a televízióban . Mazsola örül a leveleknek, telefonoknak, a figyelem ezer apró megnyilvánu­lásának, és örül a meghívásoknak is, amelyeknek azonban, sajna, nem tud eleget tenni. Mert bármilyen szívesen fürdene meg - amire az egyik meghí­vása szólt - az újonnan épült alföldi parasztház szép új fürdőszobájában, az a sok ember, akinek együttes munkája az igazi Mazsolát életrekelti, nem férne el egy fürdőkádban. BÁLINT ÁGNES HAI« * * I I “ * 1 ■ MM »' MTI \«l t I » I I H Goring börtön-kartotékja. A­­letartóztatás oka- rovatban: -Major war cri­minal- (Nagy háborús bűnös) Andrus ezredes, a mondorfi idill és a nürnbergi idill parancsnoka Az amerikai fordulat küldötte: Jackson, a jövendő amerikai főügyész­­ Trumannal tárgyal FOTO □ 11

Next