Tükör, 1966. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1966-01-11 / 2. szám
8 □ kerámia eszközei: a föld, a tűz, az őselemek valóban alkalmasak annak érzékeltetésére, hogy az anyag nem végleges forma. A fehéresszürkés (penészesnek is mondhatnék, mivel amióta penicillinnel gyógyítanak, a penész pozitív jelentéssel bír), mohalepedékes felületű edények olykor azt a benyomást keltik, mintha Caligula gályáiból kerültek volna elő vagy tűzhányók dobták volna hamu- és lávaesővel a felszínre. Az iparművészet mai Ruskinjainak érdemes lenne mély elemzés tárgyává tenni azt az izgalmas kérdést, miért olyan korszerűek ezek a tulajdonképpen anti-korszerű, szokatlan felületeket mutató, s legtöbbször eredeti formaalkotó, formákat kitaláló képességet tükröző tálak, edények, vázák? Amit azonban az „őselemek”-ből Az ötvösség a Főiskolán alkot a művészi szellem, a földből és a tűzből, érzékel Bedács Sándor: Sakk-matt tetve a természet dinamikáját, ugyanazt például szőnyegben kifejezni csak az anyag természetének alázatos kifürkészésével lehetséges, és kérdés, lehet-e és szabad-e egyáltalán? A „penészes” szőnyeg merőben más képzettársítást teremt, mint a penészes kerámia. Mert, ha megkérdezem, mit is „mondanak” a példának említett kerámiák, mit fejeznek ki több-kevesebb hangerővel — arról beszélnek, hogy boldog az az ember, aki békésen együtt él a kozmosszal, aki bele tud illeszkedni a kozmosz törvényeibe, és persze jaj annak, aki szembehelyezkedik vele. Kétségtelen bölcs mondanivaló, fölöttébb meg- »Jobb ízű a falat,ha kellemes az étkezősarok (Kemény Zoltán és Nagy Bálint tervezése) Szépségversenyt nyert formaterv (Karmazsin László) Ilyen szobáról álmodnak a fiatalok (Az Iparművészeti Főiskola belsőépítő tanszaka) Szép formák egy teáskészleten (Rozgonyi Erzsébet) Bedács Sándor: Sakk-matt