Tükör, 1966. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1966-11-15 / 46. szám
OPERAHÁZ Mihály András: EGYÜTT ÉS EGYEDÜL FRANCIASPANYOL FILM EGY ASSZONY JÁRT in LENGYEL FILM KANCSAL SZERENCSE PARÓDIÁK Benjámin László: KIS MAGYAR ANTOLÓGIA ELBESZÉLÉSEK Örkény István: JERUZSÁLEM HERCEGNŐJE ÉLŐ KLASSZIKUS Jack Kerouac: ÜTON Plinius: LEVELEK BEAT-REGÉNY CSÓK GALÉRIA FETT JOLÁN KIÁLLÍTÁSA HANGLEMEZ Sztravinszkij: A KATONA TÖRTÉNETE Amilyen megértéssel fogadta és lelkesen játszotta szerepeit az új opera énekes-színészgárdája, olyan fogadtatásra is talált a bemutató közönsége részéről, az illegális magyar kommunista párt harcáról szóló dalmű megérdemelt sikert aratott. Emeljük ki Palcsó Sándort, Házy Erzsébetet és Palócz Lászlót, meg az újságíró-gépírónő hármast. Fura szerelmi négyszög történetével ismerkedünk meg egyébként szokványos kisvárosi miliőben. Lehetne komédia is, de a rendező tragikusra hangszerelte. Történhetne bárhol, de el kell hinnünk, hogy Spanyolországban történik. A magyar címe is lehetne más, esetleg az eredeti. Sovány vigasz a két kitűnő színész: Jean- Pierre Cassel és Julia Gutierrez Caba. Egy embert üldöz a balszerencse. Bármibe fogjon is, balul sikerül. Még azt se tudja elérni, hogy végre a börtönben maradhasson. Börtönének ajtaja kitárul, s ő kénytelen ismét megkísérteni a balszerencsét. Az emberek szeretnek nevetni, a helyzetkomikumok pedig lehetőséget adnak rá. Ennyit mindenképpen a film javára írhatunk. E vitriolos és virtuóz paródiák folyóiratban jelentek meg és sokféle indulatot váltottak ki annak idején. Kötetbe gyűjtve (Réber László kitűnő illusztrációival) hatásuk csak felerősödött. Sikereik titka, hogy jellemkarikatúrák, s egyszerre teljesítenek három feladatot: a stílusparódiáét, a műbírálatét és a közéleti kritikáét. Tíz esztendő novelláit, karcolatait s egy kisregényt tartalmaz Örkény István kötete. Eredetiség, tömörség, kaján lélekismeret, szellemes előadás jellemzik a szerzőt. A Vezúv 79-es kitöréséről és a kereszténység kezdeteiről szóló híres dokumentumok mellett. Plinius leveleinek első teljes magyar nyelvű gyűjteményében — a lebilincselő latin prózaíró tollából — sok mindenről olvashatunk, ami a császárkori Róma közéletének ismeretéhez nélkülözhetetlen. Fordítók: Borzsák István, Maróti Egon, Muraközy Gyula, Szepessy Tibor. Keresztül-kasul rohangássza, autóstoppozza, issza és szeretkezi Amerikát az úgynevezett beat nemzedék — és közben rosszul érzi magát. A könyv ennek a hajszolt, de tartalmatlan és kiúttalan életnek hiteles dokumentuma. A bevezető az író és művei ismertetése helyett sajnos inkább a kiadás indokolását adja, ahogy ez más elő- és utószavaknál is megesik. Egy munkaigényes műfaj, a gobelin mestere Fett Jolán. Stílusa sajátos, nem tart rokonságot sem hazai, sem külföldi művészekkel. Alkotásai jobbára népi motívumokat dolgoznak fel; uralkodó színei: az arany, az umbra és a fekete, nyugodt méltóságot adnak művészetének. Nemrégiben méltattuk e hasábokon A katona története ragyogó szovjet Most elmondhatjuk, a cseh felvétel felveszi a versenyt amazzal (például az ütőhangszerek tekintetében). A Les Noces (Lakodalom) kitűnő előadásban szólal meg. Elismerésünk a kitűnő cseh fúvósegyüttesé. 18 □ Rendezte: Mikó András, vezényel: Erdélyi Miklós Lakatos Gabriella és Réti József Rendezte: Juan Antonio Bardem Jelenet a filmből Rendezte: Andrzej Munk Jelenet a filmből Benjámin László Örkény István A könyv borítója Jack Kerouac Kompozíció TÜKÖR Igor Sztravinszkij Híd a Dráván „Van abban valami leverő — írta, több mint negyed százada, Németh László —, hogy Zrini Péter és Zrínyi Miklós népe mint Jellasics és Kossuth népe állhatott egymással szemben ...« Jómagam Németh László cikkéből értesültem arról is, hogy az újabb horvát irodalom legnagyobb alakja Miroszláv Krlezsa, s hogy Adyt a legnagyobb keleteurópai költőnek látja. Legutóbb Sinkó Ervin tanulmányvázlata került kezembe Krlezsáról, s ez csak növelte érdeklődésemet és vágyamat, hogy ne csupán róla, de tőle is olvashassak. Most, hat vaskos kötetben, Krlezsa válogatott művei állnak íróasztalomon. A terjedelem maga is tiszteletet kelt, ámbár — mint olvasom — az összes művek száma eléri a negyven kötetet is. A műfaji változatosság meg egyenest elképesztő. Nincsen műfaj, amelyben ne alkotott volna újat és jelentéset. Vers, dráma, novella, regény, hoszszabb elbeszélés, útirajz, tanulmány, esszé, memoár és naplójegyzet... És hány szellemi égtáj! Rilke éppúgy foglalkoztatja, mint — az esszéválogatásból sajnos kimaradt — Ady; Proust nem kevésbé, mint Thomas Mann; a képzőművészetben éppoly tájékozott, mint a zenében; deákos műveltsége párját ritkította volna a magyar reformkorban; politikai és történelmi felkészültsége mint a szaktudósoké ... És mindehhez embersége, erkölcsi bátorsága. 1926-ban megjelentetett útirajza Oroszországról, a királyi Jugoszláviában, bátor hitvallás volt. S a szellemi muníció, amelylyel a fasizmus ellen harcoló népét ellátta, felér egy hadsereg haditetteivel. Corkij óta nem volt ily nagy formátumú, s nemzete sorsával összeforrottabb, szocialista író. Sokoldalúsága, korunkban, szinte egyedülálló. Ami a válogatott művekben leginkább fölkavart, kétkötetes történelmi regénye: a Zászlók. (Első kötetét múlt évben is kiadta az Európa kiadó, A fekete sas árnyékában címmel.) E több mint ezerötszáz oldalas könyv az osztrák —magyar monarchia felbomlásának, a világháborúnak s a forradalmak korának eposza. (A zágrábi születésű Krlezsa a pécsi hadapródiskolát végezte el, 1913-ig a pesti Ludovikán tanult, 1914-től tevékeny részvevője az irodalmi életnek, s naplója tanúsága szerint, az első világháborúban, a monarchia hadseregében harcolt. Autentikussága tehát kétségbevonhatatlan.) A regényt egy nap és egy éjszaka olvastam el. Kábultan, nem a fáradtságtól, hanem a rámzúduló élettől, a teremtett világtól, a felidézett történelem ismert és ismeretlen lényeitől, a nagy színjáték ismert és ismeretlen szereplőitől, az író félelmetes műveltségétől és svádájától. Lehet-e azt mondani a hömpölygő áradatról, hogy jó, hogy szép, vagy hogy remekmű? De lehet-e szabadulni a sodrásától. A magyar történelmet sok mindenben másképp látom, mint Kolezsa, másként bizonyos szereplőit is, de ahogyan a Zászlók olvasása után látom, abban már benne van az ő víziója is. És senki el nem kerülheti, aki ama kor reprodukciójára vállalkozik. A Zászlók része valamiképpen a magyar irodalomnak is. Híd a Dráván! Ahogyan ezt Európa véres éjszakáján a magyarság legjobbjai áhítottak és akarták. MAJOR OTTÓ