Tükör, 1966. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)

1966-11-15 / 46. szám

FOTÓ: VÁMOS LÁSZLÓ A várószobában kellemesen vegyült össze az elegáns, ápolt asszonyok parfümjének illata. A zsongító melegben sokan képeslapokat nézegettek, az ismerősök pletykál­kod­tak. A sarokban egy-két szegényes öltözetű nő ku­porgott, ami nem tűnt fel senkinek. A harmincas években a pesti társa­ságokban köztudomású volt: dr. Hirschler Imre, a divatos nőgyógyász, drá­gán rendel , de ingyen is. A várószoba kitűnő helynek bizonyult illegális találkozókra, a divatos képeslapok alatt egymásnak lehetett csúsztatni a röplapokat. Az elegánsan berendezett lakás mennyezetig érő könyvespolcai mögött remekül elfért egy kis marxista kézikönyvtár. A nőgyógyász estélyekről sokszor illegális találkozóikra sietett, a rendelési időt, ha kellett, soká húzta, hogy a váróban ezalatt lebonyolítsák a megbeszélést. Titokban végzett műtéteket, de nem egyszer adott pénzt terhes asszonyoknak, hogy megszülhessék a nagyon vágyott gyereket. * A felszabadulás után a Rókusban, az Uzsoki úti kórházban, a Kútvölgyi­ben — amelynek szülészeti osztályát vezeti —, és magánrendelőjében, más körülmények között, de ugyanazt a hivatást folytatja. »Hirschler? — divatos orvos, rengeteget keres!« -Hirschler? Mehetsz hozzá, akinek nincs, attól nem fogad el semmit.« -Hallottad? Egy segédmunkás feleségét hónapokon át kezelte ingyen, de hiába, az asszony meddő maradt. És dr. Hirschler elkísérte az állami gye­rekotthonba, hogy segítsen neki kiválasztani egy csecsemőt, örökbefoga­dásra ...« Sokszor, sok emberrel beszéltem dr. Hirschler Imréről. Egy béna, gyerekparalízises asszonnyal — akit ő beszélt rá terhessége meg­tartására. Császármetszéssel szült, és boldogabb ma, hatéves egészséges fiával, mint sok más anya. Egy ötvenéves asszonnyal, akit dr. Hirschler 1941-ben meddőség miatt kezelt. A nő állapotos lett, de férjét behívták munkaszolgálatra. Sírva kérte az orvost — szakítsa meg a terhességét, nincs pénzük... Hirschler Imre nem csinálta meg a műtétet. Havi 100 pengőt küldött az asszonynak, hogy szülhessen ... Beszéltem munkatársai­val, akik rosszkedvűnek csak akkor látták, ha­­ nem tudott dolgozni. Mint néhány hete, válltörése miatt, de csak pár napig. Aztán tört vállal meg­jelent a kórházban és rendelt. Sem magánál, sem másoknál nem szereti a hókusz-pókuszokat. Sok régi­módi asszonyt megbotránkoztatott, amikor kinevette nagymamás babonái­kat, leállította a szoptatós anyák sörivását és köménymagleveseit, sőt, ki­jelentette: nem ártana, ha kicsit lefogyna a kismama . .. Mert tudja, hogy a kismama is a nő, aki csinos is akar lenni, s legyen is! Betegeit előké­szíti a várható jelenségekre. Az állapotos asszonyoknak megmagyarázza a szülés fiziológiáját, megtanítja őket, hogyan mozogjanak, lélegezzenek szü­lés közben. (Mindezt vidáman, népszerűen meg is írta­­Szülőszoba, tessék belépni!« című könyvében.) A vajúdás óráiban sokszor, mintha társaságban lennének, cseveg a szülő anyával: mit látott utoljára színházban, mit dolgozik a férje, mit szól a legújabb magyar filmhez? A felületes szemlélő azt hinné, a szülésre nem AKTUÁLIS PORTRÉ HŐGYÓGYÁSZAT is figyel. Pedig közben már készíti az injekciós tűt, fél szemmel int az asz­­szisztensnek, a nővérnek. De ezzel — hogy a szülést ilyen természetes, egészséges jelenségként kezeli — rendkívül megnyugtatja az asszonyokat. Manapság, amikor az orvostudomány fejlettsége rengeteg vizsgálatot tesz lehetővé, sok orvos enged a csábításnak, s a végén — az élő ember helyett — tucatnyi holt papiroslelettel találja magát szemben. Hirschler doktor —­­kiváló gyógyító munkásságáért– a napokban kapta meg a Munka Érdem­rend aranyfokozatát — minden vizsgálatnál fontosabbnak tartja a szemé­lyes kapcsolatot a beteggel. Néha tíz perc, néha két óra kell hozzá — nem sajnálja az időt —, amíg kialakul kettőjük között az a bizalmas légkör, ami meggyorsítja a gyógyulást. Hiszen a beteg szavaiból néha többet tud meg, mint tíz vizsgálatból. S néha az orvos szavai — tucatnyi gyógyszernél töb­bet érnek. Olykor, az egészséges nőket hetek múlva visszarendeli a kórház­ba, mert látja: lelkileg betegek. Márpedig Hirschler Imre­­ars poeticája­ ez: az asszony és anya testileg, lelkileg egészséges és boldog is legyen. Ennek a gondolatnak a jegyében írta meg könyvét:­­A nők védelmében«. Négyszázötvenezer példányban, öt kiadásban jelent meg, ami még bestsel­lereknél is páratlan siker. A könyv népszerűségének oka: nyíltan beszél azelőtt szégyenkezve rejtett szexuális problémákról, igyekszik lebontani az évszázadok előítéleteiből, gátlásaiból, képmutató szemérmességéből épült vastag falat. Okosan magyaráz a testi szerelem szépségeiről, s mint az évek óta hozzáérkező levelek bizonyítják: sok asszony — és férfi! — élete lett boldogabb könyve segítségével.­­A nők védelmében a sikere elkerülhetetlenül hozta magával az igényt: be­szélni az írójával. Üzemek, egyetemek, nőszervezetek rendeztek szerte az országban ankétokat, s­őt mindre meghívták. — Már megint ankétozol? — bosszankodott olykor a felesége. — Ahelyett, hogy végre pihennél, szórakoznál! Csak tudnám, miért? — Hogy pihenjek és szórakozzam! — nevetett vissza Hirschler. Kiegyensúlyozottsága, igénytelen szerénysége néha bosszantja a barátait. — Kár volt elutaznia Kairóba — rosszmájúskodott egyszer egy ismerőse —, hiszen­ a balatoni nyaralásáról ugyanolyan lelkesen beszélt! — Hát Imrének igazán kár drága szövetből ruhát csináltatni, az olcsó kon­fekciót ugyanolyan gyönyörűnek találja —, mérgelődik a felesége. S ha megkérdezik: — Mit csináljunk este? Mihez van kedved? — Mindenhez — szokta mondani. — Amit ti akartok. Színházból, moziból, étteremből, társaságból sokszor hívják el telefonon a kórházba, — mindent otthagyva — siet. Nem hősiességből, nem is csak lel­kiismeretességből. Azt hiszem, elsősorban érdeklődésből. Mert minden ér­dekli őt, az igaz. De mindennél jobban, ami a kórházban, a műtőben és a szülőszobában történik. Ezt érzik meg betegei. S a belőle áradó szerető, em­beri törődés és megértés bűvkörében nem tehetnek mást­­, viszontszeretik. Beszélgetéseink közben persze felvetődött a népességszaporodás sokat vi­tatott problémája is. — Sokan emlegetik ezzel kapcsolatban — fejtegette dr. Hirschler — az abortusz-törvény korlátozását, és az agglegényadó bevezetését. Mindkettőt helytelennek tartom. De az évi, majdnem kétszázezer művi abortusz ellen küzdeni kell! Jó lenne, ha végre nálunk is árusítanának a patikában fo­gamzást gátló pasztillákat. Tudomásom szerint a gyógyszert a Kőbányai Gyógyszergyár már előállította, és sok huzavona után talán végre már, Infekundin néven, forgalomba kerül. De az abortusz elleni harc lényege­sebb fegyvere: fokozni a szülési kedvet! A bölcsődei rendszer nem vált be, tehát a bölcsődékre szánt összegből csökkenteni lehetne a kisgyerekes anyák munkaidejét. Az lenne a jó, ha már az első gyerek után adhatnánk családi pótlékot, mert az elsőnél esik legjobban az életszínvonal, és prog­resszívan emelnénk a gyerekek száma szerint... Sokan emlegetik, hogy a szülők hazafias kötelessége a gondoskodás az utódokról. Hosszú orvosi mű­ködésem alatt még soha nem találkoztam olyan asszonnyal, aki hazafias kö­telességből szült volna. Az emberek azért akart­ak gyereket, mert a saját boldogulásukat akarják teljesebbé tenni .. Sok asszonyt ismerek, aki két­ségbeesetten bánta meg a sokszor jóvátehetetlent, megszakíttatta a terhes­ségét. De soha, egyetlen asszonnyal nem beszéltem, aki megbánta volna, hogy életet hozott a világra. . Néhány napja a kanadai televíziónak nyilatkozott, az elmúlt hetekben ame­rikai újság kért tőle cikket, beszélt a magyar rádióban is, Íróasztala tele friss jegyzetekkel, a novemberi gyerekgyógyászati kongresszus egyik refe­rátumára készül. A téma rendkívül izgatja, tucatnyi könyvet, száz és száz statisztikai adatot tanulmányozott át hozzá. — Arról van szó ugyanis — mondotta —, hogy emelkedik a koraszülések száma, és sokan ennek okát a művi abortuszok növekedésében látják. Sze­rintem mindkét jelenség közös okait kell kutatni. A koraszülések száma ott is növekszik, ahol a művi abortusz tiltott... * Hirschler Imre dr. három nagy fiával, feleségével harmonikusan boldog, za­josan vidám családi életet él. A konyha melletti kis szoba állandóan te­rítve, ez a­­non-stop étterem« — ahogy ők nevezik, barát, rokon, ismerős bármikor jön, leülhet ebédre, vacsorára. A születésnapi vacsorát­­szűk­ családi körben tartották, tizennégyen ülték körül a hatvangyertyás tortát. Ezúttal azonban véletlenül nem csengett a telefon, hogy siessen be a kór­házba. A maga életében érzi­­naponta, milyen boldogság a gyerek, s naponta együtt éli az anyákkal legboldogabb pillanataikat. PONGRÁCZ ZSUZSA □ 15

Next