Tükör, 1967. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)

1967-05-16 / 20. szám

Még mindig Pécsett: egy fiú Moldova Györgyért lel­kesedik; egy másik Garai Gábor verseiért; többen mondták, hogy Latinovits Zoltánt különösen szeretik; egy másodéves, magyar szakos, Sartre minden igé­jét nagy becsben tartja. Dehát ezek nem igazi „ra­jongók”. Budapesten kérdezősködé­­seim során egy húszéves egyetemi hallgatóval talál­koztam, aki Gábor Miklós Hamlet-alakításának képei­vel dekorálta a szobáját. — Kié a hódolat, a színé­szé vagy a szerepét — kér­deztem. — Mindkettőé — válaszol­ta. — Gábor Miklós úgy játszotta a Hamletet, és a könyvében olyan bensősé­gesen magyarázza a szere­pét, hogy nekem a kettő egyet jelent: a töprengő, gondolkodó embert, aki megpróbál megérteni vala­mit a világból. Ezt olvastam ki a könyvéből, és ezt ját­szotta el Hamletként a szín­padon is. Tizenegyszer lát­tam. Mindig másként ját­szotta, és valahogy mégis mindig ugyanúgy... Sok húsz éven aluli pesti és vidéki fiatal bálványa most Szörényi Levente. Fent, a budai Várban egy lánycsa­pattal találkoztam a napok­ban, iskolaköpenyes tizen­­négyévesekkel. Éppen meg­látták, hogy egy autóból ki­száll „a Szörényi”. Hango­san visongtak a boldogság­tól. * ' 1.' A KISZ Országos Központ­ja kérdőívet küldött szét. Többek között ez a kérdés szerepel rajta: „Az általad kiválónak tartott ember milyen tulajdonságokkal rendelkezzék ?” A sokezer válasz feldolgo­zása még javában folyik, általános érvényű megálla­pításokat nem tehetünk, de a részeredményekből máris kitűnik: a külsőségek erő­sen befolyásolják a­ fiatalo­kat. A másik szembetűnő dolog: sok fiatalnak egyál­talán nincsen példaképe. A Gamma Művekben például 57 kérdőív közül 30-on ki­töltetlenül maradt ez a kér­dés, vagy az állt ott: nincs példaképem. Általában a legtöbben, a te­levízióban is erősen népsze­rűsített táncdalénekesekért lelkesednek. Az ő táboruk, a tizenhárom-tizenhét éve­­sek ... Különben is, ez az igazi „rajongó-korszak”. Ilyenkor csoportosan, egy­mást túlszárnyalva lelke­sednek egy-egy divatos em­berért. A tizenhárom-tizenhét éves rajongók között több a lány. Rajongásuk zajosabb is a fiúkénál. Később ez megfordul: húszon felül kevés lány lelkesedik isme­retlen bálványokért, a fiúk viszont olykor-olykor még igen. Hadvezérekért, hódítókért nem rajonganak: a mai bálvány mindig civil ruhát hord. Az elmúlt évek, évti­zedek színészimádata is erősen csökkent. (Az auto­­ramm-gyűjtés például csaknem teljesen kiment a divatból.) Ennek talán az az oka, hogy a tizenhárom­­tizenhét évesek kevesebbet járnak színházba és mozi­ba, és többet ülnek a tévé előtt, abban viszont inkább a táncdalénekeseket nép­szerűsítik. Sportrajongással sem igen találkoztam a fia­talok között. Mikor meg­kérdeztem, mi az oka en­nek, azt válaszolták, most nem elég jó a magyar sport, nem születnek kimagasló eredmények. Különös (úgy emlékszem, évekkel ezelőtt ez máskép­pen volt), hogy a lányok is, a fiúk is általában férfia­kért lelkesednek. A nők népszerűsége meg sem kö­zelíti a férfiakét. HALASI MÁRIA — Tordai Terit szeretem, mert olyan szép! — mondja áhítat­tal Geosits Valéria, negyedéves matematika-kémia szakos . Hol szerez­­­hetnek egy rajzot Villonról? Képek a felső ágy sodronyá­ban, tulaj­­donosuk az alsó ágyon alszik. Minderre lehető­séget nyújt az emeletes ágy Izom­emberek a falon FOTÓ: SÁNDOR ZSUZSA

Next