Tükör, 1967. július-szeptember (4. évfolyam, 27-39. szám)

1967-07-11 / 28. szám

HÁBORÚ-ALSÓSZOKNYÁBAN Az utóbbi évek egyik leg­zajosabban beharangozott filmjét látja hamarosan a magyar közönség: a ,,Viva Maria”-t. Szuper-produk­ció, ahogy mondani szok­ták. Készülése idején — két évvel ezelőtt forgatta a francia „új hullám” ki­váló rendezője, Louis Mai­le —, több mint ezer cikk jelent meg róla, világ­nyelveken és más nyelve­ken. Közte magyarul is. A film propagandájának áradata minden gátat át­tört. A legnagyobb pél­dányszámú francia napi­lap, a France Soir heteken át afféle képregényben adta az akkor még csak készülő új film sztoriját. Sőt: többek elképedésére az amerikai Time Magazin —, amely általában vala­mely híres politikus képé­vel az első oldalán jele­nik meg — Jean Moreau- ról adott címképet. „Viva Bardot” és „Viva Moreau” feliratú plakátok jelentek meg, a Motion Picture He­rald pedig a jeles rendezőt éltetve így kiált: ,,,Viva Malle!” A STAB A POPOCATEPETL TÖVÉBEN Csakugyan nem minden­napos produkció. A franciáktól ilyet még nem is láttunk. Inkább Hollywoodtól szoktuk meg, hogy termékeik legfőbb esztétikai érdemeként (tisz­telet a csekélyszámú kivé­telnek) a produkció csilla­gászati árát és a benne részvevők hallatlan létszá­mát közli. Nos, a „Viva Maria” — ha valakit ér­dekel — 1000 millió régi frankba került, ami mint­egy 2 millió dollárnak fe­lel meg. Malle százötven fős francia stábja hóna­pokig forgatott a mexikói Cocoyoco-ban és környé­kén, a Popocatepetl tövé­ben (ez, a „töve” is: 2000 méter feletti magasságot jelent). A két szuper­sztár: Brigitte Bardot és Jeanne Moreau _— így együtt e sokféle szuperség szuper-érdekességét adják — lépten-nyomon megbe­tegedtek a nappali 40 fok körüli hőség és az éjsza­kai fagypont váltakozásai­tól. Különös bolondság a „Vi­va Maria”. Nem sorolható a filmművészet nagy alko­tásai közé. De azért szá­mottevő filmvígjáték, amelyet Maile, a kitűnő rendező-művész készített olyan írótárssal mint Jean- Claude Carriere. (Malle „A csend világa” című hí­res alkotásával ugrott ki, a néppel, nyelvöltést min­denre és mindenkire, aki­ből ez a szemlélet hiány­zik. A film egy sosemvolt or­szág, sosemvolt forradal­máról szól, amelyet — hogy, hogy nem — két kabarétáncosnő vezet: Ma­ria I. (Moreau) és Maria II. (Bardot). Nem dol­gunk, hogy itt beszámol­junk róla, hogyan és miért lehetséges ez. A film rengeteg ötletét úgyis szaka, Lidia szerepében látta, már tudhatja, hogy kivételes művészegyéni­ség. „A világ legszebb — csúnya nője” — ahogy egy kritikusa írta róla. Ma- stroianni, aki éppen ebben a filmben volt a partnere, ő mondta róla: „Jeanne- ba sok férfi beleszeret. Én is beleszerettem. S ő vi­szonozta a szerelmet. De csak addig, amíg be nem fejeztük a filmet.” Túlságosan nagy s nem ide kívánkozó tanulmány fo­galmazhatná meg csak, mi is olyan nagyon szeretni­való ezen a szomorú, szin­te ' támadó arckifejezésű asszonyon, akit a szülei ta­nítónőnek szántak. Lénye­gében: a belső szépsége. Az embertelen ellen szo­morú ez az érdekes, értel­met sugárzó arc. „Csak olyan filmben vál­laltam szerepet, amelyik tetszett nekem, amellyel egyetértettem művészileg is” — nyilatkozta egészen máshol és más vonatko­zásban. Hogy most szere­pet vállalt a bolondos „Viva Maria”-ban, ez azt mutatja, hogy egy kivéte­les ízlésű, nagy művész érdemeset és érdekeset ta­lált a szokatlan szerep­ben. Moreau egyébként a Co­médie Francaise, majd a Theatre National tagja. A film nem hódította el vég­leg a színpadtól. A „Viva Maria” azonban ötvenedik filmje. Ö maga pedig kö­zel van a negyvenedik esz­tendőhöz. BARDOT ÉS A MŰVÉSZET „Moreau-ról az esztétika jut eszünkbe — mondja a szellemes egybevetés —, Bardot-ról az erotika”. Maria ÍI-ről, „BB”-ről az elmúlt évtizedben többet összeírtak, mint Shakes- peare-ről négyszáz eszten­dő alatt. Jobb angol és francia szülők tiltakoztak Bardot ellen; a római ka­tolikus egyházat nem is említve, és így tovább. Egy angol anya írta az egyik lap szerkesztőségé­nek: „Ha tovább is azzal tápláltok, hogy BB-t cso­dáljuk, választhattok köz­te és az olvasóitok között. Belefáradtunk!” Ugyanakkor ő „a lány, aki szerencsét hoz Franciaor­szágnak”, aki „épp oly kiviteli cikknek tekinthető mint a Renault gépkocsi”, ő a „just fourteen let­ters” („csupán tizennégy betű” — ahogy a „Mc­Call’s” című képeslap ír­ja), amely újra meg újra világérdeklődést vált ki. „Tán megvan a helye a francia történelemben is” — írja róla ugyanez a lap. A rivierai St. Tropez vá­rosa polgármesterré akar­ja választatni — Spanyol- országban viszont tilosak a filmjei, külön buszok vi­szik át a Határon a „BB”~ re kiváncsi közönséget. A „Babette” is, a „Harcos pihenő” is, a „Magánélet” is azt mutatta, hogy a haj­dani táncosnőből nem csak egy kor tipikus terméke, majdnem mosolytalan sex­bombája lett (aki 1961-ben egymilliárd új frank kül­földi valutát hozott Fran­ciaországnak), hanem szí­nésznő is. A „Viva Maria” — a Jean­ne Moreau-val együtt-sze- replés is — ezt bizonyítja. RAJK ANDRÁS majd az „új hullám” ne­vezetes alakjává érett. Jean-Claude Carriere pe­dig a nagy spanyol ren­dező, Bunuel részére az „Egy szobalány naplója” forgatókönyvét írta.) A „Viva Maria” a legka- cagtatóbb, ötletben leg­gazdagabb filmvígjátékok egyike, amelyet az utóbbi években készítettek, pedig ugyancsak ellenszeríves szuper-propaganda övezte. Georges Sadoul, a neves francia filmesztéta 1965 egyik legjobban sikerült francia filmjének nevezi, -— amúgy általában. A film a legszámottevőbb kritikusoktól kapott elis­merő véleményeket annak köszönheti, hogy tréfássá­ga, franciás frivolsága, képtelen bohózatisága mel­lett sem nélkülöz bizonyos humanitást: együttérzést fölfedezik majd, akik meg­nézik. „BB” nyilatkozta a „Nou- velles de Moscou”-nak, a moszkvai bemutató előtt, a film félig tréfás megha­tározásául : „háború alsó­szoknyában”. Annyi bizo­nyos, hogy 118 perc szín­tiszta kacagást kelt ez a film. A VILÁG LEGSZEBB — CSÜNYA NŐJE Szóljunk tán Maria I-ről és Maria íí-ről néhány szót: Jean Moreau jelenléte eb­ben a filmben már önma­gában meglepetés. Híre szerint a kor „G. G.”-je (Greta Garbo-ja). A meg­tisztelő jelzőre kivételes művészete jogosította fel. Ha valaki csak Antonioni híres filmjében: Az éj­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék