Tükör, 1967. július-szeptember (4. évfolyam, 27-39. szám)
1967-07-11 / 28. szám
HÁBORÚ-ALSÓSZOKNYÁBAN Az utóbbi évek egyik legzajosabban beharangozott filmjét látja hamarosan a magyar közönség: a ,,Viva Maria”-t. Szuper-produkció, ahogy mondani szokták. Készülése idején — két évvel ezelőtt forgatta a francia „új hullám” kiváló rendezője, Louis Maile —, több mint ezer cikk jelent meg róla, világnyelveken és más nyelveken. Közte magyarul is. A film propagandájának áradata minden gátat áttört. A legnagyobb példányszámú francia napilap, a France Soir heteken át afféle képregényben adta az akkor még csak készülő új film sztoriját. Sőt, többek elképedésére az amerikai Time Magazin —, amely általában valamely híres politikus képével az első oldalán jelenik meg — Jean Moreauról adott címképet. „Viva Bardot” és „Viva Moreau” feliratú plakátok jelentek meg, a Motion Picture Herald pedig a jeles rendezőt éltetve így kiált: ,,,Viva Malle!” A STAR A POPOCATEPETL TÖVÉBEN Csakugyan nem mindennapos produkció. A franciáktól ilyet még nem is láttunk. Inkább Hollywoodtól szoktuk meg, hogy termékeik legfőbb esztétikai érdemeként (tisztelet a csekélyszámú kivételnek) a produkció csillagászati árát és a benne részvevők hallatlan létszámát közli. Nos, a „Viva Maria” — ha valakit érdekel — 1000 millió régi frankba került, ami mintegy 2 millió dollárnak felel meg. Malle százötven fős francia stábja hónapokig forgatott a mexikói Cocoyoco-ban és környékén, a Popocatepetl tövében (ez, a „töve” is, 2000 méter feletti magasságot jelent). A két szupersztár: Brigitte Bardot és Jeanne Moreaux— így együtt e sokféle szuperség szuper-érdekességét adják — lépten-nyomon megbetegedtek a nappali 40 fok körüli hőség és az éjszakai fagypont váltakozásaitól. Különös bolondság a „Viva Maria”. Nem sorolható a filmművészet nagy alkotásai közé. De azért számottevő filmvígjáték, amelyet Maile, a kitűnő rendező-művész készített olyan írótárssal mint Jean- Claude Carriere. (Maile „A csend világa” című híres alkotásával ugrott ki, majd az „új hullám” nevezetes alakjává érett. Jean-Claude Carriere pedig a nagy spanyol rendező, Bunuel részére az „Egy szobalány naplója” forgatókönyvét írta.) A „Viva Maria” a legkacagtatóbb, ötletben leggazdagabb filmvígjátékok egyike, amelyet az utóbbi években készítettek, pedig ugyancsak ellenszeríves szuper-propaganda övezte. Georges Sadoul, a neves francia filmesztéta 1965 egyik legjobban sikerült francia filmjének nevezi,— amúgy általában. A film a legszámottevőbb kritikusoktól kapott elismerő véleményeket annak köszönheti, hogy tréfássága, franciás frivolsága, képtelen bohózatisága mellett sem nélkülöz bizonyos humanitást, együttérzést a néppel, nyelvöltést mindenre és mindenkire, akiből ez a szemlélet hiányzik. A film egy sosemvolt ország, sosemvolt forradalmáról szól, amelyet — hogy, hogy nem — két kabarétáncosnő vezet: Maria I. (Moreau) és Maria II. (Bardot). Nem dolgunk, hogy itt beszámoljunk róla, hogyan és miért lehetséges ez. A film rengeteg ötletét úgyis fölfedezik majd, akik megnézik. „BB” nyilatkozta a „Nouvelles de Moscou”-nak, a moszkvai bemutató előtt, a film félig tréfás meghatározásául : „háború alsószoknyában”. Annyi bizonyos, hogy 118 perc színtiszta kacagást kelt ez a film. A VILÁG LEGSZEBB A CSÚNYA NŐJE Szóljunk tán Maria I-ről és Maria Jr-ről néhány szót: Jean Moreau jelenléte ebben a filmben már önmagában meglepetés. Híre szerint a kor „G. G.”-je (Greta Garboja). A megtisztelő jelzőre kivételes művészete jogosította fel. Ha valaki csak Antonioni híres filmjében, Az éjszaka, Lidia szerepében látta, már tudhatja, hogy kivételes művészegyéniség. „A világ legszebb — csúnya nője” — ahogy egy kritikusa írta róla. Mastroianni, aki éppen ebben a filmben volt a partnere, ő mondta róla: „Jeanneba sok férfi beleszeret. Én is beleszerettem. S ő viszonozta a szerelmet. De csak addig, amíg be nem fejeztük a filmet.” Túlságosan nagy s nem ide kívánkozó tanulmány fogalmazhatná meg csak, mi is olyan nagyon szeretnivaló ezen a szomorú, szinte támadó arckifejezésű asszonyon, akit a szülei tanítónőnek szántak. Lényegében: a belső szépsége. Az embertelen ellen szomorú ez az érdekes, értelmet sugárzó arc. „Csak olyan filmben vállaltam szerepet, amelyik tetszett nekem, amellyel egyetértettem művészileg is” — nyilatkozta egészen máshol és más vonatkozásban. Hogy most szerepet vállalt a bolondos „Viva Maria”-ban, ez azt mutatja, hogy egy kivételes ízlésű, nagy művész érdemeset és érdekeset talált a szokatlan szerepben. Moreau egyébként a Comédie Francaise, majd a Theatre National tagja. A film nem hódította el végleg a színpadtól. A „Viva Maria” azonban ötvenedik filmje, Ő maga pedig közel van a negyvenedik esztendőhöz. BARDOT ÉS A MŰVÉSZET „Moreau-ról az esztétika jut eszünkbe — mondja a szellemes egybevetés —, Bardot-ról az erotika”. Maria II-ről, „BB”-ről az elmúlt évtizedben többet összeírtak, mint Shakespeare-ről négyszáz esztendő alatt. Jobb angol és francia szülők tiltakoztak Bardot ellen; a római katolikus egyházat nem is említve, és így tovább. Egy angol anya írta az egyik lap szerkesztőségének: „Ha tovább is azzal tápláltok, hogy BB-t csodáljuk, választhattok közte és az olvasóitok között. Belefáradtunk!” Ugyanakkor ő „a lány, aki szerencsét hoz Franciaországnak”, aki „épp oly kiviteli cikknek tekinthető mint a Renault gépkocsi”, ő a „just fourteen letters” („csupán tizennégy betű” — ahogy a „McCall’s” című képeslap írja), amely újra meg újra világérdeklődést vált ki. „Tán megvan a helye a francia történelemben is” — írja róla ugyanez a lap. A rivierai St. Tropez városa polgármesterré akarja választatni , Spanyolországban viszont tilosak a filmjei, külön buszok viszik át a Határon a „BB”- re kiváncsi közönséget. A „Babette” is, a „Harcos pihenő” is, a „Magánélet” is azt mutatta, hogy a hajdani táncosnőből nem csak egy kor tipikus terméke, majdnem mosolytalan sexbombája lett (aki 1961-ben egymilliárd új frank külföldi valutát hozott Franciaországnak), hanem színésznő is. A „Viva Maria” — a Jeanne Moreau-val együtt-szereplés is — ezt bizonyítja. RAJK ANDRÁS