Tükör, 1967. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)

1967-10-03 / 40. szám

képviselője külföldre utazott, és magával vitt hússzor hú­szas mintaszövéseket. Az áru tetszett, mindjárt rendelni akartak belőle, de nagyobb méretűt. Nem lehet, felelte az Artex-üzletkötő, csak eb­ben a méretben. Így azután ebből vettek háromezer da­rabot. Pedig nyilvánvaló, hogy a nagyobb szőtteseken többet lehetett volna keresni. Természetesnek látszanék, hogy a szőnyeggyár akkorát készít, amekkorát megren­delnek tőle. Sok leleménnyel Békéscsabát valahogy min­dig poros, fülledt, álmos vá­rosnak hittem, ahol a leg­jobb törekvéseket is beissza a szomjas homok. Pedig Békéscsaba ma csupa mozgás: most vezetik be a városba a gázt, az utcák egy részét feltörték, hogy a mos­tani, nagy kényelmetlenség­ből kényelem szülessék. Utat javítanak, lakótelepet építe­nek, fásítanak, kevés pénzért, sok leleménnyel. A Jaminá­­ban, a város régi proletár negyedében SZTK-rendelő tetejét ácsolják. Az is a téves elképzelések közül való, hogy Békéscsaba csak az élelmiszeriparáról nevezetes. Itt, a Kötöttáru­­gyárban készítik például az ország összes pamut bébihol­miját. És akármennyire is elégedetlenek vagyunk a szü­letési statisztikával, ezt a ke­vés babát felöltöztetni mégis­csak sokat jelent. Viszont itt nem gyártják azokat a szin­­tetikus szálas férfiingeket, amelyekre pedig nagy szük­sége lenne a kereskedelem­nek. A szintetikus anyagból készült férfiing gyakran hiánycikk. Itt most kísérle­teznek vele. Reméljük nem megy ki a divatból, amikorra megfelelő mennyiségben gyártani is fogják. És itt a Kner nyomda. Nem tévedés, a gyomai Kner nyomdát egyesítették a bé­késcsabai Tevannal, Kner név alatt. A békéscsabai üzem főleg dobozokat készít, nagy ízléssel és hozzáértés­sel. Fő cikkei a gyógyszer- és az italdobozok. A gyógysze­res dobozok tartalmát színes, változatos címkéik ellenére sem kívánja meg az ember, ám a hárslevelűhöz készített rozsdaálló szőlőlevelek, az Egri leányka hazáját ábrá­zoló városkép, a Soproni kékfrankos dobozának il­lusztrációja ugyancsak kelle­mes képzeteket kelt. Itt is mindig kitalálnak valami jót: az otromba cipőskatu­lyák helyett, aminek az ára 3,30, újfajta, szatyorszerű do­bozokat eszeltek ki, 3,20-ért. Beszéljünk a város más problémáiról is? A munka­erő-feleslegről, hogy a tégla­gyár, a konzervgyár megle­hetősen idényjellegűvé teszi a foglalkoztatottságot? És, hogy kevés a lakás, és még mindig nincs elég fa a város­ban, és a város körül?... Ezekről most azért nem szó­lunk, mert itt semmiféle té­ves elképzelést nem kell el­oszlatni, gondok még bőven akadnak. Máshol is, Csabán is. HALASI MÁRIA A fehérre szárított, kiválogatott hagyma angol háziasszonyok lábasaiba kerül A véget érni nem akaró makaróni... Csizmakészítők a békéscsabai piacon kötött­áru­gyár két divatos, új modellje

Next