Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1968-02-20 / 8. szám
Ennek a történetnek három színhelye van: a laboratórium, a zsilip és az új üzem; három szereplője: dr. Sárkány Endre és két munkatársa, Soóki Tóth Gábor és Bartal Ferenc; és van egy — minek is nevezzük? — újszülöttje. A történés kezdete két évvel ezelőttre nyúlik vissza, a jelenben is tart, és még folytatódik. 2000 recept Kezdjük hát a két évvel ezelőttiekkel. A színhely akkor a laboratórium volt, a szokvány kémiai laboratóriumoknak az a fajtája, amelyekben keramikus anyagokkal dolgoznak, kísérleteznek. Dr. Sárkány Endre, a Villamosipari Kutató Intézet osztályvezetője, és munkatársai valami új anyagot akartak előállítani. Nem fölfedezni, hanem előállítani, vagy — ahogy Sárkány mondja — megteremteni. Kiigazítani a természetet, pótolni azt, amit a természet a maga nagy laboratóriumában nem tartott szükségesnek létrehozni. Az embernek azonban szüksége támadt erre az anyagra. Milyen anyagra? Ezt akkor még senki sem tudta megmondani. Csak azt, hogy egy olyanfélére, amelynek az elektromos szigetelő tulajdonságai a klasszikus kerámiákénál jobbak, s amely a kerámiák és a műanyagok jó tulajdonságaiból sokat egyesít magában. Az igény megvolt, az anyag nem. Még közelebbi elképzelés sem volt rá. Csak az, hogy honnan, miből kell elindulniuk a kutatóknak. Az elképzelésekből aztán kémiai receptek születtek. Hány recept? Az elméletben szinte végtelen sok lehetséges variáns közül kiválasztották azt a véges mennyiséget, amelynek a végigkísérletezése még reálisnak tűnhet. Azt mondták, legyen ez talán 2000. A következő lépés: elkészítettek hát 2000 receptet. Egy polihisztor Itt most szépen és hosszan ecsetelni lehetne azokat a kémiai teóriákat, amelyek alapján a végtelen lehetőségek közül kiválasztották, melyik legyen hát az a 2000. Bemutassuk ezeket a kísérleti recept-teóriákat? Helyettük mutassuk be inkább a kísérletező embert. Hogy doktor Sárkány — kémikus, ugye az az eddigiekből nyilvánvaló? De ennél valamivel több is: a kémiai tudományok doktora. Ám nemcsak kémikus, hanem fizikus is. És nemcsak fizikus, de filozófus is. És a fizikának és a filozófiának is doktora. Mindezeken túl elvégezte a tanárképző főiskolát is. Hogy pedig most mit tevékenykedik, arra néhány adat: kutatóintézeti osztályvezető, technikumi tagozatvezető-helyettes, kutatómérnök és — amit a nemrég harmadszor is elnyert, a kiváló feltalálónak kijáró Aranycsillag-kitüntetés is bizonyítja — valóban kiváló feltaláló. Megvolt hát a 2000 recept, el kellett készíteni a 2000 kísérleti adagot is — műanyagok és kerámiaanyagok bonyolult együtteseit — és ezeket betenni a kemence tüzébe. A munkának ez a része a favágás, a lencseválogatás, a kőgörgetés szakasza. Dehát a teremtés műveletének is megvannak a maga hétköznapjai. Hosszúra nyúltak ezek a hétköznapok, annyira hoszszúra, hogy már gyakran azt hitték, soha nem lesz vége. Elvégezték az első 10, az első 100, az első 1000 kísérletet, és még semmi. És az 1000 után ismét az első 100, a második 100 műveletet, és .. . És itt már valami történt. Az 1200. egyszerre talált. A kemencéből kikerült anyagnak varázslatosan olyan tulajdonságai voltak, amilyeneket vártak: az anyag a kísérleti próbák alatt bebizonyította, hogy kitűnő elektromos szigetelő, hogy alig zsugorodik, hogy a méretét és formáját nem változtatja, hogy öszszességében minden eddigi szigetelőanyagnál értékesebbek a jellemzői. A teremtés tehát befejeződött? Igen, de az alkotó nem pihent, a kutatók most már a végére jártak a tervezett 2000 kísérletnek, hátha akad még a hátralevő 800 között egy, az 1200-iknál is jobb változat. Végigcsinálták. De nem akadt. A végeredmény hát: a legjobb az 1200-ik. 12 ca Zsilipüzem Ami lehetséges kísérleti formában, nem mindig lehetséges félüzemi és üzemi gyártásban is. (Mennyi, de mennyi kísérleti eredmény maradt papíron, mert anagyüzemi bevezetése egyszerűen nem bizonyult megvalósíthatónak, vagy nem bizonyult ésszerűnek!) Dr. Sárkány Endrének, Soóki Tóth Gábornak, Bartal Ferencnek és a többieknek még be kellett bizonyítaniuk, hogy a természetre kényszerített új anyag nem csak laboratóriumi ritkaság. Hol lehet, hol kell ezt bebizonyítani? Nagyüzemi termelésben még nem, a laboratóriumban már nem. Teremteni kell hát egy közbülső helyet, afféle átkötő formát, amilyen a mellékág és a fő folyó között a zsilip, vagyis egy olyan majdnem-üzemet, ahol a nagyüzemi lehetőségeket utánozzák, és egyúttal kikísérletezik az új anyag legcélszerűbb, leggazdaságosabb gyártási eljárását is. Ezt a zsilipüzemet Solymár határában, egy rozzant téglaszárítóban rendezték be. A kemencéket, a berendezéseket, a gépeket a feltalálók, a doktorok, a filozófusok, a kémikusok, a fizikusok, a tanárok, a kutatóosztályvezetők maguk fúrták-faragták, barkácsolták