Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1968-02-20 / 8. szám

Ennek a történetnek há­rom színhelye van: a labo­ratórium, a zsilip és az új üzem; három szereplője: dr. Sárkány Endre és két munkatársa, Soóki Tóth Gábor és Bartal Ferenc; és van egy — minek is ne­vezzük? — újszülöttje. A történés kezdete két évvel ezelőttre nyúlik vissza, a jelenben is tart, és még folytatódik. 2000 recept Kezdjük hát a két évvel ezelőttiekkel. A színhely akkor a labora­tórium volt, a szokvány ké­miai laboratóriumoknak az a fajtája, amelyekben ke­ramikus anyagokkal dol­goznak, kísérleteznek. Dr. Sárkány Endre, a Villa­mosipari Kutató Intézet osztályvezetője, és munka­társai valami új anyagot akartak előállítani. Nem fölfedezni, hanem előállí­tani, vagy — ahogy Sár­kány mondja — megterem­teni. Kiigazítani a termé­szetet, pótolni azt, amit a természet a maga nagy la­boratóriumában nem tar­tott szükségesnek létrehoz­ni. Az embernek azonban szüksége támadt erre az anyagra. Milyen anyagra? Ezt akkor még senki sem tudta megmondani. Csak azt, hogy egy olyanfélére, amelynek az elektromos szigetelő tulajdonságai a klasszikus kerámiákénál jobbak, s amely a kerá­miák és a műanyagok jó tulajdonságaiból sokat egyesít magában. Az igény megvolt, az anyag nem. Még közelebbi elkép­zelés sem volt rá. Csak az, hogy honnan, miből kell el­indulniuk a kutatóknak. Az elképzelésekből aztán kémiai receptek születtek. Hány recept? Az elmélet­ben szinte végtelen sok le­hetséges variáns közül ki­választották azt a véges mennyiséget, amelynek a végigkísérletezése még reá­lisnak tűnhet. Azt mond­ták, legyen ez talán 2000. A következő lépés: elkészí­tettek hát 2000 receptet. Egy polihisztor Itt most szépen és hosszan ecsetelni lehetne azokat a kémiai teóriákat, amelyek alapján a végtelen lehető­ségek közül kiválasztották, melyik legyen hát az a 2000. Bemutassuk ezeket a kísérleti recept-teóriákat? Helyettük mutassuk be inkább a kísérletező em­bert. Hogy doktor Sárkány — kémikus, ugye az az ed­digiekből nyilvánvaló? De ennél valamivel több is: a kémiai tudományok dokto­ra. Ám nemcsak kémikus, hanem fizikus is. És nem­csak fizikus, de filozófus is. És a fizikának és a filozó­fiának is doktora. Mindeze­ken túl elvégezte a tanár­képző főiskolát is. Hogy pedig most mit tevékeny­kedik, arra néhány adat: kutatóintézeti osztályveze­tő, technikumi tagozatve­zető-helyettes, kutatómér­nök és — amit a nemrég harmadszor is elnyert, a kiváló feltalálónak kijáró Aranycsillag-kitüntetés is bizonyítja — valóban kivá­ló feltaláló. Megvolt hát a 2000 recept, el kellett készíteni a 2000 kísérleti adagot is — mű­anyagok és kerámiaanya­gok bonyolult együtteseit — és ezeket betenni a ke­mence tüzébe. A munkának ez a része a favágás, a lencseválogatás, a kőgörgetés szakasza. De­­hát a teremtés műveleté­nek is megvannak a ma­ga hétköznapjai. Hosszúra nyúltak ezek a hétköznapok, annyira hosz­­szúra, hogy már gyakran azt hitték, soha nem lesz vége. Elvégezték az első 10, az első 100, az első 1000 kí­sérletet, és még semmi. És az 1000 után ismét az első 100, a második 100 műve­letet, és .. . És itt már valami történt. Az 1200. egyszerre talált. A kemencéből kikerült anyagnak varázslatosan olyan tulajdonságai vol­tak, amilyeneket vártak: az anyag a kísérleti próbák alatt bebizonyította, hogy kitűnő elektromos szigete­lő, hogy alig zsugorodik, hogy a méretét és formáját nem változtatja, hogy ösz­­szességében minden eddigi szigetelőanyagnál értéke­sebbek a jellemzői. A teremtés tehát befejező­dött? Igen, de az alkotó nem pihent, a kutatók most már a végére jártak a tervezett 2000 kísérletnek, hátha akad még a hátra­levő 800 között egy, az 1200-iknál is jobb változat. Végigcsinálták. De nem akadt. A végeredmény hát: a legjobb az 1200-ik. 12 ca Zsilipüzem Ami lehetséges kísérleti formában, nem mindig le­hetséges félüzemi és üzemi gyártásban is. (Mennyi, de mennyi kísérleti eredmény maradt papíron, mert a­­nagyüzemi bevezetése egy­szerűen nem bizonyult megvalósíthatónak, vagy nem bizonyult ésszerűnek!) Dr. Sárkány Endrének, Soóki Tóth Gábornak, Bar­­tal Ferencnek és a többiek­nek még be kellett bizonyí­taniuk, hogy a természet­re kényszerített új anyag nem csak labor­atóriumi ritkaság. Hol lehet, hol kell ezt bebizonyítani? Nagy­üzemi termelésben még nem, a laboratóriumban már nem. Teremteni kell hát egy közbülső helyet, af­féle átkötő formát, amilyen a mellékág és a fő folyó kö­zött a zsilip, vagyis egy olyan majdnem-üzemet, ahol a nagyüzemi lehető­ségeket utánozzák, és egy­úttal kikísérletezik az új anyag legcélszerűbb, leg­gazdaságosabb gyártási el­járását is. Ezt a zsilipüzemet Solymár határában, egy rozzant tég­laszárítóban rendezték be. A kemencéket, a berende­zéseket, a gépeket a feltalá­lók, a doktorok, a filozófu­sok, a kémikusok, a fiziku­sok, a tanárok, a kutató­osztályvezetők maguk fúr­­ták-faragták, barkácsolták

Next