Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1968-03-19 / 12. szám

Iskola­ ügyek Megnéztem nemrégiben a tévében a pedagógusok műsorát. A kamera az­nap egy napközi otthonban járt. Alig hittem a szememnek: a fehér abrosz­­szal letakart asztalon gyertyák égtek, az asztalt fiúk és lányok ülték körül, szendvics és gyümölcslé. . . Névnapi bankett. Éppen a „mókamester" kö­vetkezett volna, amikor a kép megvál­tozott, immár egy klubba kerültünk. Apró bútorok, apró emberek, előttük a száműzetésből visszahívott palatáb­la? Krétával írtak rá, s éppen úgy a te­nyerükkel törölgették le, mint valaha mi is. Tanultak, játszottak, műsoros előadást rendeztek, sétáltak . . . Ilyenek ma a napközi otthonok? Van ilyen is. A többsége azonban más. Gyakran elszomorító. Előbb azonban a napközi otthonok feladatáról kellene szólnom. Sok szülő — s ami ennél is nagyobb baj: sok ne­velő is — úgy tekinti, mint valami gyermekmegőrzőt, ahol az eleven poggyász napközben elhelyezhető. S hogy az idő kárba ne vesszen, a gyerekek felké­szülnek a másnapi leckére. A napközi otthon feladata eszerint a gyermek­­megőrzés és korrepetálás volna. Holott nemcsak ez, hanem más is, több is. Ma már, amikor szerte a világon egyre inkább tért hódít az egésznapos iskola - a tanulás és szabad idő egész napot kitöltő, harmonikus egységének — gondolata, ideje volna a mi napközi otthonainkat is nemes tartalommal megtölteni. Nálunk azonban ennek nemcsak a felismerése hiányzik. Hiányoznak a meg­valósítás tárgyi és személyi feltételei is. A tévében látott „klub”-bal ellentét­ben a fővárosi napközi otthonok két­harmada szükséglakás-körülmények között működik. (A kifejezés a vezető felügyelőtől származik.) Már maguk a helyiségek alkalmatlanok. Az ideális elhelyezés nemcsak a külön terem, de külön traktus lennie. E vágyálommal szemben a valóság az, hogy a napközi otthonok jó része iskolai tanteremben működik, így a napközis gyerek gyak­ran egész napon át ugyanabban az osztályteremben tartózkodik. Ezek a termek, ha tanításra alkalmasak is, de pihenésre, mozgásra, játékra egyálta­lán nem. Mintha a felnőtteknek, napi munkájuk végeztével az üzemben, iro­dában kellene pihenniük, felüdülniük is. A napközi otthonokban még annyi­val rosszabb is a helyzet, hogy az üzemben legalább mosdó van, a napközi­ben pedig még az sincs. És hiányzik a levegő, a játéklehetőség, a megfelelő bútorzat. A tanulástól kifáradt gyerekek fegyelmezése, illetőleg energiájuk, képzeletük lekötése gyakran megoldhatatlan feladatok elé állítja a nevelőket. Az eredmény? A gyermekek is, a nevelők is rosszul érzik magukat a napközi­ben, s ha tehetik, menekülnek onnan. A napközi tehát megbukik gyermek­­megőrzésből, de megbukik korrepetálásból is: a napközis osztályok tanulmányi átlaga nemegyszer alacsonyabb, mint más osztályoké. Budapesten jelenleg 41 ezer napközis gyerek van, az általános iskolások ne­gyedrésze. Ez a szám még nagyobb lenne, ha a szülői­ — az említett okok miatt — nem idegenkednének tőle. Sok gyermek marad otthon, egyedül, mert így, magára hagyatva is jobban tud tanulni, mint a napköziben, pedagógusok vezetésével. Sok gyerek viszont csavarog. Igaz, hogy a főváros nagy erőfeszítéseket tesz. Éppen mostanában adott két­millió forintot a napközi otthonok körülményeinek a javítására. Ez a gyors se­gély azonban nem több tüneti kezelésnél. Mind a felsőbb irányításban, mind a pedagógusképzésben szemléleti változásra van szükség ahhoz, hogy a nap­közi otthonok — nevükhöz méltóan — a hiányzó otthont pótolhassák. HETI AJÁNLATUNK Költészet. Weöres Sándor — péntek 21.40 Weöres Sándor (született: 1913-ban, Szombathelyen), az elmúlt négy év­tized magyar lírájának kiemelkedő egyénisége. Költői tehetsége korán megmutatkozott: 14 esztendős korá­ban írta első költeményeit, 20 évesen adta ki első kötetét. Jogi, majd föld­rajz-történelmi tanulmányok után filozófiát és esztétikát hallgat, filo­zófiából doktorál. Utána vidéki váro­sokban könyvtári tisztviselő, szer­kesztő. A felszabadulás utáni eszten­dőktől kezdve írásaiból él. Költésze­tének főbb jellemvonásai: rendkívüli verselő-rímelő készség és formaérzék, gazdag asszociatív képzelet,erős intel­­lektualizmus, egyszersmind az élet­érzés naivitása, befelé forduló, a tár­sadalomtól elvonatkozó bölcselő haj­lam. Formavirtuozitása segíti — a költészeten túl — kiterjedt műfor­dítói munkásságában, sőt bájos gyer­mekverseinek megírásában is. Főbb művei: A kő és az ember (1935), Medúza (1943), A teljessség felé (1945), Bóbita (gyermekversek, 1955), Tűzkút (1964), Hold és sárkány (1967). KEDD 8.05—10.30, 13.35—16.00 Iskola-tv 17.58 Hírek 18.05 Teleimpex. Külkereskedelmi és világgazdasági híradó 18.35 Mai vendégünk: dr. Lendvai Vilmos, az egri városi tanács vb­­elnöke 18.55 Esti mese 19.05 Klasszikusok tévé­filmen. HA­RAMIÁK. Schiller drámájának magyarul beszélő tv-film-változa­­ta Friedrich Schüler (1759—1805) apja a württenbergi herceg toborzó tisztje volt. A hercegnek megtetszett az értelmes fiú és katonai iskolájába rendelte. Ott jogi, majd orvosi tanulmányokat folytatott. A vaskalapos szigort árasztó iskolafalak lá­zadó keserűséget érleltek a nyugtalan, sokféle érdeklődésű fiatalemberben, aki Karl Moorról, a nemeslelkű rablóvezérről szóló első drámájában, a Haramiákban (1781) öntötte ki elkeseredettségét és tilta­kozását az elnyomó világ ellen. A herceg nem jó szemmel nézte neveltje lázadó hangú írásait. Schiller kénytelen volt megszökni. A bujd­osás és éhezés évei után Mannheimbe került, s a színház köl­tője lett. Akkorra már elkészült a 18. szá­zadi német irodalom leglázítóbb drámája, az Ármány és szerelem (1783). Ismét buj­­­dosás, anyagi gondok; Lipcsébe, majd Drezdába ment. Itt fejezte be a Don Car­­lost. 1789-től a jénai egyetem történelem­­tanára volt. Döntő fordulatot jelentett életében, hogy baráti viszonyba került Goethével és 1799-ben Weimarba költözött. Ott bontakozott ki költői pályájának leg­gazdagabb, klasszikus korszaka. (Wallen­­stein-trilógia, Stuart Mária, Az orleans-i szűz, A messinai menyasszony, Tell Vil­mos). A Haramiákat magyarul­­ először Kolozsvárott 1794-ben mutatták be. Nem­zeti színházbeli bemutatója 1837-ben volt. Rendezte: Gerd Keil Szereplők: Kurt Steingraf, Dieter Mann, Eberhard Esche, Katja Paryla, Jürgen Hentsch Képünk: jelenet a tv-filmből Közben: kb. 20.25 Tv-híradó 22.05 Tv-híradó — 2. kiadás

Next