Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1968-03-19 / 12. szám
tel a tornácon, ő átöntötte a saját kannájába, aztán hátrament az idősebb Palotásék lakásához, hogy fizessen. Az ajtó, ablak sötét volt. Zörgött, de nem válaszolt senki. Előrement a fiatalok lakásához és az ő ablakukon is kopogott. De itt sem kapott választ. „Gondoltam — vallotta az asszonyt, fáradtak a lakodalom után, és korán lefeküdtek, nem zavartam hát őket.” Emlékezete szerint este fél 7 és 7 között lehetett ez. A család tagjainak korábbi egybehangzó vallomása szerint azonban csak a fiatalok feküdtek le úgy 5 óra körül, a többiek este 8-ig, fél 9-ig fenn voltak, a hátsó lakásban. Aztán ott volt Róza néni, a család szegény rokona, afféle cselédje. A lakodalmi sütés-főzésben, majd utána a rendcsinálásban is segédkezett. Róza néni így mondta el nekünk, pontosan egyezően a két év előtti vallomásával, azt a lakodalom utáni, a nászéjszaka előtti vasárnapot. Délután átment Palotásékhoz. Palotásné az udvari lakásban tartózkodott. Mariska az utcai részben levő új szobájukat rendezgette. Róza néni egy ideig beszélgetett Palotásnéval, megtárgyalták az esküvőt, majd Palotásné kiment megfejni a tehenet. Amikor ezzel végzett, visszajött, széttöltötte a friss tejet a különböző színű cserépedényekbe az állandó vevőinek, odaadta Róza néninek is az ő járandóságát, aztán azt mondta, hogy vacsorázzanak. Palotásné, az idősebb Palotás, a két fiú és Róza néni vacsoráztak csak. Mariska azt mondta, ő nem éhes és hogy elmegy Danival lefeküdni. El is mentek. Jani is úgy tervezte, hogy hamar lefekszik, mert hajnalban indulnia kell a katonasághoz. Abba is hagyta nemsokára az evést és bement az öregek szobájába, lefeküdni. Amikor megvacsoráztak, Róza néni elbúcsúzott és hazament. — Hány órakor volt ez, Róza néni — kérdeztem a vagy tizedik kihallgatáskor, amikor a történetben idáig ért. — Ügyfél lehetett — mondta most is, pontosan úgy, mint eddig. Az egész községet végigkérdezték már a munkatársaim, és a legapróbb, teljesen közömbösnek látszó részletre is figyelemmel voltak. Az a nyomozó, aki az egyik tanúval beszél, nem tudhatja, hogy a másik nyomozó által összegyűjtött, hasonlóképpen teljesen érdektelennek tűnő részlethez mi és hogyan igazodik. Az egyik munkatársam egy ízben azzal az információval jött a napi, egyeztető megbeszélésünkre, hogy egy házaspár az esküvői vasárnapon este moziban volt, és a moziból jövet látta Róza nénit Palotásék házából kijönni. Gyors továbbpörgetés: Hány előadás volt aznap? Hányadik előadáson volt a házaspár? Hánykor mehettek el Palotásék háza előtt? Kiderült: este 8 után. De — ismétlem, két év telt el azóta — hátha tévednek? Tehát: milyen filmet láttak? A házaspár az újabb kérdésre elmondta, mi volt a film címe, és tartalma. A moziműsor ellenőrzése igazolta, hogy azt a filmet játszották aznap, és valóban akkor volt vége, ahogy emlékeztek rá. Akkor hát valaki nem mond igazat! Gyilkosság történt Közben nem feledkeztünk meg Dani öltözéke — amiben állítólag eltávozott — és a hátramaradt holmija közötti ellentmondásról, márminthogy két kék ingből egyet felvett magára és mégis kettő maradt vissza. Felkutattuk azt a vasutast — elég nehezen akadtunk rá —, aki annak idején fölkereste Palotásékat, hogy megtudja, Dani miért nem jelentkezett a munkahelyén. Elmondta, hogy Palotásék a fiatal pár szobájába vezették, e műszak után jött, fáradt volt, nem várt hát kínálásra, kihúzta az asztal mellől az egyik széket és le akart ülni. A széken egy vasutas-sapka volt. — Mondtam — mesélte a vasutas —, hogy ez a sapka Danié. Erre a fiatalasszony meg az anyja egyetlen szót sem szóltak, csak zavartan pislogtak. Eszerint hát a sapkáját is otthon hagyta. Pedig havaseső esett. De hová tűnt ez a sapka? Miért nem szerepel semmiféle jegyzőkönyvben? Időközben felküldtünk Budapestre egy-két megvizsgálandó anyagot. Egyebek között a Mariska és Dani lakószobájának földpadlójából, az ágy melletti falról és az ágy előtti linóleumból egy-egy darabkát. Az említett helyeken és tárgyakon ugyanis olyan jeleket észleltünk, amelyek valamiféle szennyeződésre utalhattak, s azt el akarták tüntetni. Nem győzöm ismételni: két év időhátránnyal dolgoztunk. Megkaptuk a választ a budapesti bűnügyi laboratóriumtól: vérnyomokat mutattak ki a falmintában, a földmintában és a linóleum-vakaráson is. S a vér: emberi vér. Az egész családot azonnal letartóztatták. Semmi kétség, bűncselekmény történt, ennek színhelye a lakás volt, és az egész család bűnrészes. De a gyilkosság okát és módját még nem ismertük. Házkutatást tartottunk, a ház legrejtettebb zugát is megvizsgáltuk. A ruhadarabokat, most már alapos gyanúval, bonyolult vegyvizsgálatoknak vetettük alá. Egy nadrágon, az idősebb Palotásé volt, és egy kabáton ugyancsak emberi vérnyomra akadtak. Vérnyomokat állapítottak meg a fiatalok szobájából a verandára nyíló ajtó küszöbének deszkája alatt is. (Arra gondolhatni, hogy a vércsoportvizsgálat ilyen esetben mindent tisztáz. Ám ennyi idő után a vércsoportot megállapítani már nem könnyű.) Mariska, amikor látta, hogy mi többet tudunk, mint amennyit ő addig elmondott, közölte velünk, hogy meg akarja mondani az igazat. A rendcsinálás után, úgy 5 óra körül bement a szobájába — mondta most már. Hamarosan utána ment a férje is. Amikor belépett, ő már ágyban volt. A férje is levetkőzött, melléje feküdt, de ő távol tartotta magától... A férje dühösen azt mondta: „Te valamit titkolsz előttem!”, majd fölkelt, kiment a konyhába és egy késsel a kezében tért vissza. Erre — vallotta Mariska — ő is fölkelt. A férje közelebb akart lépni hozzá, de megbotlott a linóleumszőnyeg szélében és elesett. Egyetlen hangosat jajgatott, aztán hason fekve csendben maradt. — Miért nem szaladt mindjárt orvosért? — kérdeztük. Nem tudott válaszolni. Másik kérdés: — Akkor hát a férje és maga között nem történt a nászéjszakán semmi? — Nem. — Előtte? — Soha senkivel, és azóta sem. — Mit tettek a halottal? Azt felelte, hogy nem emlékszik rá pontosan, mert az esettől annyira megrémült, hogy azt sem tudta, mi történik vele, meg körülötte. Azt hiszi, a férfiak kivitték valahova a halottat. — S miért nem jelentették a történteket a rendőrségen? — A szégyen miatt, hogy így veszekedtünk a nászéjszakán. Tán Jani? Most már, hogy a család tagjai letartóztatásban voltak, s egymással összebeszélni nem tudtak, a kezünkben levő néhány „adu” birtokában úgy gombolyítottuk az ügyet, mint egy sima gyapjúfonalat. A megfelelő helyekre kellett nyúlni kiegészítésért, és nem volt szabad értésükre adni, mit tudunk, mit nem. Az idősebb Palotás vallotta: amikor meghallotta, hogy a fiatalok veszekednek, előrefutott, de mire odaért, Dani már halott volt Az ő nadrágja akkor lett véres, amikor Danit fel akarta emelni. Pista vallomása: ő segített kivinni a holttestet az udvar végébe, ott lefektették a földre és betakarták kukoricaszárral. A földvizsgálat a megjelölt helyen is kimutatta a vérnyomokat. Mi volt Jani szerepe? Addigi vallomását ellenőriztük. Az megfelelt az igazságnak, hogy másnap jelentkezett a katonai egységénél. Azonnal feliratkozott gyengélkedőre. Az orvosnak egy véraláfutást mutatott az arcán és azt mondta, a nővére lakodalmán valakivel összeverekedett. A verekedésről eddig a lakodalom egyetlen résztvevője sem tett említést, és hallgatott róla a család is. Akkor hát kivel verekedett Jani? Mikor? Hol? Hogyan? Jani nagyon meglepődött a kérdésen, hirtelen zavarában összevissza dadogott. Aztán ilyesféle vallomás kerekedett ki belőle. Amikor ők az apjával és a bátyjával vacsoráztak és Mariska meg Dani elmentek lefeküdni, Pista felállt és azt mondta, borért megy. A bort egy kamrában tartották, amelyhez az ifjú pár szobája előtti üvegezett, zárt verandán keresztül lehetett csak odajutni. Pista soká elmaradt. Aztán veszekedést hallottak. Az apjával együtt gyorsan odamentek. Mariska és Dani veszekedtek valamin, ő csitítani akarta Danit, de az pofonütötte őt , nem ütött vissza, mert az apja és Pista lefogták. Aztán mindhárman visszamentek a konyhába, és ő lefeküdt. — Miért nem mondta el ezt eddig? — Nem tartottam fontosnak, meg szégyelltem is. Férfiember szégyelli az ilyet. Ugyanez a kérdés az idősebb Palotásnak. A válasz: azért nem mondta, mert nem akarta a fiát fölöslegesen belekeverni. — Hogyan emlékszik arra az esetre? — Amikor már Dani összeveszett Mariskával és öltözött, Jani elébe állt és azt mondta: „innen pedig nem mész el!” Erre Dani megütötte. — Utána? — Utána Dani elkapta Danit. De hogy ne tudjanak verekedni, én a másik oldalról fogtam le Danit. — És Pista? — Ha jól emlékszem, ő pofonütötte Danit. Ez megint más történet volt. És Pista kihallgatásakor tovább alakult a történet — Dani azzal gyanúsította Mariskát — mondta Pista —, hogy nem szűz, ezért fel akart öltözni, s közben azt kiabálta, hogy ő ilyen családban nem marad! Ezt a család becsülete miatt nem engedhettük meg. Azt akartuk, hogy Dani csillapodjon le, utána aztán ottmarad békében. Palotásné mindenkinél kevesebbet mondott. A fiatalok veszekedtek, a férfiak előrementek, aztán ő már csak a halott Danit látta. — Miért választották az esküvő napjául november 19-ét? — Először az előtte levő vasárnapot akartuk, de én figyelmeztettem a lányomat, hogy akkor éppen beteg lesz, így halasztottuk egy héttel későbbre. Mariska kihallgatásán ez így hangzott: — Miért nem akarta a vőlegényét, illetve már a férjét magához engedni? — Mert beteg voltam. — Miért nem az előző vasárnap tartották az esküvőt, amikorra először kitűzték? Nem tudott felelni. Közben Róza néni, megesküdvén az istenre, bevalotta, hogy eddig bizony hazudott. Palotásné kioktatta rá, és megfenyegette: ha eljár a szája, vele gyűlik meg a baja. „Róza, te csak A tettesek