Tükör, 1968. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

1968-08-06 / 32. szám

HÍR-TÜKÖR HONOLULU UTÁN „Bárkit válasszanak novemberben elnökké Amerikában, bármi legyen is a mottója, a platformja, fő feladata az lesz, hogy végét szakítsa a vietnami kalandnak — bármilyen árat kelljen is fizetni érte akkor. Ez a bizonyosság készteti Saigont, hogy elébe vágva ennek, Washingtonnal éreztesse obstruk­­ciós képességeit. A háború „vietnamizálása”, amit újra egyszer proklamál­­tak Honoluluban, nem azt jelzi, hogy Amerika könnyebben tud a háborúból visszavonulni, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy a hatalmon levő dél­vietnamiak minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy szövetségesük elhagyja őket." (Le Monde) ELNYOMÁS SAIGONBAN „Az ötéves börtönbüntetés, amit a tavalyi dél-vietnami elnökválasztáson má­sodiknak befutott Dzura mértek, durván figyelmen kívül hagyja mindazokat a politikai értékeket, melyeken a saigoni kormánynak nyújtott amerikai se­gítség alapul ... Az a politikai magatartás, mely Dzut nyilvánvalóan koholt vádak alapján elítélte, minden bizonnyal zavarja az amerikaiakat, akik most éppen azzal próbálkoznak, hogy a dél-vietnami béke útjait megtalál­ják. Hogyan alakulhatna ki egy nem kommunista demokratikus erő akkor, mikor egyetlen tisztes reputációjú ember sem mer véleményt nyilvánítani? Az a mód, ahogyan szuval bántak, el fogja hallgattatni még a politikailag legöntudatosabb és legbátrabb férfiakat is, akik esetleg szerepet játszhat­nának a rendezésben — vagy pedig arra fogja késztetni őket, hogy végül a máris a felszabadítási frontban levő nem kommunistákhoz, vagy a kommunis­ták támogatta arcvonalhoz csatlakozzanak." (The Times) ŐEXCELLENCIÁJA NEM KÍVÁNATOS Nguyen Duy Anh, a dél-vietnami bábkormány bonni nagykövete sértve érzi magát. Tulajdonképpen neki kellene a saigoni juntát Svédországban is kép­viselnie. De hogyan, hogy nem, két év óta hiába erőlködik, hogy nagyköveti megbízólevelét átadhassa a svéd királynak. Legutóbb akkor akarta elérni stockholmi elismertetését, amikor Nilsson svéd külügyminiszter hosszabb megbeszélésen fogadta a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét. A dél-vietnami diplomata újabb megkeresését a svéd külügy­minisztérium azzal hárította el, hogy az ország nyilvánossága aligha helye­selné, ha őexcellenciája meglátogatná az országot. Közérthetőbb nyelven­ kívül tágasabb. fa Novoje Vremja alapján) „A VILÁG LEGERŐSEBB SZÖVETSÉGE" „A NATO, a világ legerősebb szövetsége és változatlanul az Egyesült Álla­mok külpolitikájának sarokköve, fokról fokra nagyobb méretű válságba kerül. Olyan tény ez, amit a világ minden részében feszült figyelemmel, itt pedig szorongással kísérnek. A NATO helyzete, mely a Közel-Keleten nagyon fon­tos, egy olyan masszív épülethez hasonlít, melynek alapjai elsüllyednek a sárba. Még egyetlen mérnök sem akadt, aki kieszelte volna a módját, ho­gyan lehetne rendbehozni az épület szerkezetét." (C. L. Sulzberger jeruzsálemi keltezésű riportjából, az International Herald Tribune-ban) VÁLASZTÁSOK­­ RÖVID MEGSZAKÍTÁSOKKAL „A demokrácia teoretikusai szerint egy jó társadalom életében a stabil kor­mányzást időnként­­a vezetők megválasztása szakítja meg. Az amerikai gya­korlatban pontosan fordítva van. A politikai élet túlnyomórészt egy folyama­tos választási kampányból áll, melyet csak rövid időre szakítanak meg kor­mányzási mozzanatok. Nincs általánosan elfogadott nézet arról, mikortól is kell számítani a mostani választási kampányt. De biztos, hogy legalább két éve folyik már, attól kezdve, hogy egyes szenátorok és kormányzók kiinduló pozíciókért kezdtek csatázni, más valószínű jelöltek pedig csiszolni kezdték elnöki modorukat." (Andrew Kopkind, a New Statesman-ben) KI LÁTTA A CSOKOLÁDÉT? A bonni külügyminisztérium kulturális osztályvezetője, bizonyos Luitpold Werz miniszteri igazgató, kénytelen-kelletlen felcsapott bűnügyi nyomozó­nak. Lázasan kutatja, hova lett az a 100 000 tábla csokoládé, melyet az izraeli—arab háború után „az NSZK ajándéka” felírással Izraelbe és Jor­dániába küldött fele-fele arányban. Csakhogy, az izraeliek udvariasan el­zárkóztak az ajándék átvételétől. Ők megnyerték a háborút és nincs szüksé­gük a csokoládéra. A jordániaiaknak pedig azért nem kellett a csokoládé, mert a csomagolásán az arab betűk mellett héber betűk is voltak. Azóta még egyszer látták a csokoládét, a libanoni főváros, Beirut kikötőjében fet­­rengett a porban. 0i°bb hír nincs róla. Aggasztó állapot. Aki látta, adja át. (A Quick alapján) Vidáman, barátságban, de a mai fiatalokat érdeklő problémák meg­beszélésével is töltik napjaikat öt világrész haladó ifjúságának kép­viselői. A káprázatos megnyitó ünnepség után, a szófiai Vaszil Levszkij-stadion, amelynek, hála a televízióközvetítésnek, tanúja lehetett a magyar közönség is, nincs nap érdekes, emlékezetes ese­mény nélkül. A következőkben a VIT első napjairól számolunk be kiküldött fotóriporterünk, Szalay Zoltán „objektív-jelentése” alap­ján. A magyar táncosok felvonulnak a megnyitón Kigyullad a Világifjúsági Találkozó lángja

Next