Tükör, 1968. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

1968-07-30 / 31. szám

ZÖLD ÖRDÖGÖK - RÓZSASZÍNBEN Amerikán hiába söpör végig a vietnami szennyes háború elleni undor és felháborodás, ez nem akadályozza a filmvállalkozókat, hogy agytépően ostoba filmeket készítsenek a vietnami „témáról” . . . Igaz is, miért éppen ők maradjanak ki abból az üzletből, amely minden rangú rendű vállalkozónak profitot hoz? --------- --------- „különleges alakulatok" életével foglalkozó könyvéből készült film, John Wayne-nel a főszerepben. íme a New York Times kritikusának néhány megjegyzése a „műalkotásról”: „A film többszázra tehető áldozata közül első hely illeti meg a hitelességet . . . Vietnamiakat játszó kínai statiszták üldögélnek az állítólagos Da Nang, a híres piszokfészek kávéházi teraszain és az egész inkább emlékeztet St. Trapézra, mint bármi másra ... A fenyőliget tájéka, melyen az őrjárat áthalad, akár a különleges alakulatok Fort Bragg-i kiképzőhelyének golfpályája is lehetne... A vietkongisták csapata úgy vonul fel a feléje irányuló fegyverek torka előtt, mintha sztrájktüntetésre, nem bevetésre indulna . . . A film úgy végződik, hogy John Wayne a Da Nang-i tengerparton lépked napszálltakor, s hacsak nem az történt, hogy valaki megfordította a dél-kínai tengert — ami nem valószínű —, akkor a nap méltóságteljesen nyugszi le — Keleten." Régen, vagy harmincöt évvel ezelőtt sokat mosolyogtunk az amerikai történelmi és egyéb szuperfilmek naívságán, anakronizmusain stb., de az még egy másik Amerika volt. Naív és jószándékú. Ezek a mostani balfogások azonban nem úgy kerülnek a filmvászonra, mint Nero császár egyik testőrének híres karórája. Ennek az Amerikának létérdeke, hogy akár a Nap járását is megfordítsa,ha az önigazoláshoz szüksége van rá. ( (ely) UDVARHÖLGY SÁRGADINNYÉVEL Mint a képén látható, okokból — egy igen van zöldszemű, barna hajú lasztékos és gazdag ruhabrazíliai tanítónő, Mart- tárat ajánlottak fel néha Vasconcellos meglemi kikötéssel: a győztes hetősen riadtan reagál szépségkirálynő „uralkod Miami Beach-ben arra, húsának” egy éve alatt hogy a zsűri a világoa nem mehet férjhez. Különböző országaiból ősz tehát Martha elkeseredésre gyűlt 65 szépségkisének oka, de úgy festrálynő közül épp et rár a dolog, hogy őfelsége fosztotta meg a világ mégiscsak elhalasztja az 1968. évi szépségkirály- esküvőt, egyrészt, mert nőjévé, Amerikában sem mint Az újdonsült Miss Uni- ben kedden és pénteken nyomnak 10 000 dollárt az ember kezébe,és másrészt, mert nem kell az embernek elkapkodnia a dolgot — pláne, ha közben világszépe lett belőle, verse arcvonásain az öröm mellett azért fedezhetők fel a gond ráncai is, mert a csinos Marikának a szépségkirálynő-választás utánra volt kitűzve az esküvője. De miért kell ezért szomorkodni? Sokkal egyértelműbben örül viszont a szépségkirálynő udvarhölgyének Nos, a helyzet az, hogy a megválasztott Miss Finnszépségkirálynő-válasz- ország, Lena Bruslin. A tást nem éppen önzette- igy nyilatkozott az észnül finanszírozó ameri- szegyűlt újságíróknak: kai vállalatok a győztes- „Csodaszép vidék ez a nők 10 000 dollár kész- Florida! Legnagyobb élpénzt, egy 10 000 dolláros ményem az volt, hogy szerződést és reklám- megismertem akantalup dinnyét! Nagyszerű étel! Teljesen belebolondultam!” Kétségtelen, nem közönséges zamatú felfedezés ez. De reméljük, megmagyarázta ott a messze távolban valaki az udvarhölgynek, hogy mint a legtöbb felfedezést, a kantalup dinnyét sem jó túlzásba vinni. (pápa) Ó, IDŐK, Ó, ERKÖLCSÖK... No lám, mit kellett megérnünk! Hiszen őfelsége alattvalói oly sok évszázadon át büszkélkedtek minden más népnél különb közmoráljukkal és nem is éppen illetéktelenül. Bizony, alig akadt ország, ahol az egyszerű emberek olyan mély erkölcsi felelősséget éreztek volna közintézményeik iránt, mint az angolok, akik már-már legendás hírre tettek szert adómoráljukkal. Közhely volt, hogy évről évre igen sok brit polgár felszólítás nélkül ad postára bizonyos összeget a kincstárnak, mert úgy érzi, hogy az adóhivatal túl csekély összeget vetett ki rá! No de hová lettek ezek az idők? S hová ezek az erkölcsök? O tempóra, o mores! A ma is köztiszteletnek örvendő londoni Times öthasábos nagy tudósításában éppen azt panaszolja föl, hogy milyen sok pénzzel tartozik államának a brit polgár! A belügyminisztériumot mindinkább nyugtalanítja a kirótt pénzbüntetések be nem fizetése. Íme: egyedül a glasgow-i büntetőbíróságnak százezer fontsterlingnyi „kinnlevősége” hever inkasszálatlanul, a liverpooli bíróságoknak 45 ezer fontnyi pénzbüntetéssel tartoznak a megbüntetettek, a híres londoni Bow Street-i rendőrbíróság tisztviselői pedig összeadni is képtelenek követeléseiket, olyan hatalmas összegű a tartozás! De a végrehajtás szigetországszerte akadozik. Mire a gépezet megmozdul, a legtöbb megbüntetett már régen másutt lakik, még a nyomukat is elveszítik. A nem fizető bűnösök többsége közlekedési szabálytalanságot követett el. Mentalitásukra jellemző, hogy ma már sok kocsitulajdonos nyíltan így dicsekszik: „Az ember addig nem fizeti be a rá kirótt pénzbüntetést, amíg a hatóságok el nem felejtik. S a végén úgyis elfelejtik!” Egy 1967-ben hozott törvény szerint az 5 és 20 font közötti ki nem fizetett pénzbüntetés 30 napig terjedhető lecsukássá változtatható át. Ám a gyakorlat egyelőre az, hogy a legtöbb vétkező se nem fizet, se börtönbe nem vonul. Harmadik eset nincs. (bt) Legutóbb Robin Moore A zöld ördögök című , az amerikai A görög kormány erőteljes hirdetési kampányt indított a turizmus fellendítésére (New Statesman) ÜDÍTSE FEL MAGÁT GÖRÖGORSZÁGBAN! ÉNEKELNI SZABAD A hölgyek Finnországból jöttek Kölnbe — tánczenélni. Ez azonban még kevés lett volna ahhoz, hogy mozogni kezdjen a városi rendre vigyázó hivatal. Az Anneliese Micelson—Sex—Star—Band azonban nemcsak szakszofónnal, klarinéttel, akikordeonnal és gitárral akart fellépni, hanem a meztelen felsőtesttel is. Fellépésüket a Blatzheim-féle „Éva’ bárban a rajnai erkölcscsőszök arra való hivatkozással akadályozták meg, hogy a kölni iparűzési rendeletben a 33. § így szól: „Az engedélyt meg kell tagadni akkor, ha a tények amellett szólnak, hogy a vállalkozás üzemeltetése a jó erkölcsökbe ütközik.” Márpedig a kölni hatóságok jó erkölcsökbe ütközőnek találják a fedetlen női felsőtest előtt tett karmozdulatokat, még akkor is, ha ez zeneeszközök működtetésével kapcsolatos. A finn hölgyek azonban nem akartak teljesen lemondani a forgalmi százalékokról, ezért létrejött a nagy kompromisszum az erkölcs és a múzsák között: a nők énekelhetnek csípőig dekoltálva, de ugyanígy zenélni nem szabad nekik. Dr. Pohl, a rendészet vezetője, aki az előadást ellenőrizte, még mindig elégedetlen a produkcióval. Véleménye szerint helyesebb lenne valami nagy-nagy harmonikát a hölgyek elé tartani, de ha egyszer a felsőbb hatóságok az éneklést ilyen szellős öltözékben megengedték, akkor nincs mit tenni, mert különben hol maradna az államhatalom tekintélye? (per) TRÓNOL A GYEREK Szerte a világon porcelán, zománc, esetleg üveg, a legújabban pedig műanyag trónuson ül a gyerek. Néhány angol bébi azonban, lepipálva a brit trónörököst is, színarany — hogy is mondjam csak... — serblin. S bár a régi angol jogi tétel így szól: az én házam az én váram!, most úgy tűnik, hogy az én éjjeli edényem mégsem az én éjjeli edényem ... Nem kisebb testület, mint az Angol Bank igazgatótanácsa foglalkozott ugyanis az arany bili ügyével. És elrendelte annak kivizsgálását, menynyiben fenyegeti egy színaranyból készült edényke a minap olyan mélyen megrendült fontsterling stabilitását? A szóban, valamint az apró babypopsik alatt forgó bilit — a Stern híradása szerint — egy patinás leicesteri aranyműves cég igazgatója, Mr. David Godley gyártatta azzal a célzattal, hogy vásárlóit az ingatag brit pénzzel szemben értékálló vagyontárgyhoz juttassa. Jelszava: Fektesse pénzét arany bilibe! Gyárthatott volna persze mondjuk gyűrűt, láncot, esetleg arany toronyórát aranylánccal, s egyéb ékszert, csakhogy ezek után értékük 50 százalékát kellene luxusadó címen megfizetni. A használati tárgyak viszont adómentesek. Az éjjeliedény pedig még nappal is használati tárgy, ergo luxusadómentes, így dobták piacra a 82 dekás edény két, darabonként 5280 nyugatnémet márkáért. A siker minden várakozást fölülmúlt. Az első példányt milliós értékű megrendelés követte, s már a Közös Piac országai is érdeklődnek. Leicesterben azóta futószalagon gyártják az aranyserblit. Az Angol Bank állásfoglalása még nem ismeretes. Mr. Godley azonban jól ismeri a Magna Charta 12. pontját, amely a király adókivető jogát is korlátozza. Ezért igazi angol hidegvérrel kijelentette: Aki az én termékemet le akarja állíttatni, előbb hozasson egy bili-törvényt a parlamenttel. Egyébként — szólította föl a Stern riporterét — gondoljon ön is a jövőjére! Vásároljon aranybilit, használtan is haszonnal adhat túl rajta. (maurel) DIEAZEIT Rubens és Breughel országában mostanában büntetik a meztelenséget. Brüsszelben egyenruhás erkölcscsőszök átragasztották egy képkiállítás plakátjain egy térdelő színesbőrű nő fedetlen kebleit. Belgiumban súlyos fogház- és pénzbüntetés fenyegeti azokat a képzőművészeket és írókat, akik vétenek a közerkölcsök ellen. Az alkotóművészek tiltakozása teljesen érzéketlenül hagyta a főügyészség szóvivőjét: „Nem a törvények lettek rosszabbak, hanem a meztelenkedés.”