Tükör, 1968. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

1968-07-30 / 31. szám

negyvenötben azt kérte: hadd dolgozzék e fél karral az újjáépülő hí­don. Régi jegyzeteimből még kibetűzöm néhány akkori élmunkás ne­vét : Lindberg, Sabet, Mészáros, Hutyava ..., fölolvasom egy fiatal hídmérnöknek — úgy hatnak rá, mintha egy Dumas-könyv elfeledett mellékalakjait kérném tőle számon. Az űrhajók működési elvét úgy-ahogy érti az utca embere. A hidak életét­­ ma sem ismeri. Magam is csak most tudtam meg, hogy té­len, a nagy hidegben 12 centit zsugorodik, a kánikulai forróságok idején pedig 16—18 centit nyúlik ez az 5000 tonna vasszerkezetből, 270 vagon cementből és 15 000 tonna betonból összerótt óriás. Tizen­öt évenként szorul átmázolásra, ami potom 15 millióba kerül. Ám a nagy számok fölötti megilletődöttségünk sem feledtetheti, hogy ez a főváros legromantikusabb hídja. Kassák mindig ezen jött át Óbudáról a pesti Luxor eszpresszóba — egy kávéért. Nagycsillagú nyárestéken gyakran látom a pesti hídfőnél leszállni a túlparti Pe­­yerli törzsvendégeit — többnyire gyalog sétálnak át a víz fölött. Ezen a hídon lassúbbá válik a lépés. A vízifecskék és a sirályok egymást váltó patruljai mindig patrónusokra akadnak az átkelőkben — mint jámbor eső hullik, hullik a vízre a madáreleség. Vízen járó ember. Fazekas János tölti be itt 19 éve a hídmesteri tisz­tet. Ha csak naponta kétszer ment végig a két járdán — ballagott eddig 16 ezer kilométert a két part között. Látott királyokat végig­autózni a hídon és látta a vizet, amikor az elöntéssel fenyegette a pesti partot. Mosolygott horgászokon, akik két órát viaskodtak egy négykilós ponttyal, míg kihúzták, és látott uszályt, amelyik valószí­nűtlen gyorsasággal süllyedt el a pillérnél. Tudja, mikor a legnagyobb a híd terhelése és mikor a legkisebb, ismeri a híd alatti hajózás sza­bályait és a betontömeg természetét. Az öreg mindentudó végül mégis tőlem kérdez valamit a híddal kapcsolatban. — Megfigyeltem — mondja —, hogy a legszigorúbb télben is akadnak párok, akik kéz a kézben úgy sétálnak át egyik parttól a másikig, mint a nyájas augusztusi éjszakákon. Hogy van az, hogy ezek mindig a húszévesek? Erre aligha találnánk választ a hidakkal foglalkozó kézikönyvekben, de mosolygó könnyedséggel megfelel rá bármelyik lírai verseskötet. Vagy az, aki éppen húszesztendős. BAJOR NAGY ERNŐ FÉNYKÉPEZTE: FARKAS TA­MÁS A népligeti rejtély Több ezer adat: az álomtól a tényekig Mit mondanak a nyomozók, a szülök, az osztályfőnök ? Július 16-án, vasárnap, az épí­tők napján, délután 2 és 4 között eltűnt a 12 éves Blázsik Pisti. A körülmények ismertek a napila­pokból : a kisfiú szüleivel (Blázsik István építőipari gépszerelő, ÉM Közmű és Mélyépítő Vállalat és Blázsikné Szmilászki Erzsébet háztartásbeli), valamint nyolc­éves húgával, Krisztinával ment ki a Népligetbe; a délelőttöt az apa vállalatának sátránál töltöt­ték. Ebéd után Pisti kap 3 forin­tot az édesanyjától, céllövészetre. Elmegy húgával a céllövősátorhoz, ügyesen lő és nyer. Hozzálép egy — az eddigi személyleírás szerint — 40—45 éves, rövidnadrágos, szandálos férfi, s miközben Kriszti a nyereménnyel a szülőkhöz sza­lad, az ismeretlen befizet a kisfiú­nak újabb három lövésre. Ismét telitalálat, Kriszti boldogan viszi a nyereményt apjáékhoz. Csak a negyedik fordulónál tűnik fel a szülőknek, honnan ennyi pénz? Mennek már ők is a sátorhoz, de a gyereket nem találják. a. J.n H­ogy tévútra ne szaladjanak A lapokban megjelenik a kisfiú képe és egy úgynevezett „mozaik­kép”, amelyet a személyleírások alapján állítanak össze az ismeret­len férfiról. Csakhogy a személy­leíráshoz a legtöbb adatot a nyolc­éves Kriszti adja: vajon pontosan határozta-e meg az arc jellegzetes vonásait? Volt még két fontos szemtanú: a puskatöltő lány a céllövöldében, — „megesküdtem volna, hogy a kisfiú az édesapjá­val van ott, úgy beszélt a férfi a gyerekhez” —, ám ő nem vállal­ta a mozaikkép összerakását. „Nyolcvan százalékig biztos, hogy felismerném, ha látnám, de képet csinálni róla, részletek kiválasztá­sával, nem tudok” — mondta a nyomozóknak. A másik szemtanú személye már több hetes nyomo­zás és rengeteg bejelentés ellenőr­zése során bukkant fel: ez az a férfi, aki Pisti előtt lőtt egy bizsu nyakláncra, amely el is szakadt, de nem esett le. A rövidnadrágos ismeretlen aztán rábeszélte a kis­fiút, célozza meg a lelógó láncot, ha eltalálja, az övé. Erről tudósítottak a múlt vasár­napi lapok, a rádió és a tv, kérve a bizsuláncra pályázott férfit, je­lentkezzék a rendőrségen. Ádám Zsigmond rendőr alezredes vezeti a roppant kiterjedésű, már országos kiterjedésű nyomozást, íróasztalán írásos és szóbeli beje­lentések és feljegyzések garmada: a múlt vasárnapot megelőzően 1012, azóta újabb 300 bejelentés érkezett. Több nyomozó értékeli, szortírozza ezeket, de a nyomozás­vezetőnek valamennyit át kell ta­nulmányoznia, hiszen a sok-sok szálon futó felderítőmunkát csak így lehet összehangolni. A leglé­nyegesebbnek tűnő — ám lehetsé­ges, hogy nagyon is fontos — mozzanatokat csak így tudják ér­tékelni, számontartani. — Mindent ellenőrzünk, megvizs­gálunk — mondja Ádám alezre­des. Éppen a különböző bejelentéseket nézegetem, amikor újabb telefon érkezik: egy rendőr jelenti, hogy felkereste a bizsu-nyakláncos fér­fi. Felvette az adatait, a munkahe­lyén megtalálható. Két nyomozó készül a megadott munkahelyre: semmi kapkodás, semmi lelkendezés. Pedig bizonyá­ra minden kívülállót éppúgy izga­lomba hozna, akárcsak engem, an­nak tudata, hogy itt a lehetőség a nyolcéves kislány által adott sze­mélyleírás azonosítására. De le­intenek. — Csak nyugodtan, mert tévútra szaladhatunk — jegyzi meg Ádám Zsigmond. — Már volt egy bizsu­­nyakláncos tanúnk, nagyon tisz­tességesen jelentkezett a felhívá­sunkra, de kiderült, az azonosí­tásnál, hogy egy másik c­éllövő sátornál lőtt nyakláncra. S mit­­ tesz a véletlen? Az is elszakadt a lövéstől és nem esett le. Igen, a véletlenek ebben az ügyben, úgy látszik, sorra meg akarnak tévesz­­teni bennünket. A búzaföldön ta- f □ 11

Next