Tükör, 1968. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)
1968-07-30 / 31. szám
negyvenötben azt kérte: hadd dolgozzék e fél karral az újjáépülő hídon. Régi jegyzeteimből még kibetűzöm néhány akkori élmunkás nevét : Lindberg, Sabet, Mészáros, Hutyava ..., fölolvasom egy fiatal hídmérnöknek — úgy hatnak rá, mintha egy Dumas-könyv elfeledett mellékalakjait kérném tőle számon. Az űrhajók működési elvét úgy-ahogy érti az utca embere. A hidak életét ma sem ismeri. Magam is csak most tudtam meg, hogy télen, a nagy hidegben 12 centit zsugorodik, a kánikulai forróságok idején pedig 16—18 centit nyúlik ez az 5000 tonna vasszerkezetből, 270 vagon cementből és 15 000 tonna betonból összerótt óriás. Tizenöt évenként szorul átmázolásra, ami potom 15 millióba kerül. Ám a nagy számok fölötti megilletődöttségünk sem feledtetheti, hogy ez a főváros legromantikusabb hídja. Kassák mindig ezen jött át Óbudáról a pesti Luxor eszpresszóba — egy kávéért. Nagycsillagú nyárestéken gyakran látom a pesti hídfőnél leszállni a túlparti Peyerli törzsvendégeit — többnyire gyalog sétálnak át a víz fölött. Ezen a hídon lassúbbá válik a lépés. A vízifecskék és a sirályok egymást váltó patruljai mindig patrónusokra akadnak az átkelőkben — mint jámbor eső hullik, hullik a vízre a madáreleség. Vízen járó ember. Fazekas János tölti be itt 19 éve a hídmesteri tisztet. Ha csak naponta kétszer ment végig a két járdán — ballagott eddig 16 ezer kilométert a két part között. Látott királyokat végigautózni a hídon és látta a vizet, amikor az elöntéssel fenyegette a pesti partot. Mosolygott horgászokon, akik két órát viaskodtak egy négykilós ponttyal, míg kihúzták, és látott uszályt, amelyik valószínűtlen gyorsasággal süllyedt el a pillérnél. Tudja, mikor a legnagyobb a híd terhelése és mikor a legkisebb, ismeri a híd alatti hajózás szabályait és a betontömeg természetét. Az öreg mindentudó végül mégis tőlem kérdez valamit a híddal kapcsolatban. — Megfigyeltem — mondja —, hogy a legszigorúbb télben is akadnak párok, akik kéz a kézben úgy sétálnak át egyik parttól a másikig, mint a nyájas augusztusi éjszakákon. Hogy van az, hogy ezek mindig a húszévesek? Erre aligha találnánk választ a hidakkal foglalkozó kézikönyvekben, de mosolygó könnyedséggel megfelel rá bármelyik lírai verseskötet. Vagy az, aki éppen húszesztendős. BAJOR NAGY ERNŐ FÉNYKÉPEZTE: FARKAS TAMÁS A népligeti rejtély Több ezer adat: az álomtól a tényekig Mit mondanak a nyomozók, a szülök, az osztályfőnök ? Július 16-án, vasárnap, az építők napján, délután 2 és 4 között eltűnt a 12 éves Blázsik Pisti. A körülmények ismertek a napilapokból : a kisfiú szüleivel (Blázsik István építőipari gépszerelő, ÉM Közmű és Mélyépítő Vállalat és Blázsikné Szmilászki Erzsébet háztartásbeli), valamint nyolcéves húgával, Krisztinával ment ki a Népligetbe; a délelőttöt az apa vállalatának sátránál töltötték. Ebéd után Pisti kap 3 forintot az édesanyjától, céllövészetre. Elmegy húgával a céllövősátorhoz, ügyesen lő és nyer. Hozzálép egy — az eddigi személyleírás szerint — 40—45 éves, rövidnadrágos, szandálos férfi, s miközben Kriszti a nyereménnyel a szülőkhöz szalad, az ismeretlen befizet a kisfiúnak újabb három lövésre. Ismét telitalálat, Kriszti boldogan viszi a nyereményt apjáékhoz. Csak a negyedik fordulónál tűnik fel a szülőknek, honnan ennyi pénz? Mennek már ők is a sátorhoz, de a gyereket nem találják. a. J.n Hogy tévútra ne szaladjanak A lapokban megjelenik a kisfiú képe és egy úgynevezett „mozaikkép”, amelyet a személyleírások alapján állítanak össze az ismeretlen férfiról. Csakhogy a személyleíráshoz a legtöbb adatot a nyolcéves Kriszti adja: vajon pontosan határozta-e meg az arc jellegzetes vonásait? Volt még két fontos szemtanú: a puskatöltő lány a céllövöldében, — „megesküdtem volna, hogy a kisfiú az édesapjával van ott, úgy beszélt a férfi a gyerekhez” —, ám ő nem vállalta a mozaikkép összerakását. „Nyolcvan százalékig biztos, hogy felismerném, ha látnám, de képet csinálni róla, részletek kiválasztásával, nem tudok” — mondta a nyomozóknak. A másik szemtanú személye már több hetes nyomozás és rengeteg bejelentés ellenőrzése során bukkant fel: ez az a férfi, aki Pisti előtt lőtt egy bizsu nyakláncra, amely el is szakadt, de nem esett le. A rövidnadrágos ismeretlen aztán rábeszélte a kisfiút, célozza meg a lelógó láncot, ha eltalálja, az övé. Erről tudósítottak a múlt vasárnapi lapok, a rádió és a tv, kérve a bizsuláncra pályázott férfit, jelentkezzék a rendőrségen. Ádám Zsigmond rendőr alezredes vezeti a roppant kiterjedésű, már országos kiterjedésű nyomozást, íróasztalán írásos és szóbeli bejelentések és feljegyzések garmada: a múlt vasárnapot megelőzően 1012, azóta újabb 300 bejelentés érkezett. Több nyomozó értékeli, szortírozza ezeket, de a nyomozásvezetőnek valamennyit át kell tanulmányoznia, hiszen a sok-sok szálon futó felderítőmunkát csak így lehet összehangolni. A leglényegesebbnek tűnő — ám lehetséges, hogy nagyon is fontos — mozzanatokat csak így tudják értékelni, számontartani. — Mindent ellenőrzünk, megvizsgálunk — mondja Ádám alezredes. Éppen a különböző bejelentéseket nézegetem, amikor újabb telefon érkezik: egy rendőr jelenti, hogy felkereste a bizsu-nyakláncos férfi. Felvette az adatait, a munkahelyén megtalálható. Két nyomozó készül a megadott munkahelyre: semmi kapkodás, semmi lelkendezés. Pedig bizonyára minden kívülállót éppúgy izgalomba hozna, akárcsak engem, annak tudata, hogy itt a lehetőség a nyolcéves kislány által adott személyleírás azonosítására. De leintenek. — Csak nyugodtan, mert tévútra szaladhatunk — jegyzi meg Ádám Zsigmond. — Már volt egy bizsunyakláncos tanúnk, nagyon tisztességesen jelentkezett a felhívásunkra, de kiderült, az azonosításnál, hogy egy másik céllövő sátornál lőtt nyakláncra. S mit tesz a véletlen? Az is elszakadt a lövéstől és nem esett le. Igen, a véletlenek ebben az ügyben, úgy látszik, sorra meg akarnak téveszteni bennünket. A búzaföldön ta- f □ 11