Tükör, 1968. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

1968-07-30 / 31. szám

Iáit gyereknadrágról megírták a lapok, hogy ugyanabból az anyag­ból készült, mint amit a kisfiú el­tűnésekor viselt; képzelhetik, mennyire megtévesztett e „lelet” és a mellette heverő lőlap bennün­ket is. Most már azt is megál­lapították a szakértők, hogy leg­alább két héttel előbb került a nadrág és egyéb ruhanemű a bú­zatáblába, mint ahogy Blázsik Pisti eltűnt. Mindenesetre, a dolog sokáig izgalomban tartott bennün­ket is... Elfogták a vidéki „ismerőst” Telefon Pécsről, a megyei rendőr- kapitányságról: — Elfogtuk a körözött XY-t, aki azt állította, hogy egy pesti barát­ját várta az épitők napján vidék­re, de az visszaüzent, hogy nem utazik le, mert a Népligetben jól lehet enni és lövöldözni. Mit csi­náljunk a továbbiakban vele? Tíz perc, s a gépkocsi máris útra kész egy nyomozóval, hogy felhozza az egyébként többszörö­sen büntetett csavargót, aki pesti barátját hiába várta. — Ezt a szálat is következetesen fel kell derítenünk. Értesüléseink szerint ugyanis az ismeretlen pesti barát” homoszexuális, elő­szeretettel foglalkozik fiúkkal, s bár a nevét nem tudja a Pécsett elfogott ember sem, együtt voltak börtönben, ahol az illető arról be­szélt neki, hogy az őrületig extázis­ba tud jönni! Ámbár lehet, hogy csavargónk a nevét is tudja; a gúnynevét biztosan. Felhozzuk a pécsi csavargót, kihallgatjuk, s eló- kerítjük azt a másik embert, mert ha valóban a Népligetben volt eb­ben az időben . . . Ha nem is ő a tettes, sok segítséget adhat, ömlenek a bejelentések, komoly­nak látszó tényekkel, feltevések­kel, együttérzés nyilvánítással a szülők iránt.. . A tudakozóból felszólnak: itt egy taxisofőr, beszélni akar a nyo­mozásvezetővel . — Kérem, engem hetek óta nyug­talanít, hogy valahol már talál­koztam azzal az emberrel, akit a mozaikkép ábrázol. Most jöttem rá, hogy hol. És elmondja, jó három hónapja honnan hová szállított egy ha­sonló külsejű férfit. S bár közlik vele, hogy a mozaikkép nem száz- százalékos, felveszik az adatokat, s a külterületi ház leírását, ahová az ismeretlent a taxis szállította. Együtt fogják ellenőrizni. A lövölde, ahol utoljára látták a kis Pistit meretlen asszony adta postára, s bár komolytalansága nyilvánvaló, mégis tükrözi azt a buzgalmat, ami felébredt e napokban minden jóérzésű emberben. „Az önöket ért balsors engem is nagyon fel­zaklatott,. és érdeklődéssel figyel­tem az újságok által közölteket — írja az ismeretlen feladó, a Duna­kanyarból. — Furcsa, hogy ma éj­jel az önök kisfiáról álmodtam. Más esetben el szoktam hallgatni álmaimat, de itt a maguk és a gyermek érdekében közlöm önökkel: a férfi, aki elcsalta a gyereket, gumiálarcot viselt. Cir­kuszi ember, aki valami fenyves erdőben rejtette el a gyereket. A gyerek jelenleg egy tigris ketrece alatt van elrejtve . . . Mellékelem a rajzot is, ahogy én az álmomra visszaemlékszem, és ahogy ma­gam előtt látom azt. aki gyerme­küket elcsalta. Kérem, asszonyom, ne kicsinyeljék le álmomat, men­jenek és követeljék, hogy ilyen irányban is kutassanak. Tegyék meg a szükséges és gyors beavat­kozást gyermekük érdekében . . .” A nyomozást vezető arca komor marad: — Igen, az embereket ennyire ielzaklatta a kisfiú eltűnése. Ál­A kis Blázsik Pisti pedig különö­sen megérdemli az együttérzést. Blázsikné: — Pisti nagyon rendes gyerek. Soha nem csavargóit el, jól tanult, a kishúgát gyakran ő vitte óvodába. A megadott időre mindig hazajött. Még olyan barát­ja sem volt, akivel gyakrabban együtt járt volna. Blázsik: — Adtunk neki rendsze­resen zsebpénzt, de ennek a na­gyobbik részét mindig takarékba tette, önállóságra neveltük. Amit rábíztunk, lelkiismeretesen elin­talában az a tapasztalatunk, hogy amikor kisgyerekekkel kapcsola­tos bűnügyekben nyomozunk, megmozdul az egész társadalom. Érthető, magam is apa vagyok, és futkározik a hideg a hátamon, ha ilyen ügyekre gondolok ... tézte. Nem volt barátkozó termé­szet, inkább zárkózott. Dr. Felső Ferencné, osztályfőnök: — Az órákon úgy viselkedett, mint a többi gyerek, bár kissé zár­kózott természetű volt. Ügy érez­tem, hogy nekem, mint osztályfő­nökének, többet mond el problé­máiból, mint az osztálytársainak. Szerény, tisztelettudó gyereknek ismertem, tanulmányi eredménye 4-es rendű. Szülei rendesep öltöz­tették, rendszeresen érdeklődtek a tanulmányi előmenetel után; be­csületes embereknek ismertem meg őket. Az utca, ahol Blázsikék laknak, (Kőbánya, Maláta u. 5.) egészen felbolydult. Ismeretlen emberek kopogtatnak be a Blázsik család­hoz, miben lehetnének segítségük­re, hogyan segíthetnék a nyomo­zást? — Tíz- és tízezrek segítenek eb­ben — mondja Ádám alezredes. — Rendőrök éppúgy, mint azok a számunkra ismeretlen, jó szándékú emberek, akik, hogy úgymond­jam, saját szakállukra próbálnak kutatni az eltűnt kisfiú, és elcsá- bítója után. Persze, mi tudjuk csak igazán, milyen munka ez, s micsoda óriási apparátus szükséges minden apró mozzanat ellenőrzé­séhez, felkutatásához. De nem nyugszunk addig, amíg fel nem derítjük ezt a bűnügyet! SZABÓ LÁSZLÓ Zárkózott természetű gyerek Valóság? Képzelet? Üjabb tanú lép a szobába; fiatal- asszony szülés előtt áll. — Kérem, én az építők napján az édesanyámmal mentem a Népli­get mellett, úgy este 7 óra körül, és egy 30—35 év körüli férfi hú­zott egy 10—12 év körüli kisfiút. A férfi kezében egy játékfokos volt, és a kisgyerek folyton csak azt mondta: „Ne vigyen el. maga nem az én apukám.” — Kiabált a gyerek? — Nem, csak mondta. — Nem is sírt, vagy könyörgött, amikor magukat meglátta? — Nem, csak azt mondta a férfi­nak, amit mondtam. Adatfelvétel. Fantázia, félreértett szavak, utólag magyarázott jele­net? Ki tudja? Ellenőrizni kell. Megjelenik a nyomozásvezetőnél az édesapa is, levelet hoz. Egy is­12 □ A Maláta utca 5-ös számú ház előtt gyerekek játszanak ... Űt a vasúti töltés felé, az ismeretlenbe

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék