Tükör, 1968. október-december (5. évfolyam, 40-53. szám)
1968-10-01 / 40. szám
LEVELEK A nem-szabadidő felhasználása Lassanként egész könyvtárra dagad már a sok beszéd, cikk, nyilatkozat arról, hogy miként kell vagy kellene felhasználnunk a pihenés óráit, a munka után fennmaradó szabad időt. Kifejtették véleményüket az orvosi, kulturális, munkapszichológiai, családvédelmi és egyéb szempontok képviselői és ember legyen a talpán, aki ezt a sokféle követelményt össze tudja egyeztetni. Ideje volna most arra is fordítani figyelmünket, hogyan gazdálkodjunk okosan, céltudatosan, eredményesen azzal az időnkkel, amelyet munkahelyünkön töltünk. Mert bizony van itt is tennivaló bőven. Sokat beszélünk ésszerűsítésekről, a felesleges bürokratikus sallangok elhagyásáról. De mi volna, ha ezeket a szép szavakat a magunk munkaterületén mindjárt átültetnénk a gyakorlatba is? Ha elgondolkodnánk azon, miként egyszerűsíthetnénk, gyorsíthatnánk munkánkat és azokét, akik a mi irányításunkkal dolgoznak. Fogadni mernék, nincs íróasztal szerte az országban, ahol ilyen értelemben nem változtathatnánk, javíthatnánk az eddigi módszereken. Ha alaposan végiggondolnánk egyetlen napunkat: mennyi felesleges, könnyen nélkülözhető dologgal töltjük saját magunk és beosztottjaink idejét, meglepő eredményre jutnánk. És mi mindenre használhatnánk fel jobban, okosabban az ezek elhagyásával felszabaduló perceket, órákat! Lehet, sőt bizonyos, hogy kiderülne: környezetünkben egy vagy több íróasztal felesleges. Baj ez? Semmiképpen. Elegendő üres íróasztal vagy munkapad várja gazdáját a közeli vagy távolabbi szomszédban. " De munkánk racionalizálása csak az egyik dolog. A másikat úgy fogalmaznám meg, hogy ha a munkahelyen vagyunk, akkor valóban dolgozzunk is. Meggyőződésem, hogy ezzel a problémával szembe kell néznünk és mielőbb tesszük ezt, annál jobb. Nyitott szemmel járunk valamennyien a világban. Meglátjuk, helyesen, az egyes építkezéseken jelentkező lazsálásokat, gyári lógásokat, a kereskedelmi hálózatban hasonló okokból elharapódzó nemtörődömséget, egyes hatóságok lelketlen ügyintézését. De miért nem látjuk meg ugyanakkor a magunk hibáit, bürokratizmusát, aktatologatását, elkényelmesedését? A napokban elgondolkoztató riportot olvastam egyik újságunkban. A riport írója egy nagy gyárunkat kereste fel, hogy nyomozzon az „elveszett percek” után. Különös adatokra bukkant, miközben azt kereste, mi minden akadályozza abban az egy gyárban a munkaidő helyes és becsületes kihasználását. Az okok között megtalálta a totózókat és közönségszervezőket csakúgy, mint a munkaidő alatti tízórai vásárlókat, kvarckúrát végigcsinálókat, fogkezelésre járókat és hasonlókat. De ilyen ok az is, hogy különböző tanácsok, OTP-fiókok, házkezelési kirendeltségek, elektromossági és gázellenőrök rendszeresen és gyakran indokolatlanul rabolnak el sok-sok munkaórát abból, amit a dolgozók a termelésben tölthetnének el. Nem lehet ezen segíteni? Dehogynem. Csak kis jóakarat, belátás és mindenekelőtt rugalmasság kellene hozzá. És azt se felejtsük el, amit már ezerszer elmondtak, hogy végeredményben mindenki, aki ma ügyintéző, holnap mint ügyfél jelentkezik valahol. Kemény István postás az Urániába. Naponta százait hozta a leveleknek, összesen több mint 1600-at. Megható volt a laikus megfigyelők segíteni akarása, igyekezete, önzetlen jószándéka, amellyel a sorokat írták és az ábrákat rajzolták. Mindenki írt: a 8 éves kislány, a 76 éves földműves, a Kossuthdíjas író vagy fizikus és az írott betűkkel erősen hadilábon álló tanyasi öreg néniké. írtak Budapestről, írtak a nyugati, keleti és déli határ melletti városokból és falvakból, írt a tüzértiszt,hivatkozván a lövedékek terén szerzett sok éves tapasztalatára, megfellebbezhetetlen ítéletét vetette papírra, írt a repülőszakértő hazánk légterébe került idegen repülő szerkezetről, írt az ipari tanuló, szinte restellkedve, hogy nem tudta megbecsülni az égitest nagyságát és félénken tette hozzá: kinyújtott karján levő kisujjával le tudta fedni a jelenséget. Itt tehát mindenki, aki csak tehette, 1600 levél feküdt az Uránia asztalain és polcain. És az 1600 jószadékú, az igazságot híven leírni akaró levél küldői csaknem 1600 különféle módon látták ugyanazt a jelenséget. A leírások voltaképp csak egyetlenegy tényben egyeztek meg: láttam valamit. De hogy mit, mikor, hogyan, hol, merre, mennyi ideig, az néha olyan tökéletesen különbözik egymástól, mintha nem egy és ugyanazon látványban lett volna részük a laikus megfigyelőknek. Milyen alakú volt a látvány? A levelekből mintegy száz különféle alakot jegyeztem ki. Akad szép számmal közöttük geometriai alak: gömb, félgömb, henger, kúp, háromszög, négyzet, téglalap, sokszög, ellipszis. A többség azonban szivar, hal, esőcsepp vagy hasonló alakot jelöl meg összehasonlításképp. Szokatlanul gazdag fantáziára vall a többi levélben szereplő alak. Idézzünk néhányat: kihegyezett neoncső, csónak, égő vadlúd, lopótök, papírsárkány, ceruzavédő, üstökös, bukórepülést végző madár, úszó akna, buzogány, lengő fátyol, pont, felkiáltójel, csillag, utasszállító gép törzse, ágyúlövedék, köcsög, cilinder, félhold (homorú fele hátul), félhold (homorú fele elöl), orsó, ék, nyújtott diszkosz, kígyó feje, seprű, répa, jól megnőtt cukorrépa. Az emberek hajlamosak tehát, hogy fantáziájukat szabadjára engedjék, ha látnak egy jelenséget az égbolton. Így alakult ki az elmúlt esztendőkben a repülő csészealjak legendája is. . DR. PONORI THEWREWK AUREL, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese LEGENDA A REPÜLŐ CSÉSZEALJRÓL (Megjelent a 37. számban) A cikkíró megemlíti, hogy 1954. október 15-én, a kora reggeli órákban, feltűnő fényjelenség futott végig a nyugati égbolton. Az Uránia Csillagvizsgáló akkor felhívta a szemtanúkat, írják meg, mit láttak. Erről van figyelemre méltó tapasztalatom. A következő napokban duzzadt levéltáskával járt a EGYIK ÖRÖM 36 ARANYÉREM (Megjelent a 37. számban) A magyar atlétika történetében már sok nagy futó volt, többen szerepeltek a világranglista élén is, de viszonylag kevesen szereztek érmeket az eddigi olimpiákon. 1896-ban a sort Szokoly Alajos nyitotta meg, Athénban a százméteres síkfutásban harmadik lett. Ugyancsak az első olimpián Dáni Nándor 800 méteren másodikként futott a célba, míg a maratoniban Kellner Gyula ezüstérmet nyert. Futóink következő érmére sokáig kellett várni. 1952- ben a 4 X 199 méteres férfi váltónk a harmadik helyet szerezte meg. Sikeres volt az 1956-os olimpia is, ezen két ezüstérmet szereztünk, az egyiket Rozsnyói Sándor a 3000 méteres akadályfutásban, a másikra különösen jól emlékszem, mert ezt én szereztem tízezren a szovjet Kuc mögött. Futóink legutolsó érme Rózsavölgyi István teljesítményének köszönhető, aki 1060-ban Rómában ezerötszáz méteren harmadik lett. Sokan kérdezik mostanában tőlem, hogy mit várok futóinktól Mexikóban. Véleményem szerint elsősorban Mecser Lajos esélyes arra, hogy érmet szerez. Három számra is nevezték, de én úgy gondolom, hogy tízezren szerepelhet a legjobban. Különösen nagy megterhelést jelentene, ha mindhárom távon indulna, már csak a program sűrítettsége miatt is. Október 13-án lesz a tízezer döntője. 15-én rendezik az ötezer előfutamát, 17-én a döntőjét, majd pedig 20-án kerül sorra a maratoni futás. Sok pihenőt nem kap tehát az a hosszútávfutó, aki mind a három számban indulni akar. Ez minden olimpián így volt, de most nagyobb a konkurrencia, mint előzőleg, ezért nem tartom valószínűnek, hogy egy atléta öt-, tízezren és maratoniban egyformán jól tudjon szerepelni. KOVÁCS JÓZSEF atléta edző MMjfifyirimMirjr&MW 2 □ KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: POLBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK: BALOG JÁNOS KÜLFÖLDI RIPORTÁZS: TARJÁN IMRE KULTURÁLIS ÉLET: VÁRKONYI ISTVÁN * FOTOFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS FŐMUNKATÁRS: MAJOR OTTÓ KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PFM. KIADJA: A HÍRLAPKIADó vállalat FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL (BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1 SZ.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 14,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 192,- FORINT 68.3517 100 ÉVES AZ ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST, ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 A címlapon: A titkárnő. .....Tulajdonképpen önálló munkakör ez, néha személyes döntést igényel.. Cikkünk a 6-7. oldalon. Fotó: Farkas Tamás A hátlapon: Fennállásának tizenkettedik szezonjára készül az Egyetemi Színpad. Cikkünk a 23-24. oldalon. Fotó: Farkas Tamás