Tükör, 1969. július-szeptember (6. évfolyam, 26-39. szám)

1969-09-02 / 35. szám

ALPERES: AZ USA KORMÁNYA New York Brooklyn kerületi bíróságánál letétbe helyez­ték egy nem mindennapi per okmányait Felperesek: Nor­man D. Fruchter, Robert Kramer és John Douglas híradó­­filmesek. Alperes: az Egyesült Államok kormánya. Fruchterék, a Camera News Inc. munkatársai, elkísérték — riporterként — az amerikai békeharcosok egy csoport­ját Hanoiba. A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe és kormánya szívesen, szeretettel fogadja az ilyen dele­gációkat. Annak demonstrálásául, milyen nemesnek és jelentősnek tartja a vietnami nép amerikai barátainak tevékenységét, Hanoi szabadon bocsátott három amerikai hadifoglyot. Ezek ugyanazon a repülőgépen érkeztek New Yorkba, mint a VDK-ból hazatért küldöttség , és az em­lített filmesek. Azonnal vámhivatalnokok népes serege lépett Fruchterék­­­hez és lefoglalta azt a több ezer méter 16 milliméteres, fekete-fehér dokumentumfilmet, amit a VDK-ban készí­tettek. Hasonló sorsra jutott valamennyi fénykép és — a készítendő dokumentumfilmben felhasználandó — ere­deti vietnami magnószalag. A vámosok szépen, tagoltan idézték azt az amerikai tör­vényt, amely szerint „nem hozhatók be az ország területére olyan nyomtatott anyagok, fényképek, stb., amelyek áru­lást vagy zendülést sugalmaznak az Egyesült Államok, vagy annak bármelyik érvényes törvénye ellen”. A fölényes, kioktató hang azonnal elhalt a filmesek egyet­len kérdésére? — Előhívatlan filmekről lévén szó, honnan veszik az urat­ — és a bátorságot — egy ilyen elkobzáshoz? Ezután nem esett több szó törvényekről, inkább — már nem szépen artikulálva, hanem ideges mormogással — „utasításról­’. Végül az egyik hivatalnok feltalálta magát és közölte: Fruchteréknek joguk van a TWA- val, azzal a légitársasággal, amelynek gépén utaztak, tetszés szerinti országba tovább küldeni az anyagot. A filmesek így döntöttek. Néhány nap múlva értesítést kaptak, hogy — micsoda sajnálatos félre­értés! — a TWA kiszolgáltatta az anyagot az amerikai hatóságoknak. A kör bezárult és Fruchterék feljelentést tettek. Az Alkotmányra hivat­kozva, amelynek nevében kijátszottál— és anyagilag is — a CBS „lábon” 25 ezer dollárt ajánlott a filmért — megkárosították őket. Nem tudni, hogyan dönt a brooklyni bíróság. De morálisan már régen elvesztette a vietnami pert az Egyesült Államok kormánya. (h) A CONCORDE-BÓL EDDIG SENKI SEM RENDELT Franciaország és Anglia közös gyermeke, a Concorde nevű óriásrepülőgép több­szörös hangsebességgel repül a csőd felé? - kérdezi az Entreprise című gazda­sági szakfolyóirat. A majdan 140 utast szállító óceánrepülőgépre előzetesen 74 igény futott be ugyan, ám a mai napig egyetlen tényleges megrendelés nem érkezett. A Concorde árát kezdetben 10 millió dollárra becsülték, most már 20 millió körül mozog. A kísérletezés költségei eddig egymilliárd dollárt emésztet­tek fel. A gépen, amely Párizsból vagy Londonból 140 utassal tud New Yorkba repülni, Frankfurtból 125-en, Rómából már csak 115-en utazhatnak Amerikába, a hatalmas üzemanyag-szükséglet miatt. A tarifa 20 százalékkal lesz magasabb, mint a többi géptípuson. Az első osz­tályú helyek számát 10 százalékra csökkentik, előre látva, hogy kevesen lesz­nek, akik egy négyórás utazás fokozottabb kényelme miatt az úgyis magasabb tarifát 50 százalékkal túlfizetik. A francia piackutatók szerint az új gép gyár­tása csak akkor fizetődik ki, ha már 1972-ben üzembe állíthatják, messze meg­előzve az amerikai konkurrenciát. A Boeing 747-esből, amely lassabban repül ugyan, mint a Concorde, de úgy látszik gyorsabban eladható, eddig 160-at rendeltek meg a vevők. Az amerikaiak inkább hagyományos sebességű, de 500 utas szállítására alkal­mas gépeket terveznek, amelyek anélkül, hogy a légiutazós órát emelni kelle­ne, kényelmesek és hasznot hajtóak lesznek. Amikor 1962-ben az angol és a francia konstruktőrök hozzáfogtak az első többszörös hangsebességű óceánre­pülőgép építéséhez, nem nagyon kérdezték meg az üzletembereket. Csak a technikai megvalósításra gondoltak, ami a Caravelle sikere után kézenfekvőnek látszott. Ma már úgy fest a dolog, hogy a repülőgépgyártás is csak akkor üzlet , ha valóban kifizetődik. (P)­ Az NPD a történelem DIE®ZEIT mocsarában van. Ha soha nem lett volna ná­lunk egy Hitler, ha soha nem lett volna egy fasiszta Harmadik Birodalom, tehát a figyel­meztető asszociációk elesnének —, a politikai józanság akkor is ítéletet mondana a nemzeti­demokraták felett. Mert ma már Adolf von Thaddennek_ nemcsak verekedő legényeivel, de eszméivel sem lehet államot alkotni. Náci vagy nem náci, fasiszta vagy nem fasiszta — ez a szavakkal való kényszerű játék kevésbé jelentősnek látszik, mint annak a belátása, hogy az NPD politikai jelszavai mindenek­előtt ostobák. BRILLIANS ÉS BANKJEGY HALVÁNYKÉK ZACSKÓBAN A Hilton-szállók általában nem tartoznak az olcsó, kis zughelyek közé, a londoni Hilton ultramodern tornya pedig ráadásul a város legelőkelőbb negyedében, Park Lane-en van. Nem csoda tehát, hogy a derék Sam Moussaieff, aki a Hilton halljában ékszerboltot vezet, készséggel állt az idős guatemalai úr rendelkezésére, amikor az németül közölte vele: a szálloda lakója és gyémántot óhajt vá­sárolni. Annál is inkább, mert a guatemalai nem egyedül volt, hanem egy fiatalabb férfi társaságában, aki hallókészüléket viselt. Ki fog ilyen különös ismertetőjelet ölteni, mielőtt briliánslopásra indul? Mr. Moussaieff tehát nem gyanakodott. És ez lett a veszte , leg­alábbis 50 ezer dollár értékű köveinek. A guatemalai foglalót akart adni, addig is, amíg visszamegy az összeg maradékával. Mondjuk, 6 ezer dollárt. Az ékszerész bele­egyezett. „De szeretném, ha a kövek addig ugyanabban a zacskóban lennének, mint a pénz, tudja, hogy biztos lehessek a dolgom­ban" — kérte még a guatemalai. Az ékszerész ebbe is beleegyezett. A bankjegyköteg és a briliánskövek ugyanabba a halványkék zacs­kóba kerültek. Moussaieff egy idő múlva — maga sem tudná megmondani, hogy miért — megnézte a zacs­kót. Elhűlve látta, hogy az eredeti briliánsok helyett — csiszolt üveg van benne. És a hat­ezer dolláros bankjegyköteg is „preparált": csak az alja és a teteje dollár — a többi közön­séges papír... A pórul járt ékszerész azt mondja: a guate­malai alighanem bűvész, aki alaposan előké­szítette a mutatványt, egészen addig, hogy a Moussaieff boltjában használatos zacskótípus­ban hozta a hamisítványokat. De, hogy mikor és hogyan cserélhette el a zacskókat, Moussaieff nem tudná megmondani. Mint a nagy mutatványoknál általában, itt sem sike­rült ellesni a döntő pillanatot... (g y) SVÁJC MARAD MAGÁNYOSAN 175 oldalas jelentést készített el a svájci parlament Svájc és az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének kapcsolatairól. A ta­nulmány a többi között azt a kérdést is megvizsgálja, mi­lyen lehetőségei és feltételei lennének annak, hogy Svájc csatlakozzék az ENSZ-hez? A svájci kormány még mindig úgy vélekedik, hogy hagyomá­nyos semlegességi politikájá­val összhangban, továbbra sem szükséges az ENSZ-tagsá­­gért folyamodnia. (Ez persze nem okvetlen feltétele a sem­legességnek: Svédország, Finn­ország, Ausztria például meg­annyi semleges állam, mégis tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének). A Zürichben és Lausanne-ban székelő svájci közvéleménykutató intézet, az ISOP, a lakosságot is megkér­dezte: egyetért-e a kormány és a parlament álláspontjával? Egyetlen kérdést adtak fel a közvéleménykutató biztosok: „Az ön véleménye szerint lép­jen-e be Svájc az ENSZ-be?” S ekkor kiderült, hogy a la­kosság nem ért egyet a hivata­los állásfoglalással. A megkér­dezettek 40 százaléka az ENSZ-tagság mellett volt, 38 százaléka ellene, 22 százaléká­nak pedig nem volt vélemé­nye. Talán arról sem kell hallgatni, hogy Svájcban rengeteg, az ENSZ-hez tartozó intézmény székel, s ezek a szervek jelen­tős összeggel gyarapítják a svájci államkasszát. Svájcnak ugyanakkor még tagdíjat sem kell fizetnie az ENSZ pénztá­rába. Úgy gondoljuk, bármi­lyen eredményt mutatott is ki a közvéleménykutató intézet — a svájci kormány álláspont­ja nem változik. (­s) A MILLIÓK EGYETEMEI A Szovjetunióban 11 éve működnek a népi egyetemek. Számuk több, mint 17 000, a hallgatók száma körülbelül 3 millió. A különböző intézmények több mint 200 ezer tudósa, előadója, tanítója, valamint a népgazdaság szakemberei és a kul­turális dolgozók adják át tudásukat. Az önképzés elősegítésére szolgáló sajátos tanintézményeknek több mint 30 szekciója van, köztük társadalom-politikai, műszaki-gazdasági, kulturális, kom­munista-nevelésügyi. Elsősorban a társadalom-politikai egyetemek száma növe­kedett. Lenin születésének 100. évfordulója megünneplésével kapcsolatban Moszkvában, Leningrádban, Ukrajnában, Belorussziában, Üzbegisztánban, Örményországban és még sok helyen Lenini Népi Egyetemeket állítottak fel. Örményországban például ezeknek száma 32, Üzbegisztánban 16, a leningrádi területen 10. Hall­gatóik Lenin életét és tevékenységét, legfontosabb műveit, a kommunista építés gyakorlatát tanulmányozzák. Felkeresik a Lenin életében szerepet játszott he­lyeket, Leninről szóló filmeket vetítenek nekik, stb. Kazahsztánban, Kirgiziában és néhány más köztársaságban mozgó népi egyete­mek működnek. Ezek felkeresik a távoli és a kis lakosságú területeket is.

Next