Tükör, 1969. július-szeptember (6. évfolyam, 26-39. szám)
1969-09-02 / 35. szám
ALPERES: AZ USA KORMÁNYA New York Brooklyn kerületi bíróságánál letétbe helyezték egy nem mindennapi per okmányait Felperesek: Norman D. Fruchter, Robert Kramer és John Douglas híradófilmesek. Alperes: az Egyesült Államok kormánya. Fruchterék, a Camera News Inc. munkatársai, elkísérték — riporterként — az amerikai békeharcosok egy csoportját Hanoiba. A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe és kormánya szívesen, szeretettel fogadja az ilyen delegációkat. Annak demonstrálásául, milyen nemesnek és jelentősnek tartja a vietnami nép amerikai barátainak tevékenységét, Hanoi szabadon bocsátott három amerikai hadifoglyot. Ezek ugyanazon a repülőgépen érkeztek New Yorkba, mint a VDK-ból hazatért küldöttség , és az említett filmesek. Azonnal vámhivatalnokok népes serege lépett Fruchterékhez és lefoglalta azt a több ezer méter 16 milliméteres, fekete-fehér dokumentumfilmet, amit a VDK-ban készítettek. Hasonló sorsra jutott valamennyi fénykép és — a készítendő dokumentumfilmben felhasználandó — eredeti vietnami magnószalag. A vámosok szépen, tagoltan idézték azt az amerikai törvényt, amely szerint „nem hozhatók be az ország területére olyan nyomtatott anyagok, fényképek, stb., amelyek árulást vagy zendülést sugalmaznak az Egyesült Államok, vagy annak bármelyik érvényes törvénye ellen”. A fölényes, kioktató hang azonnal elhalt a filmesek egyetlen kérdésére? — Előhívatlan filmekről lévén szó, honnan veszik az urat — és a bátorságot — egy ilyen elkobzáshoz? Ezután nem esett több szó törvényekről, inkább — már nem szépen artikulálva, hanem ideges mormogással — „utasításról’. Végül az egyik hivatalnok feltalálta magát és közölte: Fruchteréknek joguk van a TWA- val, azzal a légitársasággal, amelynek gépén utaztak, tetszés szerinti országba tovább küldeni az anyagot. A filmesek így döntöttek. Néhány nap múlva értesítést kaptak, hogy — micsoda sajnálatos félreértés! — a TWA kiszolgáltatta az anyagot az amerikai hatóságoknak. A kör bezárult és Fruchterék feljelentést tettek. Az Alkotmányra hivatkozva, amelynek nevében kijátszottál— és anyagilag is — a CBS „lábon” 25 ezer dollárt ajánlott a filmért — megkárosították őket. Nem tudni, hogyan dönt a brooklyni bíróság. De morálisan már régen elvesztette a vietnami pert az Egyesült Államok kormánya. (h) A CONCORDE-BÓL EDDIG SENKI SEM RENDELT Franciaország és Anglia közös gyermeke, a Concorde nevű óriásrepülőgép többszörös hangsebességgel repül a csőd felé? - kérdezi az Entreprise című gazdasági szakfolyóirat. A majdan 140 utast szállító óceánrepülőgépre előzetesen 74 igény futott be ugyan, ám a mai napig egyetlen tényleges megrendelés nem érkezett. A Concorde árát kezdetben 10 millió dollárra becsülték, most már 20 millió körül mozog. A kísérletezés költségei eddig egymilliárd dollárt emésztettek fel. A gépen, amely Párizsból vagy Londonból 140 utassal tud New Yorkba repülni, Frankfurtból 125-en, Rómából már csak 115-en utazhatnak Amerikába, a hatalmas üzemanyag-szükséglet miatt. A tarifa 20 százalékkal lesz magasabb, mint a többi géptípuson. Az első osztályú helyek számát 10 százalékra csökkentik, előre látva, hogy kevesen lesznek, akik egy négyórás utazás fokozottabb kényelme miatt az úgyis magasabb tarifát 50 százalékkal túlfizetik. A francia piackutatók szerint az új gép gyártása csak akkor fizetődik ki, ha már 1972-ben üzembe állíthatják, messze megelőzve az amerikai konkurrenciát. A Boeing 747-esből, amely lassabban repül ugyan, mint a Concorde, de úgy látszik gyorsabban eladható, eddig 160-at rendeltek meg a vevők. Az amerikaiak inkább hagyományos sebességű, de 500 utas szállítására alkalmas gépeket terveznek, amelyek anélkül, hogy a légiutazós órát emelni kellene, kényelmesek és hasznot hajtóak lesznek. Amikor 1962-ben az angol és a francia konstruktőrök hozzáfogtak az első többszörös hangsebességű óceánrepülőgép építéséhez, nem nagyon kérdezték meg az üzletembereket. Csak a technikai megvalósításra gondoltak, ami a Caravelle sikere után kézenfekvőnek látszott. Ma már úgy fest a dolog, hogy a repülőgépgyártás is csak akkor üzlet , ha valóban kifizetődik. (P) Az NPD a történelem DIE®ZEIT mocsarában van. Ha soha nem lett volna nálunk egy Hitler, ha soha nem lett volna egy fasiszta Harmadik Birodalom, tehát a figyelmeztető asszociációk elesnének —, a politikai józanság akkor is ítéletet mondana a nemzetidemokraták felett. Mert ma már Adolf von Thaddennek_ nemcsak verekedő legényeivel, de eszméivel sem lehet államot alkotni. Náci vagy nem náci, fasiszta vagy nem fasiszta — ez a szavakkal való kényszerű játék kevésbé jelentősnek látszik, mint annak a belátása, hogy az NPD politikai jelszavai mindenekelőtt ostobák. BRILLIANS ÉS BANKJEGY HALVÁNYKÉK ZACSKÓBAN A Hilton-szállók általában nem tartoznak az olcsó, kis zughelyek közé, a londoni Hilton ultramodern tornya pedig ráadásul a város legelőkelőbb negyedében, Park Lane-en van. Nem csoda tehát, hogy a derék Sam Moussaieff, aki a Hilton halljában ékszerboltot vezet, készséggel állt az idős guatemalai úr rendelkezésére, amikor az németül közölte vele: a szálloda lakója és gyémántot óhajt vásárolni. Annál is inkább, mert a guatemalai nem egyedül volt, hanem egy fiatalabb férfi társaságában, aki hallókészüléket viselt. Ki fog ilyen különös ismertetőjelet ölteni, mielőtt briliánslopásra indul? Mr. Moussaieff tehát nem gyanakodott. És ez lett a veszte , legalábbis 50 ezer dollár értékű köveinek. A guatemalai foglalót akart adni, addig is, amíg visszamegy az összeg maradékával. Mondjuk, 6 ezer dollárt. Az ékszerész beleegyezett. „De szeretném, ha a kövek addig ugyanabban a zacskóban lennének, mint a pénz, tudja, hogy biztos lehessek a dolgomban" — kérte még a guatemalai. Az ékszerész ebbe is beleegyezett. A bankjegyköteg és a briliánskövek ugyanabba a halványkék zacskóba kerültek. Moussaieff egy idő múlva — maga sem tudná megmondani, hogy miért — megnézte a zacskót. Elhűlve látta, hogy az eredeti briliánsok helyett — csiszolt üveg van benne. És a hatezer dolláros bankjegyköteg is „preparált": csak az alja és a teteje dollár — a többi közönséges papír... A pórul járt ékszerész azt mondja: a guatemalai alighanem bűvész, aki alaposan előkészítette a mutatványt, egészen addig, hogy a Moussaieff boltjában használatos zacskótípusban hozta a hamisítványokat. De, hogy mikor és hogyan cserélhette el a zacskókat, Moussaieff nem tudná megmondani. Mint a nagy mutatványoknál általában, itt sem sikerült ellesni a döntő pillanatot... (g y) SVÁJC MARAD MAGÁNYOSAN 175 oldalas jelentést készített el a svájci parlament Svájc és az Egyesült Nemzetek Szervezetének kapcsolatairól. A tanulmány a többi között azt a kérdést is megvizsgálja, milyen lehetőségei és feltételei lennének annak, hogy Svájc csatlakozzék az ENSZ-hez? A svájci kormány még mindig úgy vélekedik, hogy hagyományos semlegességi politikájával összhangban, továbbra sem szükséges az ENSZ-tagságért folyamodnia. (Ez persze nem okvetlen feltétele a semlegességnek: Svédország, Finnország, Ausztria például megannyi semleges állam, mégis tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének). A Zürichben és Lausanne-ban székelő svájci közvéleménykutató intézet, az ISOP, a lakosságot is megkérdezte: egyetért-e a kormány és a parlament álláspontjával? Egyetlen kérdést adtak fel a közvéleménykutató biztosok: „Az ön véleménye szerint lépjen-e be Svájc az ENSZ-be?” S ekkor kiderült, hogy a lakosság nem ért egyet a hivatalos állásfoglalással. A megkérdezettek 40 százaléka az ENSZ-tagság mellett volt, 38 százaléka ellene, 22 százalékának pedig nem volt véleménye. Talán arról sem kell hallgatni, hogy Svájcban rengeteg, az ENSZ-hez tartozó intézmény székel, s ezek a szervek jelentős összeggel gyarapítják a svájci államkasszát. Svájcnak ugyanakkor még tagdíjat sem kell fizetnie az ENSZ pénztárába. Úgy gondoljuk, bármilyen eredményt mutatott is ki a közvéleménykutató intézet — a svájci kormány álláspontja nem változik. (s) A MILLIÓK EGYETEMEI A Szovjetunióban 11 éve működnek a népi egyetemek. Számuk több, mint 17 000, a hallgatók száma körülbelül 3 millió. A különböző intézmények több mint 200 ezer tudósa, előadója, tanítója, valamint a népgazdaság szakemberei és a kulturális dolgozók adják át tudásukat. Az önképzés elősegítésére szolgáló sajátos tanintézményeknek több mint 30 szekciója van, köztük társadalom-politikai, műszaki-gazdasági, kulturális, kommunista-nevelésügyi. Elsősorban a társadalom-politikai egyetemek száma növekedett. Lenin születésének 100. évfordulója megünneplésével kapcsolatban Moszkvában, Leningrádban, Ukrajnában, Belorussziában, Üzbegisztánban, Örményországban és még sok helyen Lenini Népi Egyetemeket állítottak fel. Örményországban például ezeknek száma 32, Üzbegisztánban 16, a leningrádi területen 10. Hallgatóik Lenin életét és tevékenységét, legfontosabb műveit, a kommunista építés gyakorlatát tanulmányozzák. Felkeresik a Lenin életében szerepet játszott helyeket, Leninről szóló filmeket vetítenek nekik, stb. Kazahsztánban, Kirgiziában és néhány más köztársaságban mozgó népi egyetemek működnek. Ezek felkeresik a távoli és a kis lakosságú területeket is.