Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
1970-03-10 / 10. szám
teljesítettek az utóbbi időben ? Volt, aki három napot és éjszakát dolgozott egyfolytában. Volt, aki hónapszámra nem vette ki a szabadnapját. S hányan nem mentek szabadságra, hanem helyettesítettek ez idő alatt! Sárfi Rózsi: A bérrendezéskor elsősorban rájuk kell gondolni! Dr. Horváth Jánosné: Az onkológián is a törzsgárdának köszönhető, hogy alig van fluktuáció. Udvardi Klára: Meg a veszélyességi pótléknak .. . Dr. Horváth Jánosné: A pótlék miatt viszont elmarad a bérfejlesztés. Az újságíró: Engedjenek meg egy kényes kérdést: nem lesz ezután bérfeszültség orvosok és ápolónők között? Dr. Okos Gizella: A bérek között lesz feszültség, de reméljük, az emberek között nem. Én úgy hiszem, hogy az orvosok csak örülnek annak, hogy ezentúl elégedettebb emberre hagyhatják a betegeket. Az újságíró: A törzsgárda után beszéljünk egy kicsit az utánpótlásról is. Dr. Okos Gizella: Én optimista vagyok. A Vámos Ilona ápolónőképzőbe legutóbb 50 százalékkal többen jelentkeztek felvételre, mint azelőtt. Sárfi Rózsi: Ebben nyilván az ösztöndíjnak is szerepe volt. Én sokat várok az egészségügyi szakközépiskolától is. Az újságíró: Legutóbb az MSZMP Központi Bizottságának ülése elemezte a dolgozó nők szociális helyzetét. Van-e az ápolónőknek valami sajátos szociális problémájuk? Sárfi Rózsi: Van. Más munkaterületeken idővel megszüntethető a három műszak, minálunk azonban erre sohasem lesz mód. Ezt mindig figyelembe kell venni, ha ápolónőkről van szó. A másik az, hogy emberekkel foglalkoznak, beteg emberekkel. A lakás-, a bölcsőde-, óvodaellátás azonban éppen úgy érinti ő kért, mint a társadalom többi rétegeit. Ha e tekintetben a tanácsok jobban törődnek velük, kevesebb lesz az olyanfajta gond, hogy új kórházak működését, új osztályok megnyitását akadályozza az ápolónőhiány. S itt vannak a nővérotthonok. Ma már csaknem négyezer ápolónő talál elhelyezésre bennük, sőt, a többségükben valóban otthonra is. A nővérotthonok további fejlesztése azonban halaszthatatlan. Az újságíró: A dolgozó nők munkakörülményeiről is tárgyalt a Központi Bizottság. A nővéreknek nincs speciális kívánságuk? Dr. Okos Gizella: De van. Most sokat beszéltünk arról, hogy milyen feladatokat vettek át a nővérek az orvosoktól. Ezekre oktatjuk őket, ezeket szeretik. Találkozunk azonban olyasmivel is, hogy egyéb orvosi teendőket is rájuk hárítanak. A nővérek ezeket is vállalják. Ám amikor több — mondjuk úgy — magasabb szintű feladatot kapnak, nem mentesítjük őket olyan teendőktől, amelyeket kisebb felkészültségű emberek is elláthatnának. A segédápolónői rendszer teljes kiépítésére volna szükség. Kovács Istvánná: Takarítónőket sem kapunk. Nálunk egy 75 ágyas osztályon öt takarítónő helyett kettő dolgozik: egy 86 esztendős nyugdíjas és egy 65 éves epilepsziás. Sárfi Rózsi: Itt álljunk meg, mert különben elveszünk a részletekben! Úgy érzem elég sok összefüggését megbeszéltük a témának. Én a végére tartottam egy kívánságomat. Adjunk, a lehetőségekhez mérten, nagyobb erkölcsi megbecsülést is az ápolónőknek! Ez a kívánságom összecseng március 8-a, a Nemzetközi Nőnap tartalmával is. Az újságíró: Köszönjük a beszélgetést. KOVÁCS JUDIT FOTÓ: SZALAY ZOLTÁN Vizsgaidőszak a Vámos Ilona ápolónőképzőben. A kukucskáló arra kíváncsi, milyen hangulatban van a vizsgáztató A tanuló nővérek vérnyomást is tudnak mérni A Szövetség utcai kórház H. belosztályán mellkascsapoláshoz készül a nővérke