Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

1970-03-10 / 10. szám

teljesítettek az utóbbi idő­ben ? Volt, aki három napot és éjszakát dolgozott egyfolytá­ban. Volt, aki hónapszámra nem vette ki a szabadnapját. S hányan nem mentek sza­badságra, hanem helyettesí­tettek ez idő alatt! Sár­fi Rózsi: A bérrendezés­kor elsősorban rájuk kell gondolni! Dr. Horváth Jánosné: Az on­kológián is a törzsgárdának köszönhető, hogy alig van fluktuáció. Udvardi Klára: Meg a ve­szélyességi pótléknak .. . Dr. Horváth Jánosné: A pót­lék miatt viszont elmarad a bérfejlesztés. Az újságíró: Engedjenek meg egy kényes kérdést: nem lesz ezután bérfeszültség or­vosok és ápolónők között? Dr. Okos Gizella: A bérek között lesz feszültség, de re­méljük, az emberek között nem. Én úgy hiszem, hogy az orvosok csak örülnek annak, hogy ezentúl elégedettebb emberre hagyhatják a bete­geket. Az újságíró: A törzsgárda után beszéljünk egy kicsit az utánpótlásról is. Dr. Okos Gizella: Én opti­mista vagyok. A Vámos Ilona ápolónőképzőbe legutóbb 50 százalékkal többen jelentkez­tek felvételre, mint azelőtt. Sár­fi Rózsi: Ebben nyilván az ösztöndíjnak is szerepe volt. Én sokat várok az egészségügyi szakközépisko­lától is. Az újságíró: Legutóbb az MSZMP Központi Bizottságá­nak ülése elemezte a dolgo­zó nők szociális helyzetét. Van-e az ápolónőknek valami sajátos szociális problémá­juk? Sárfi Rózsi: Van. Más mun­katerületeken idővel meg­szüntethető a három műszak, minálunk azonban erre soha­sem lesz mód. Ezt mindig fi­gyelembe kell venni, ha ápolónőkről van szó. A másik az, hogy emberekkel foglal­koznak, beteg emberekkel. A lakás-, a bölcsőde-, óvoda­ellátás azonban éppen úgy érinti ő kért, mint a társadalom többi rétegeit. Ha e tekintet­ben a tanácsok jobban törőd­nek velük, kevesebb lesz az olyanfajta gond, hogy új kór­házak működését, új osztá­lyok megnyitását akadályoz­za az ápolónőhiány. S itt van­nak a nővérotthonok. Ma már csaknem négyezer ápolónő talál elhelyezésre bennük, sőt, a többségükben valóban otthonra is. A nővérottho­nok további fejlesztése azon­ban halaszthatatlan. Az újságíró: A dolgozó nők munkakörülményeiről is tár­gyalt a Központi Bizottság. A nővéreknek nincs speciá­lis kívánságuk? Dr. Okos Gizella: De van. Most sokat beszéltünk arról, hogy milyen feladatokat vet­tek át a nővérek az orvosok­tól. Ezekre oktatjuk őket, ezeket szeretik. Találkozunk azonban olyasmivel is, hogy egyéb orvosi teendőket is rá­juk hárítanak. A nővérek ezeket is vállalják. Ám ami­kor több — mondjuk úgy — magasabb szintű feladatot kapnak, nem mentesítjük őket olyan teendőktől, ame­lyeket kisebb felkészültségű emberek is elláthatnának. A segédápolónői rendszer teljes kiépítésére volna szükség. Kovács Istvánná: Takarító­nőket sem kapunk. Nálunk egy 75 ágyas osztályon öt ta­karítónő helyett kettő dolgo­zik: egy 86 esztendős nyugdí­jas és egy 65 éves epilep­sziás. Sárfi Rózsi: Itt álljunk meg, mert különben elve­szünk a részletekben! Úgy ér­zem elég sok összefüggését megbeszéltük a témának. Én a végére tartottam egy kí­vánságomat. Adjunk, a lehe­tőségekhez mérten, nagyobb erkölcsi megbecsülést is az ápolónőknek! Ez a kívánsá­gom összecseng március 8-a, a Nemzetközi Nőnap tartal­mával is. Az újságíró: Köszönjük a beszélgetést. KOVÁCS JUDIT FOTÓ: SZALAY ZOLTÁN Vizsgaidőszak a Vámos Ilona ápolónő­­képzőben. A kukucskáló arra kíváncsi, milyen hangulatban van a vizsgáztató A tanuló nővérek vérnyomást is tudnak mérni A Szövetség utcai kórház H. bel­­osztályán mellkas­­csapoláshoz készül a nővérke

Next