Tükör, 1970. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

1970-09-29 / 39. szám

A jordániai tragikus események állnak már több, mint egy hete a világközvélemény érdeklődésének középpontjában. Miközben folynak a harcok Jordániában a kormánycsapatok és a palesztinai gerillák között, a többi arab ország vezetői erőfeszítéseiket arra összpontosítják, hogy véget vessenek a testvérharcnak. A veszélyes helyzet békés megoldását kívánja elősegíteni a Szovjetunió külügyminisztériumának közleménye, amely a konfliktus megszüntetésére, a beavatkozás elhárítására szólít fel. A felső képünk Kairóban készült, ahol több arab állam vezetője csúcsértekezleten tanácskozott a helyzetről, majd Nimeri szudáni elnök vezetésével négytagú különleges bizottságot bízott meg, azzal, hogy utazzék Ammanba és tárgyaljon a szembenálló felekkel a béke helyreállításáról. (A képen, szemben, balról jobbra Hélou libanoni elnök, Sabah, Kuwait sejkje, Kadhafi ezredes, Líbia vezetője, Nasszer egyiptomi elnök, Atasszi szíriai elnök, Nimeri szudáni elnök, Ladgham tunéziai miniszterelnök.) Az alsó képünk színhelye Izzaid jordániai város, a harcok egyik fő színhelye MTI Külföldi Képszolgálat „A Fehér Ház bejelentése, hogy Nixon elnök szeptember 27 és október 5 között hivatalos útra indul több európai országba, mindössze egy hónappal a kongresszusi választások előtt, meglepőnek tűnhetett. Nem Richard Nixon állampolgár volt-e az, aki 1966-ban, amikor Johnson elnök bejelentette ázsiai körútját, fennhangon megkérdezte: ,Ez az utazás a béke vagy a szavazatok elnyerése érdekében történik-e?" Ugyanezt meg lehet kérdezni ma a kérdés akkori feltevőjétől.” (Le Monde) A közelmúltban újra eltűnődtem rajta, mi a legbecsesebb a felszabadulás óta végbement negyedszázados fejlődés emberi oldalát tekintve. No persze, nagyon is emberi az egész társadalmi átalakulás , és micsoda gyökeres átalakulási - nagyon is emberi, hogy megszűnt az osztályellentét és a kizsákmányolás, vele az éhezés (mert ez a kettő, ne feledjük, sok százezer, millió esetben együttjárt, hogy a kultúra javai hovatovább mindenkinek hozzáférhetők és így tovább, a sokszor ismételt ismérvek. Hanem én a legbecsesebbnek mégis azt tartom, hogy az egyes ember túllát önmagán, fölemelkedik, dereka kiegyenesedik, és túllát családja, otthona határán, aztán túl faluján, vagy városán, munkahelyén, tekintete átfogja mármár az egész földgolyót, sőt, a földeríteni megkezdett mindenséget. Jó, tudom, az utóbbinak nincsen egyenes köze a társadalmi átalakuláshoz, ezt a világszerte vágtázó tudományos-technikai forradalomnak tudhatjuk be, de mégis azt mondom, olyan közösségben, amelyben az egyén együtt látja önmagát társaival, magától értetődőbb a széles kitekintés, sem mint az olyanban, amelynek vezérlő elve az, hogy „ az én házam — azért váram”. Voltak és vannak gazdag országok — most ne firtassuk, honnan, miből gazdagok, rendszerint más országok rovására -, amelyeknek már a tőkés viszonyok közt is juttatni tudnak sok mindent a dolgozó embereknek is, ha munkát, akkor kenyeret és a kenyérnél sokkal többet is, autót és fényözönt, a fölhalmozódott gazdagság morzsáit. De azt a világszemléletet, amelyet említettem, tömegméretekben csak a mi rendünk adja és termeli ki. Nem véletlen, hogy a lázadónak nevezett ifjúsággal őnekik van annyi bajuk, és általában más „lázadókkal", akik bár lehet, hogy automobilon mennek tüntetni, de mennek tüntetni, a fennálló rend ellen, amelybe beleszólni vágynak, amelyből kitörni vágynak. Az embert az élővilág-tudomány a „homo sapiens", gondolkodó ember névvel jelöli. Mások, tréfásan, a „homo ludens", a játékos ember elnevezést kedvelik, nem tudományból, hanem jellegzetességből. Van azonkívül sokféle alkalmi elnevezés; hadd rukkoljak ki én most egy újjal, amelyet a cím is hirdet: vitázó ember. Azt hiszem, mindjárt szembeötlik, hogy a vitázó ember a gondolkodó embernek egyenes folytatása. Vitázni csak az tud, aki gondolkodik. Igaz, lehet vitázni azon is, ki érkezett, előbb a KÖZÉRT-pénztárnál várakozók sorába, vagy azon, melyik a jobb futballcsapat, de vitázni igazán csak a legemberibb valamin, fontos gondolatokon érdemes. Valaha tartotta magát az a mondás, hogy amíg két ember lesz a földön, azok veszekedni fognak, mert „ilyen az ember". Mások ezt úgy „fejlesztették tovább", hogy mi, magyarok, azért nem jutunk semmire, mert örökké vitatkozunk. Most meg, íme ... , van egy ilyen nagy okmány, mint az SZMP Központi Bizottságának Irányvel a párt X. kongresszusára. Nem ennyi olvasmány, oda kell, érdemes ráfigyelni olvasása közben. Néhány újságoldal, s benne van az egész világ. Azért említem ezt, mert a kibocsátó szerv, amely hosszú-hosszú munkával, okos emberek seregének bevonásával elkészítette, azt kéri, szóljanak hozzá, vitatkozzanak vele minél többen. Ilyen is van. A vezető pártszerv nem azt mondja: erre jutottunk, ez a legjobb, ez az egyetlen lehetséges. Hanem azt: mi így gondoljuk — há ti? Ezt mondja ez az okmány, s vitára szólít föl. Vitára szólít — majdnem azt mondtam: vitára ingerel. De nem ingerel, csak kér, fölhív. Azokat, akiknek élete foglalata benne található. Azokat, akik nélkül semmi, de semmi meg nem valósulhatna, de akikkel minden józan terv valóra válhat. Ne feledjük: a világban feszültségek érzékelhetők, a horizontot erre-arra felhők borítják. Minálunk pedig most tettek közzé olyan történelemformáló tervezeteket, mint az említett irányelvek és az ugyancsak nemrég kidolgozott javaslat a következő ötéves tervre. A bölcsesség - úgy mondják - egyenlő az előrelátással. Tízmillió ember bölcsessége több mint néhány százé, vagy százezeré. Akik igazán törődnek a jövőjükkel, s vitára készek, azoknak szavára, véleményére várnak az irányelvek. Vitázzunk, bizonyítva, hogy a gondolkodó ember — vitázó ember. SZÁNTÓ JENŐ Vitázó ember HÍRTÜKÖR PUSKAPOROS HORDÓ „Jordánia nemcsak Husszein katonái és a palesztinai gerillák közötti kíméletlen küzdelmek színhelye. A határaikon messze túl hallatszó fegyverdörgés már most megmutatja, hogy a jordániai lőporos hordó esetleg a Közel-Keletet, s talán az egész világot felgyújthatja.” (Aurore) „Az Egyesült Államok nyíltan mérlegeli, beavatkozzék-e a jordániai polgárháborúba. Ezt nagyon alaposan meg kell gondolnia, aztán még egyszer meg kell gondolnia, mielőtt ilyen lépésről döntene." (Guardian) „A repülőgép-eltérítések most lehetetlenné tettek minden ,élni és élni hagyni' elvet. Ha nem lesz totális háború, akkor Husszein király hadseregének sikerülhet a gerillák feletti győzelem; ezt persze bizonyossággal állítani nem lehet. A városokban a gerillák erősek, különösen Ammanban, ahol a lakosság 70 százaléka palesztinai. Utcai harcokra is felkészültebbek. Emellett a kormánycsapatok lojalitásához is fér kétség." NIXON EURÓPAI ÚTJAI (Times)