Tükör, 1970. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

1970-09-15 / 37. szám

a rendőrsé várják a többit is, hogy eredményre vezethessen a nyomozás, mégpedig gyorsan. Nagy visszhangot váltott ki az a brutális mó­don elkövetett gyilkosság, amely Miskolcon, a Szentpéri kapu melletti kórház nővérszállásán történt 1970. április 19-én hajnali három és ne­gyed négy között, amikor megölték Labancz An­na 24 éves ápolónővért. E vandál bűncselek­ményről a Kék fényben hosszabb filmriportot láthattak-hallhattak a nézők. Ebből már közis­mert, hogy a rendőrség sok száz embert hall­gatott ki, s a legkülönbözőbb vonalakon nyomoz. Hallhatták a nézők, hogy a bűncselekményt meg­előző délután elhangzott egy telefonbeszélgetés a szemészeti osztályon ügyeletén levő Labancz Anna és egy ismeretlen férfi-telefonáló között, aki hosszas faggatásra Kiss Szabolcs néven mu­tatkozott be, noha nem a létező Kiss Szabolcs volt az illető. Szó került ezen kívül egy női pon­gyoláról is, amelyet három nappal a gyilkosságot megelőzően a nővérszállástól körülbelül 150 mé­terre tettek ki száradni, s amelyet a gyilkosság elkövetésekor a tettes feltehetőleg magán viselt. Mindezek tudatában segíthetnek a nézők a rend­őrségnek, hogy felderíthesse Labancz Anna gyil­kosát. Az illetékes rendőrségi szakembereknek a következő kérésük van a miskolciakhoz, a Mis­kolc környékiekhez, s minden televízió-néző­höz: — Ha bárki 1970. április 19-én hajnali három­negyed három után látott valakit a környéken, vagy attól esetleg távolabb feltűnően futni, vi­selkedni, esetleg az illető sérült, zilált állapotban volt, továbbá ha valakinek véres volt a ruhája, keze vagy az arca, ha karmolási nyom volt látható rajta, kérjük, jelentse. Miután a bűncselekmény egy vasárnapra virradó hajnalon történt, ame­lyet a napszakra való tekintettel mozgalmas szó- rakozóéjszaika előzhetett meg, lehetséges, hogy vannak olyanok, akik láttak ilyen személyt, de eddig nem tulajdonítottak neki jelentőséget és nem tettek jelentést. A rendőrség kéri mind­azokat — elsősorban a házfelügyelőket —, hogy akik az említett időben különöset, feltűnőt ész­leltek, jelentsék. — Ha az elkövetés helyének környékén, tehát az orvosi lakótelep, a nővérszállás körül április 19-ét megelőzően valaki gyanúsan ólálkodó, le­selkedő alakot látott — különösen a filmriport­ban is bemutatott szalonnasütőhely körül —, kér­jük, jelentse. Aki a 18-án délután elhangzott telefonbeszélge­tésről — amelyet Kiss Szabolcs nevében folyta­tott le az illető —, annak helyéről, körülményei­ről, céljáról, tartalmáról, esetleg a telefonáló személyéről valamit tud. szintén sokat segíthet. Akik nézték a Kék fény adását, azok hallhatták rendőrségi szakértőnktől az utalást arra, hogy vannak olyan személyek, akik vetkőző vagy hiá­nyosan öltözött nőkre leselkednek. Ezek közül többen sokszor odáig merészkednek, hogy a nyi­tott ablakon át bemásznak, a nyitva hagyott aj­tón át besurrannak a lakásba és közvetlen kö­zelről igyekeznek — természetesen rejtve — „szemlélődni”. Ha ilyenkor észreveszik őket, el­menekülnek. A rendőrség gyakorlatából ismert, hogy ilyesmiről nem mindig tesznek bejelentést, ezért ha valakit — az ország bármelyik részén — ilyen meglepetés ért és eddig nem jelentette, kérjük, hogy ezúttal tegye meg. Kéri továbbá a rendőrség, hogy ha valaki La­bancz Annát ismerte és kapcsolatairól, életkörül­ményeiről tud valamit, esetleg olyan összefüggé­sekre bukkan, amelyek szerinte ezzel az üggyel kapcsolatban vannak, szintén tegyen bejelentést. Minden bejelentést megvizsgálnak Az adás során is hallhatták a televízió nézői, hogy a nővérszálláshoz közel lakók közül hárman is jelentkeztek, akik csak személyesen hajlandók a rendőrségnek elmondani bejelentésük lényegét. E bejelentők meghallgatása folyik, mint ahogy más telefon bejelentések ellenőrzése is tart még. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ebben az ügyben — éppen a jellege miatt — nem várható gyors, azonnali siker. Minden bejelentést nagyon gondosan, sokoldalúan kell megvizsgálniuk a bűnügyi nyomozóknak. Ám éppen ez a sokoldalú vizsgálat hoz majd végül is sikert, és biztosak va­gyunk abban, hogy előbb-utóbb fény derül e brutálisan elkövetett bűnügy tettesének kilétére. A rendőrség tehát várja a lakosság közreműkö­dését, amely már korábban is oly sok eredmény­re vezetett. Végül el kell oszlatnunk egy tévhitet. A műsor egyik kritikusa — noha dicsérte a műsor össze­állítását — olyan következtetést vont le a lá­tottakból, mintha a Kék fényben bemutatott ügyek a hazai bűnözés alakulásával lennének összefüggésben. Vagyis: ha a Kék fényben sú­lyosabb bűncselekményekről hall a néző, s a rendőrség ezek tetteseinek a felderítéséhez kéri a lakosság segítségét, egyben ez azt is jelenti, hogy „kvalifikálódnak” a bűnözők, s egyre sú­lyosabb bűncselekményekkel van dolga a rend­őrségnek. Kénytelen vagyok erre a téves felfo­gásra kitérni, ugyanis könnyen megtévesztő le­A brutálisan meggyilkolt Labancz Anna hét, s főleg hamis következtetésekre juthatunk, ha igaznak fogadjuk el. Ma már eléggé ismert a magyar bűnözési statisztika. A legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke évente beszámol a parlamentnek erről, s más módon is gyakran foglalkozik ezzel a nyilvánosság előtt az igazság­ügyi vezetés, éppúgy, mint a televízió, a sajtó. S bár igaz az, hogy az erőszakos bűncselekmé­nyek száma az utóbbi két-három esztendőben lassú emelkedést mutat, az is igaz, hogy a bűn- cselekmények jellege, elkövetési módja ugyan­olyan tarka, mint régebben. Azelőtt is voltak vandál módon elkövetett gyilkosságok, korábban is előfordultak rafináltan kieszelt rablások, s ezekről akkor is tudomást szerzett a nyilvános­ság, legfeljebb korábban nem volt módja a tár­sadalomnak olyan aktívan bekapcsolódnia né­hány ügy tettesének a leleplezésébe, mint most, s hogy ennek milyen társadalmi haszna van, azt kölcsönösen tapasztalhatja a rendőrség is, a la­kosság is. A Kék fény egy-egy adásának összeállítói soha­sem törekedtek arra, hogy teljes tükörképét ad­ják a bűnözés alakulásának, ellenben igyekeztek mindig kiválasztani olyan eseteket, amelyeknek konzekvenciái lehetnek a nyilvánosság, a társa­dalom számára. (Hogy mást ne mondjak: évente körülbelül 200—220 emberölés, 250—300 rablás bűnügyében és körülbelül 28 000 lopás bűnügyében kell nyomoznia a rendőrségnek. Az arányok tehát alátámasztják, hogy nem lehet a statisztika sze­rint összeállítani a Kék fény egy-egy adását.) Az úgynevezett ismeretlen tettes ügyek kiválasz­tását mindig az döntötte el, tudnak-e a televízió- nézők segíteni, vagy sem, eredményre vezethet-e a nyilvánosság bevonása, vagy sem. (Hogy aztán ez egyben mennyire televíziószerű, mennyire „szórakoztató”, ha egyáltalán szabad ezt a jelzőt iitt használni, az valóban függ az ügyek súlyossá­gától, sőt, különlegességétől is.) S hogy a Kék fény legutóbbi adásában néhány olyan ügy „jött össze”, amelyek mindegyike kicsit külön­legességszámba megy még a bűnügyi krónikában is, az korántsem teljesen a szerkesztők szándékai­nak tudható be; ezek az ügyek mutatkoztak alkal­masaknak arra, hogy a nézők segítségét vegye igénybe a rendőrség, hogy a bűnügyek tetteseit felderítsék, s a segítségnyújtás révén tovább mé­lyüljön a lakosság és a bűnüldöző szervek kapcso­lata. SZABÓ LÁSZLÓ □ 13 A nővérszállás földszintje, a gyilkosság színhelye

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék