Tükör, 1970. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
1970-09-15 / 37. szám
a rendőrsé várják a többit is, hogy eredményre vezethessen a nyomozás, mégpedig gyorsan. Nagy visszhangot váltott ki az a brutális módon elkövetett gyilkosság, amely Miskolcon, a Szentpéri kapu melletti kórház nővérszállásán történt 1970. április 19-én hajnali három és negyed négy között, amikor megölték Labancz Anna 24 éves ápolónővért. E vandál bűncselekményről a Kék fényben hosszabb filmriportot láthattak-hallhattak a nézők. Ebből már közismert, hogy a rendőrség sok száz embert hallgatott ki, s a legkülönbözőbb vonalakon nyomoz. Hallhatták a nézők, hogy a bűncselekményt megelőző délután elhangzott egy telefonbeszélgetés a szemészeti osztályon ügyeletén levő Labancz Anna és egy ismeretlen férfi telefonáló között, aki hosszas faggatásra Kiss Szabolcs néven mutatkozott be, noha nem a létező Kiss Szabolcs volt az illető. Szó került ezen kívül egy női pongyoláról is, amelyet három nappal a gyilkosságot megelőzően a nővérszállástól körülbelül 150 méterre tettek ki száradni, s amelyet a gyilkosság elkövetésekor a tettes feltehetőleg magán viselt. Mindezek tudatában segíthetnek a nézők a rendőrségnek, hogy felderíthesse Labancz Anna gyilkosát. Az illetékes rendőrségi szakembereknek a következő kérésük van a miskolciakhoz, a Miskolc környékiekhez, s minden televízió-nézőhöz: — Ha bárki 1970. április 19-én hajnali háromnegyed három után látott valakit a környéken, vagy attól esetleg távolabb feltűnően futni, viselkedni, esetleg az illető sérült, zilált állapotban volt, továbbá ha valakinek véres volt a ruhája, keze vagy az arca, ha karmolási nyom volt látható rajta, kérjük, jelentse. Miután a bűncselekmény egy vasárnapra virradó hajnalon történt, amelyet a napszakra való tekintettel mozgalmas szórakozóéjszaka előzhetett meg, lehetséges, hogy vannak olyanok, akik láttak ilyen személyt, de eddig nem tulajdonítottak neki jelentőséget és nem tettek jelentést. A rendőrség kéri mindazokat — elsősorban a házfelügyelőket —, hogy akik az említett időben különöset, feltűnőt észleltek, jelentsék. — Ha az elkövetés helyének környékén, tehát az orvosi lakótelep, a nővérszállás körül április 19-ét megelőzően valaki gyanúsan ólálkodó, leselkedő alakot látott — különösen a filmriportban is bemutatott szalonnasütőhely körül —, kérjük, jelentse. Aki a 18-án délután elhangzott telefonbeszélgetésről — amelyet Kiss Szabolcs nevében folytatott le az illető —, annak helyéről, körülményeiről, céljáról, tartalmáról, esetleg a telefonáló személyéről valamit tud, szintén sokat segíthet. Akik nézték a Kék fény adását, azok hallhatták rendőrségi szakértőnktől az utalást arra, hogy vannak olyan személyek, akik vetkőző vagy hiányosan öltözött nőkre leselkednek. Ezek közül többen sokszor odáig merészkednek, hogy a nyitott ablakon át bemásznak, a nyitva hagyott ajtón át besurrannak a lakásba és közvetlen közelről igyekeznek — természetesen rejtve — „szemlélődni”. Ha ilyenkor észreveszik őket, elmenekülnek. A rendőrség gyakorlatából ismert, hogy ilyesmiről nem mindig tesznek bejelentést, ezért ha valakit — az ország bármelyik részén — ilyen meglepetés ért és eddig nem jelentette, kérjük, hogy ezúttal tegye meg. Kéri továbbá a rendőrség, hogy ha valaki Labancz Annát ismerte és kapcsolatairól, életkörülményeiről tud valamit, esetleg olyan összefüggésekre bukkan, amelyek szerinte ezzel az üggyel kapcsolatban vannak, szintén tegyen bejelentést. Minden bejelentést megvizsgálnak Az adás során is hallhatták a televízió nézői, hogy a nővérszálláshoz közel lakók közül hárman is jelentkeztek, akik csak személyesen hajlandók a rendőrségnek elmondani bejelentésük lényegét. E bejelentők meghallgatása folyik, mint ahogy más telefonbejelentések ellenőrzése is tart még. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ebben az ügyben — éppen a jellege miatt — nem várható gyors, azonnali siker. Minden bejelentést nagyon gondosan, sokoldalúan kell megvizsgálniuk a bűnügyi nyomozóknak. Ám éppen ez a sokoldalú vizsgálat hoz majd végül is sikert, és biztosak vagyunk abban, hogy előbb-utóbb fény derül e brutálisan elkövetett bűnügy tettesének kilétére. A rendőrség tehát várja a lakosság közreműködését, amely már korábban is oly sok eredményre vezetett. Végül el kell oszlatnunk egy tévhitet. A műsor egyik kritikusa — noha dicsérte a műsor összeállítását — olyan következtetést vont le a látottakból, mintha a Kék fényben bemutatott ügyek a hazai bűnözés alakulásával lennének összefüggésben. Vagyis: ha a Kék fényben súlyosabb bűncselekményekről hall a néző, s a rendőrség ezek tetteseinek a felderítéséhez kéri a lakosság segítségét, egyben ez azt is jelenti, hogy „kvalifikálódnak” a bűnözők, s egyre súlyosabb bűncselekményekkel van dolga a rendőrségnek. Kénytelen vagyok erre a téves felfogásra kitérni, ugyanis könnyen megtévesztő lehet, s főleg hamis következtetésekre juthatunk, ha igaznak fogadjuk el. Ma már eléggé ismert a magyar bűnözési statisztika. A legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke évente beszámol a parlamentnek erről, s más módon is gyakran foglalkozik ezzel a nyilvánosság előtt az igazságügyi vezetés, éppúgy, mint a televízió, a sajtó. S bár igaz az, hogy az erőszakos bűncselekmények száma az utóbbi két-három esztendőben lassú emelkedést mutat, az is igaz, hogy a bűncselekmények jellege, elkövetési módja ugyanolyan tarka, mint régebben. Azelőtt is voltak vandál módon elkövetett gyilkosságok, korábban is előfordultak rafináltan kieszelt rablások, s ezekről akkor is tudomást szerzett a nyilvánosság, legfeljebb korábban nem volt módja a társadalomnak olyan aktívan bekapcsolódnia néhány ügy tettesének a leleplezésébe, mint most, s hogy ennek milyen társadalmi haszna van, azt kölcsönösen tapasztalhatja a rendőrség is, a lakosság is. A Kék fény egy-egy adásának összeállítói sohasem törekedtek arra, hogy teljes tükörképét adják a bűnözés alakulásának, ellenben igyekeztek mindig kiválasztani olyan eseteket, amelyeknek konzekvenciái lehetnek a nyilvánosság, a társadalom számára. (Hogy mást ne mondjak: évente körülbelül 200—220 emberölés, 250—300 rablás bűnügyében és körülbelül 28 000 lopás bűnügyében kell nyomoznia a rendőrségnek. Az arányok tehát alátámasztják, hogy nem lehet a statisztika szerint összeállítani a Kék fény egy-egy adását.) Az úgynevezett ismeretlen tettes ügyek kiválasztását mindig az döntötte el, tudnak-e a televíziónézők segíteni, vagy sem, eredményre vezethet-e a nyilvánosság bevonása, vagy sem. (Hogy aztán ez egyben mennyire televíziószerű, mennyire „szórakoztató”, ha egyáltalán szabad ezt a jelzőt itt használni, az valóban függ az ügyek súlyosságától, sőt, különlegességétől is.) S hogy a Kék fény legutóbbi adásában néhány olyan ügy „jött össze”, amelyek mindegyike kicsit különlegességszámba megy még a bűnügyi krónikában is, az korántsem teljesen a szerkesztők szándékainak tudható be; ezek az ügyek mutatkoztak alkalmasaknak arra, hogy a nézők segítségét vegye igénybe a rendőrség, hogy a bűnügyek tetteseit felderítsék, s a segítségnyújtás révén tovább mélyüljön a lakosság és a bűnüldöző szervek kapcsolata. SZABÓ LÁSZLÓ A nővérszállás földszintje, a gyilkosság színhelye A brutálisan meggyilkolt Labancz Anna