Tükör, 1970. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)
1970-11-10 / 45. szám
LAKÁSOK Mielőtt e cikk írásának nekifogtam volna, előkeresgéltem ifjúságom fantasztikus irodalmát Jules Verne-től H. G. Wellsig, mert úgy emlékszem — vagy csak úgy akarok emlékezni? —, hogy gyárilag előállított házakról már ők is írtak. De akárhogy is kerestem, nem akadtam az írásaikban ilyennek a nyomára. Pedig az igazat megvallva, különös fantáziára nincs is szükség ahhoz, hogy valaki odaképzelje a lakásokat, konyhát, szobát, fürdőszobát a futószalagra. Különösebb fantázia nem kell hozzá — csak technika. Az viszont a javából. Óriási szervezettség A Budapest és Dunakeszi határában — Dunakeszi illetőséggel — az idén márciusban felépült házgyárban például olyan térelemeket készítenek, amelyben benne van az egész fürdőszoba és WC, kádastul, csempéstül, törülközőtartóstul. Az egész nyom 3 és egyharmad tonnát. Ezt meg kell emelni, ezt mozgatni kell, mégpedig olyan ügyesen és olyan finoman, hogy egyetlen kis üveglap, vagy a legfinomabb csempe se törjön el. Nem könnyű feladat. Mint ahogy nem könnyű elkészíteni a többi elemet sem olyan erősnek, hogy évtizedek viszontagságait kibírják, s olyan pontosan, hogy a házak összeállítása valóban csak szerelőmunka legyen. A 3. sz. Házgyár szovjet alapokra épült, de — a szovjet és magyar tapasztalatokat felhasználva — sokat adtak hozzá a magyar gyárak is. Ez a házgyár igen nagy — rövidesen 4200 lakást ad évente, de Vetró Mihály gyárvezető már most azon töri a fejét, hogy egy harmadik műszak segítségével hogyan lehetne elérni az 5000-ret. Ez pedig sok, nemcsak sokkal több, mint amit az 1-es és 2-es házgyáraknál megszoktunk, de több annál is, mint amennyi Európában „szokásos”. Észak- és Nyugat-Európában általában 2000—2500 lakást adó gyárakat építenek. Nekünk viszont sok lakásra van szükségünk, és nagyobb erőfeszítéseket kell vállalnunk. Egy ekkora házgyár ugyanis óriási szervezettséget igényel, hiszen nem raktárra termel. Úgy, olyan ütemben kell az építkezés színhelyére szállítani a különböző elemeket, hogy mindig éppen az a típus érjen oda, amelyikre akkor és ott szükség van. 15 lakást készítenek naponta, s hogy ez milyen erős kooperációt igényel, azt sejthetjük abból is, hogy csupán a fürdőszobát és WC-t magába foglaló térelem elkészítéséhez is 204 féle anyagra van szükség. Egy átlagos lakásnak a súlya 70 tonna, és 5 nagy teherbírású, speciális szállítójárművel lehet csak a helyszínre szállítani. Ilyen lakásból egyedül Újpalotán több mint 14 000 épül. A 3. számú, nagyobb részt a Szovjetunióból importált részegységekből álló házgyár Vetró Mihály szerint három lényeges dologban különbözik a korábbi szovjet, illetve dán házgyártól. Egyrészt — mint már említettük — fürdőszobából és WC-ből álló térelemet is készít, másrészt olyan magasított födémeket gyárt, amelyekre közvetlenül lehet rádolgozni a pvc vagy szőnyegpadlót s így nincs szükség semmiféle helyszíni előkészítésre, s végül maga a gyártás megszüntette az eddigi függőleges csoportzsalukat, mivel a formák vízszintesen kerülnek a szalagra. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy amíg az első számú házgyár háromféle, a második számú kétféle lakást készített, ez a házgyár tízféle épületben 20 különböző típusú lakás előállítására alkalmas. ,*■ ’A 43-as számú Építőipari Vállalat 3-as számú Házgyárában sorozatban készülnek homlokzati elemek Különleges szállító kocsikra rakják a paneleket A homlokzati panelekre nyílászáró szerkezeteket szerelnek .’ Megment az egyhangúságtól A házgyári lakások, sőt egész Újpalota terveit a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet készítette. Az intézetben beszélgettem Selényi Tibor és Tenke István tervező mérnökökkel az elképzeléseikről. Úgy beszéltek mindenről, mintha már fel is épült volna Újpalota. Egyértelműen kiderül a szavaikból, hogy e szovjet házgyár nélkül egy ilyen, 60—65 ezer embert befogadó, lakótelepet ilyen rövid idő alatt felépíteni nem lehetett volna, majd pedig arról akartak meggyőzni, hogy bár az egész telepet egyetlen házgyár készíti, annyiféle variációra nyílik lehetőség, ami mindenképpen megment az egyhangúságtól. (Eszembe jutottak persze a londoni egyhangú házsorok, s az egyforma háztömbök Európa minden táján, úgy látszik, nemcsak nálunk van mi ellen hadakozni.) A 3. sz. Házgyár más-más színben, sőt színekben készíti a homlokzatot, s ha mindenki úgy akarja, más színű függönyök kerülnek fel, más lesz az épület magassága, más az elhelyezése a térben. Meggyőződésem hát, hogy az odaköltözőket nem fogja semmiféle egyhangúság zavarni. A jövő lakása Tenke István azt is hangsúlyozta, hogy soha nem fordult még elő az, ami most itt megvalósult: a lakások, a középületek, sőt az egész telepet, tervét, gondolatát egyetlen kollektíva vázolta fel. Ez a szorosabban összehangolt munka is segített a lakásokat, s az egész telepet szebbé, jobbá tenni. Ezt pedig szóról szóra jegyeztem: „Az építész a történelem folyamán a funkció, konstrukció és forma kánonját szubjektív impulzus alapján alkotta meg, és ez vált a maga egyediségében műal-