Tükör, 1971. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)
1971-03-16 / 11. szám
Meghalt a forradalom! A párizsi munkások négy napig tudták tartani magukat a barikádokon. 1848. június 26-án délután két órakor azonban megszűnt az ellenállás az utolsó városnegyedben, a proletárok lakta Szent Antal-negyedben is. A kormány diadalmasan jelentette: „A lázadók megadták magukat. A harc befejeződött. A rend győzött az anarchia fölött. Éljen a köztársaság !” „Én vagyok igazán köztársasági párti! A jövő a miénk. Éljen a demokratikus és szociális köztársaság!’’ Egy vasmunkás, bizonyos Bacary, vágta ezt bírálnak a szemébe, amikor életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. A reakció egy történésze, Louis Reybaud 1848 után azt írta: „A szocializmus meghalt, ha valaki beszél még róla, csak gyászbeszédben teheti.” Marx a franciaországi osztályharcról szóló tanulmányát azzal fejezte be: „Meghalt a forradalom! Éljen a forradalom!” 1848 után huszonhárom évvel új forradalom rázkódtatta meg Párizs falait. Az, amely 73 napig munkáshatalmat teremtett a francia fővárosban, 73 napon át tudtak ellenállni a munkások a reakció rohamának. Közben a burzsoá állam, a császárság romjain egy új rend építéséhez is hozzá tudtak fogni. 1848 júniusából kell kiindulni, ha meg akarjuk érteni a párizsi kommünt. A forradalmi folyamatot kell látnunk. 1848, 1871 és tovább, egészen napjainkig, vagy — Maurice Thorez szárnyaló kifejezésével élve — a „daloló holnapokig”. A mai Párizsban, a mai francia baloldal soraiban a kommün nemcsak ünnepi megemlékezések tárgya, de eleven politikai valóság, amelyből erőt éppúgy lehet meríteni, mint tanulságot. 1848 júniusában, azon a négy napon a párizsi munkásnépnek csak egy volt a gondja, a harc. Huszonhárom év múltán, ama bizonyos 73 nap alatt — mai szóval így mondanék — a szövetségi politika is foglalkoztatja a kommünárokat. 1848 forradalmi napjaiban a kispolgár itt és ott még lőtt a munkásokra. A nagyburzsoáziának sikerült megtörnie azt a szövetséget, amely kevéssel azelőtt Lajos Fülöp királyt a trónról elzavaró, a köztársaságot kikiáltó februári napokban a munkások és kispolgárok között kialakult. De a kisiparos, a boltos kiábrándultan látta, hogy 1848 júliusában már újra megnyílt az adósok börtöne sok kisember számára. 1871 kommünje olyan, hogy a kispolgár ismét megtalálja a szövetség útját a munkással, a győztes munkáshatalom pedig siet elrendelni az iparosok, üzlettulajdonosok számára a moratóriumot, nem kell megfizetniük esedékes adósságaikat... Franciaország könyvkereskedéseiben ma a kommünről szóló kötetek sokaságából lehet valóságos barikádokat emelni . . Divat is lett 1871 „párizsi tavaszáról” írni, beszélni, vitatkozni. (A könyvkiadói és kereskedői piackutatás az 1968-as „diáklázadás” hátterét felfedő kötetek sikere láttán fordult újra ilyen „vörös téma” felé.) Gavroche dalai éppúgy új kiadásban jelennek meg, mint komoly történelmi tanulmányok. (Gavroche-ra emlékezünk: Victor Hugo formálta meg a Nyomorultakban ezt a párizsi ,,gamin”-t, derék, de felvágott nyelvű fickót.) A francia főváros lakója, a párizsi átlagpolgár számára sok felfedezést hozhat a centenárium. Megtudhatja, hogy Louise-Michel nemcsak metróállomás neve, hanem a kommün egy izgalmas, nőalakja, akiről Verlaine balladát írt... (Louise Michel persze hiányzik a „kis Larousse”-ból, a legnépszerűbb francia lexikonból.) S ha már nőknél tartunk, említsük meg, hogy a reakció által annyi sárral mocskolt „pétroleuse”-ök, a kommün lelkes nőcsapata, a világ első nagy, szervezett női megmozdulását mutatják. („Pétroleuse’ — az a nő, aki petróleummal gyújtogat...) A kommün napjaiban példás, okos szervezetet hoztak létre, kerületi bizottságokkal, szövetkezeti műhelyeket nyitottak a nők foglalkoztatására vívmányaik megvédésére fegyvert is ragadtak és készek voltak a halálra is ... „Nők uniója Párizs védelmére és a sebesültek ellátására.” Ez volt a szervezet hivatalos elnevezése. Politikai forradalmat követeltek. A tőkés kizsákmányolás megszüntetését. A nők jogát a munkára. Az egyházi Éljen a forradalom! befolyástól megszabadított szakmai képzést. S olyan humánus családvédelmi intézkedéseket, mint a meg nem esketett asszony élettársi jogának elismerését, a házasságon kívül született gyermek jogegyenlőségét. Mennyi szociális reformintézkedést valósít meg a párizsi kommün, létének rövid ideje alatt! A tízórás munkanap, a tőkések által elhagyott párizsi műhelyeknek a munkások általi igazgatása, a szocialista „tervgazdálkodás” kezdetei a munkások szervezeteinek és a népi hatóságoknak a közös elhatározásából... Idézzünk Maurice Choury-nak az évfordulóra magyarul is megjelent könyvéből („Vive la Commune!”, Kossuth). „Frankelnek, a Munka- és Csereügyi Osztály megbízottjának (munkaügyi miniszter) ösztönzésére a különböző hivatalokban azon iparkodnak, hogy a tisztviselőket bevonják a vezetés felelősségébe ... A Louvre fegyverjavító és fegyverátalakító műhelyeinek szabályzatába egy 13. cikkely kerül, amely kiköti, hogy az igazgatást gyakorló bizottságnak és a segítségére a munkások által erre a célra kijelölt öt megbízottnak hetente egyszer jelentést kell tennie a műhely ügyeiről. Ezt tovább fejlesztik a május 3-án a Louvre-ban tartott általános gyűlésen, amelyen 105 munkás jelenik meg. Az igazgatóság megbízottját a munkások választják, el is mozdíthatják, ha az illető nem teljesíti kötelességét. Ugyanez áll a műhelyfőnökre és a művezetőkre. Minden este öszszeül a tanács, hogy megtárgyalja a másnapi teendőket, valamint a különféle jelentéseket és javaslatokat. A küldöttek többsége bármikor összehívhatja a tanácsot... A munkásszovjet őse megszületett...” A párizsi kommün a proletár nemzetköziség példája is: sok-sok külföldi harcolt a francia munkások oldalán, a párizsi nép ügyéért. Visszatérve a humánum kérdésére: a reakció tömérdek hamis vádja, történelemhamisítása (színházi statisztákkal játszattak el később túszkivégzési jelenetet, és ezt úgy fényképeztették le, mint a kommünárok vérengzésének bizonyítékát!) sokáig feledtetni volt képes, hogy éppen a munkáshatalom volt az, amely eltörölte a halálbüntetést. 1871. április 9-én valóságos népünnepély közben égették el a nyaktilót. Embertelen és kegyetlen a reakció volt, Thiers serege, a „versailles”-iak bosszút lihegő hada. Több mint 20 000 emberélet kioltása árán állították vissza a régi rendet... A „véres hét” utolsó harcai a híres párizsi temető, a Père Lachaise sírjai között dúltak. A néphatalom védelmezőit a temetőnek ma „Mur des Fédérés” nevű falánál végezték ki. A sírkert délkeleti sarkában összesen 1018 kommünár alussza örök álmát, minden évben a kommün emléknapján a párizsi dolgozók tízezrei zarándokolnak ide. (1969-ben Marcellin belügyminiszter betiltotta az évforduló napján a megemlékezést a kommünárokról: kísértette a minisztert az egy évvel azelőtti párizsi május forradalmi hangulatának emléke...) A „föderáltak fala” közelében nyugosznak a francia munkásmozgalom nagyjai, valóságos Panthéon ez a parcella: Henri Barbusse-től Maurice Thorezig, Paul Vaillant-Couturier-ig, Marcel Cachinig a haladás nagy francia harcosai pihennek itt. (Ugyancsak ebben a parcellában van a neuengammei koncentrációs táborban elpusztult 13 000 francia emlékműve. S a párizsi ellenállási csoportok leghíresebbjének, a Fabien ezredes brigádjának hősi halottait szintén itt temették el.) Forradalmi lánc az, amelynek szemei, évszámokban kifejezve, a franciák számára 1789-től 1830-on, 1848-on át 1871-ig és a máig sorakoznak. A világ munkásmozgalmában a párizsi kommünt követő forradalmi események mindenütt kölcsönöztek valamint a francia munkások hősi küzdelméből. A kommün szó is úgy rögződött a népek nyelvében, mint egy nagyszerű munkásforradalom neve. Az irodalomba is bevonult 1871 párizsi ígéretes tavasza. Az „anticommunard”-ok gyalázkodásai ma már olvasatlanok, de Rimbaud verse „Jeanne- Marie kezéről”, vagy Victor Hugo halhatatlan mondatai azokról, akik „gyászos könnyedséggel tudtak meghalni” a szabadságért, vagy az 1867- ben született sanzon, „Le Temps des cerises”, amelyet a barikádokon daloltak a munkások, nos, mindezek ma újra százezrek ajkára kerülnek. PÁLFY JÓZSEF Egykorú gúnyrajz: a Kommün ifjú alakja fölébe kerekedik a reakció figuráinak, köztük a megbukott császárnak □ .