Tükör, 1971. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)

1971-01-26 / 4. szám

Nézetazonosság, szívélyesség, baráti légkör ( Telefontudósítás Helsinkiből) A korkeassaari sziget jegesmedvéi alig­ha érzik otthon magukat ezen a télen Helsinkiben: a hőmérők régóta nem mutattak annyiszor nulla fölötti hő­mérsékletet januárban, mint az idén. A finnek nem bánták az enyhe időjárást, legfeljebb szokatlannak találták, a hé­ten itt vendégeskedő magyarok azon­ban — jóllehet kemény, sok havat hozó télből érkeztek — nem feledhették a rövid borús nappalokon, hogy a magas Északon járnak. Igaz, a fogadtatás légköre, a tárgya­lásokon valamennyi fontos kérdésben észlelt nézetazonosság, a hivatalos he­lyeken és az utcán egyaránt tapasztalt szívélyesség, no meg a finn és a ma­gyar beszéd azonos hangsúlya gyakran szinte feledtette, hogy idegenben tar­tózkodik Fock Jenő magyar miniszter­­elnök és kísérete. Urho Kaleva Kekko­­nen elnökkel, aki tizenötödik éve tölti be az államfői tisztet, s ez idő alatt megtett huszonhárom külföldi útja kö­zül kettő is elvezetett Magyarországra, hamar megtalálta a közös hangot a ma­gyar kormányfő és a kíséretében levő Péter János külügyminiszter. A terve­zettnél hosszabbra nyúlt beszélgetést követően a legbarátibb hangulatban folytatták a szívélyes eszmecserét az el­nöki palota fehér asztalánál. Hasonlóan sikeresek voltak a hivatalos tárgyalások, amelyeket Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Ahti Karja­­lainen államminiszter (a finnek így ne­vezik a kormányfőt) a minisztertanács dísztermében folytattak munkatársaik­kal együtt. Megállapították: egyetérte­nek abban, hogy elő kell mozdítani a földrészünk, s ezzel az egész világ bé­kéjének, együttműködésének ügyét szolgáló európai biztonsági konferencia minél hatásosabb előkészítését és mi­előbbi megtartását. Nemcsak a Duna és a Tisza partján, hanem a Finn-öböl, meg a mintegy hat­vanezer tó vidékén is így gondolkodnak az emberek. Ezt tapasztalhatta a ma­gyar kormányfő, amikor finn kollégá­jával a köztársasági elnök palotájából a főváros egyik kikötőjét érintve, gya­log tette meg az utat a minisztertanács dísztermét magában foglaló épületig. A két nép és általában a népek közti ba­rátság jeleivel fogadták a magyar ven­dégeket. Tamperében, a finn­ Man­­chester­ néven emlegetett nagy ipari és kulturális központban is. A finn— magyar gazdasági együttműködés lehe­tőségei mellett a forradalmi munkás­­mozgalom emlékeire is felhívták itt a figyelmet. A cári időkben svéd nevén Tammerforsnak nevezett városban ép­pen a magyar vendégek odaérkezésé­­nek napján ünnepelték a Lenin-múze­um megnyitásának 25. évfordulóját. Ebben a városban tartották ugyanis Lenin vezetésével a század elején az orosz szociáldemokraták emlékezetes illegális pártértekezletét. Helsinki híres Szenátus­ terén az országnak, mint nagyhercegségnek önkormányzatot biz­tosító Sándor cár szobra áll. A történé­szek és politikusok azonban többet be­szélnek Leninről, aki az önrendelkezési jogot is biztosította a finn népnek, s ezzel lehetővé tette a független Finn Köztársaság megteremtését. Amit néhány nap alatt láttunk, azt bi­zonyítja, hogy a nép, különösen a má­sodik világháború utáni időszakban él­ni tudott független államiságával. Hel­sinki viszonylag fiatal műemléképületei (a legrégibb, ma is álló kőházat számos tűzvész után 1722-ben emelték), mo­dern irodaházai, forgalmas utcái és ki­kötői , Hyvinkää és Tampere világvi­szonylatban versenyképes üzemei, és az utóbbinak hegy lábánál, tó partján, erdő mellett épült szabadtéri színháza, amelynek nézőtere 360 fokos szögben forgatható aszerint, hogy milyen ter­mészeti hátteret kíván az éppen ját­szott színdarab, és a többi kulturális emlék a nemzetközi enyhülést hatáso­san segítő finn külpolitikával együtt igen kedvező benyomást tett a látoga­tóra. A vendéglátók kihasználták a látogatás időszakát arra is, hogy kielégítsék a finn közönségben a rokoni Magyaror­szág jobb megismerése iránt táplált igényeket. Interjúkon, fényképekkel gazdagon illusztrált tudósításokon kí­vül az újságok pártállásra tekintet nél­kül sok cikket közöltek hazánkról, a rádió és a televízió programjába szin­te naponta iktattak be magyar műso­rokat, filmeket. A két nép új tartalmú, hagyományos barátságának erősítésében fontos állo­mássá vált ez a finnországi „magyar­hét”. Ez a két ország határain túl is a megértés, együttműködés irányában ható nemzetközi jelentőségű eseménnyé emelkedett. VAJDA GÁBOR A hivatalos tárgyalásokon készült pillanatfelvétel a magyar és­ a finn delegációról. Fock Jenő miniszterelnök jobbról a má­sodik, Péter János külügyminiszter a negyedik, a magyar kormányfővel szemben Ahti Karjalainen finn kormányfő ül A Finn—Magyar Kereskedelmi Egyesület ünnepi ülésre hívta meg a magyar kormányküldöttséget. Ott készült ez a vidám epizódot megörökítő pillanatkép a mosolygó Ahti Karjalainenről, aki Fock Jenő és Péter János között ül A Hyvinkää nevű, Helsinkitől 30 kilométernyire fekvő finn kis­város Kone nevű gépgyárát is felkereste a magyar kormánykül­döttség. A kép jobb szélén, Fock Jenő mellett, Heikki Herlin gyárigazgató. MTI — PAPP JENŐ felv. és külf. Képszolgálat KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK BALOG JÁNOS KULTURÁLIS ÉLET: MAJOR OTTÓ FOTÓFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIII., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-460 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF­G KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V. JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ:­­ EGY HÓNAPRA 16,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 182, FORINT 71.0213 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképe­­kért és kéziratokért a szer­kesztőség nem vállal felelős­­séget. A címlapon: Téli táj Budán Fotó: Radó László (MTI) A hátlapon: Hofi Géza Cikkünk a 19. oldalon Fotó: Tormai Andor (MTI)

Next