Tükör, 1971. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)

1971-03-16 / 11. szám

L­evél érkezett a szakszerve­zetbe, a háztartási alkal­mazottak budapesti csoportjá­nak címére. A feladó fiatal vi­déki orvos. A levélben azt kér­te, ajánljanak neki 25—30 év körüli háztartási alkalmazottat. Leírta a pontos munkaidőt, munkakörülményeket, s azt is, hogy mennyit fizetne. A levelet iktatták — azóta feltehetőleg meg is válaszolták —, de őszin­tén szólva mosolyogtak is raj­ta. Nagyon régen elmúlt az az idő, amikor háztartási alkal­mazottat csak úgy, kívánságra „választani” lehetett a „szer­zőnél". Fiatal, 25—30 év körüli bejárónő vagy bentlakó alkal­mazott pedig különösen nem akad. 1950-ben még mintegy 50 ezer bejelentett háztartási alkalma­zott volt Magyarországon, ma­napság azonban már csak alig nyolcezer (ennek több mint fe­le, 4 és fél ezer a főváros­ban). A kép azonban még így sem pontos, mert nyolcezer kö­zött sok a háztartási alkalma­zottként legálisan bejelentett — a háztartást egyébként való­ban el is látó — nagymama vagy más idősebb rokon. És, ha nincs nagymama, és az évek óta „második műszakot" teljesítő dolgozó nő pihenni szeretne kissé és anyagilag is megengedhetné, hogy köny­­nyítsen magán — akkor sem egyszerű a dolog. Mind nehe­zebb takarítónőt találni, akár folyamatos munkára, akár csak egy őszi, tavaszi nagytakarí­tásra szeretnék igénybe venni a munkáját. FELVESZ... FELVESZ... Találomra veszem elő az új­ságot. Magyar Nemzet feb­ruár 26.: „Takarítónőket, nyug­díjast is, felvesz. Lapkiadó Vál­lalat ... Takarítónőt heti két egész napra keresünk. Tel.: 457—454 . .. Felvételre keresünk leinformálható takarítónőket 8 órai munkára__ Központi székházunkba, 8 órai elfoglalt­sággal takarítónőt felve­szünk ... Állami Biztosító ... Fiatal nőre bíznánk gépesített közp.­fűtéses háztartásun­kat . . ." és így tovább. Ajánl­­kozás egy sem. Ez jelzi a „pia­cot”. Budapesten a Fővárosi Taka­rító Vállalat, és egy takarító szövetkezet működik. Az utób­bi időben mind több az enge­déllyel rendelkező maszek munkavállaló, akik néha „be­dolgozókat" alkalmazva szintén vállalnak lakástakarítást. Ők néha hirdetnek is. Több Pest­­környéki tsz is szervezett taka­rítórészleget, melléküzemág­ként, de ők csak közületekkel tárgyalnak, a lakástakarítás „nem üzlet” a számukra. Nem üzlet a szövetkezeteknek s a tanácsi takarító vállalatnak sem, de mert ez „szolgálta­tás”, a feladataik egyike. Amit itt vesztenek — mert vesztenek —, azt behozzák más részle­geknél : mindkét üzem teljes forgalmának csak 14—15 száza­lékát teszi ki a „lakossági munka”. Ez bizony kevés, de ilyen körülmények között ért­hető. Mit tudnak nyújtani? Ők ma­guk is megmondják: minőség­ben garanciát, mennyiségben sajnos nagyon keveset. A taka­rító vállalatnak 80 bejárónője van, a szövetkezetnek alig tu­catnyi. A lakás-nagytakarító részlegek már valamivel műkö­­dőképesebbek, úgy, hogy mind­két helyen hangsúlyozzák: ta­vaszi nagytakarítást még vál­lalnak. Az az igazság, hogy komoly munkaerőgondokkal küzdenek. A takarító vállalatnál mesélik: megpróbálták, hogy nyugdíja­sokat alkalmazzanak. Hatvan­ezer forintot adtak ki apróhir­detésre, de mindössze öt asz­­szony jelentkezett. A szövetke­zetnél megpróbáltak négyórás munkára felvenni háziasszo­nyokat. Kudarcba fulladt a kez­deményezés. Ez hát a helyzet a fővárosban! És hogy vidéken sem jobb, azt nem csupán a megyei lapok­ban megjelenő hirdetések, vagy Szabó Mihályné és Cs. Kovács Istvánné, a VII. kerületi Takarító Szövetkezet szocialista brigád­jának tagjai, egy lakásban „nagytakarítanak”. A brigád munkájára még soha nem volt panasz az idézett levél bizonyítja. Gyakran maradnak magukra öregek falun, akiknek városba került gyerekeik szívesen alkal­maznának valakit az idős szü­lők gondozására, ellátására, ám gyakran hiába, jó pénzért sem találnak vállalkozót. Élő, eleven ellentmondás: aho­gyan növekszik az átlagos élet­­színvonal, ahogyan megnyílnak a nők előtt a kedvezőbb mun­kalehetőségek, úgy lesz mind nehezebb segítséget kapni a háztartási munkákhoz. Magad uram, ha szolgád nincs — tartja a mondás, magad asszonyom, ha segítséged nincs — így szól a modern vál­tozat. SZAKEMBERI SEGÉDLET Egy kis statisztika. 1960-ban Magyarországon ezer lakosra 10,7 porszívó jutott, ma mint­egy 80. A mosógépek száma ez idő alatt több mint háromszo­rosára nőtt. Megháromszorozó­dott a padlókefélőgépek száma is, bár ezeket egyre inkább ki­szorítják a modern padlóápoló­szerek, s a lakkozott parkettek. Lássuk hát azt a „magad asz­­szonyom” tavaszi nagytakarí­tást, egy kis szakemberi segéd­lettel. Kérésünkre a Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt kis­kereskedelmi vállalatnál össze­állítottak egy listát a háziasz­­szonyok munkáját könnyítő, korszerű takarító anyagokból. (Milyen kár, hogy egy ilyen lista kis füzetben nem kapható minden háztartási boltban!) Több magyar készítmény is sze­repel a felsorolásban, a leg­több cikk azonban, amelyeket a szakember korszerű termék­ként felsorolt, importáru, NDK- beli, Csehszlovákiából szárma­zó készítmények, angol, oszt­rák, olasz cégek gyártmányai. Mint második műszakos házi­asszony csak egyetérthetek a szakemberrel abban, hogy mo­sóport ma már nem érdemes importálni. Akár a Bio-család, akár a Tomi-familia tagjai — az úgynevezett enzimes mosó­szerek — állják a versenyt az eddig importból ismert mosó­porokkal. És, ha a tavaszi nagytakarítást a függönyökkel, a térítőkkel kezdjük, akkor ezek a mosószerek kiválóan megfelelnek. A szőnyegtisztítók­ból a négyféle magyar Express mellett — amelyekből tavaly csak Budapesten 120 ezer do­boz fogyott — az angol Johnson aerosolost ajánlja még a szak­ember, bár ebből csak igen kis mennyiség érkezik az üzletek­be. MAGYARUL Az egyik leghálátlanabb házi­munka az ablaktisztítás. Itt a kapható, különböző szép nevű — „Csillogó-ragyogó” és „Tü­kör" — ablaktisztítók mellé jó tanáccsal szolgál a szakember. A nagyobb üzletekben ma már mindenütt kaphatók az úgyne­vezett „Vileda” kendők. Szára­zon olyanok, mint egy vastag itatóspapír, de nedvesség ha­tására megduzzadnak, spongya lesz belőlük. Legalább olyan jók az ablaktisztításhoz, mint a régen divatos, ám igen drá­ga szarvasbőr. Ugyancsak meg­erőltető munka nélkül ragyo­góvá tehetjük a lakásablakot, ha autóablaknak tekintjük: kapható ugyanis a csehszlová­kiai Spolana gyár készítménye, egy sárga színű, vegyszerrel átitatott ablaktisztító ruha, amely nem sértődik meg ak­kor sem, ha a Trabant vagy a Skoda szélvédője helyett a la­kásablakot tisztítjuk meg ve­le. És ha már az importáruknál tartunk, jó, hogy egyre több­féle között válogathatunk, ám sok a jogos panasz, hogy nem­csak a vásárló nem tudja, mi van a polcon, de sokszor még ez eladó sem képes pontos fel­világosítást adni. Végre meg­született a rendelet: a nagy­kereskedelem március 1-től már csak részletes, magyar nyelvű használati utasítással hozhatja forgalomba, a kiskereskedelem pedig július 1-e után csak ma­gyar nyelvű ismertetéssel áru­síthatja az importárut. Nem kétséges, hogy mire eljön a valódi tavasz, mire kilő a húsvéti sonka, addigra ragyog­nak majd a lakások is. Nem mindegy azonban, hogy mennyi energiával éri el mindezt a há­ziasszony. Az az igazság, hogy a takarítónőket, a bejárónőket mind inkább a házimunkát se­gítő takarítóanyagok pótolják majd. SARDI MÁRIA A tisztítószerek választéka tán soha még nem volt ilyen bősé­ges. De meg kell tanulnunk, mire melyik a legjobb. FOTÓ: KELETI ÉVA (MTI)

Next