Tükör, 1971. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)

1971-04-06 / 14. szám

Atléták a szabadban Fürgék, mint a jég alól kiszabaduló patak. A sportok királynőjének udvartartása otthagyta a tarjánnal bélelt tróntermet, most a szabad ég alatt űzi tovább szertartásait. Atléták a salakon, a gyepen, az erdő ösvényein. Az ugrók Tatán, a dobók meg a vágtázók Splitben, a távfutók a Sza­badság-hegyen. Az idén Európa-bajnokság lesz Helsinkiben, jövőre olimpia lesz Münchenben. — Elindulok erre lefelé — mutat maga körül Sze­rényi János a sísánc tövében —, aztán futok, amerre a lábam visz. Nagykovácsi, Perbál, Páty... — Ismerd meg hazádat — mondja Rózsa István, aki rövidebb távokon versenyez és ennélfogva vidámabb ember is. — Ez az országjárás legol­csóbb változata. 40 — 45 km naponta őnekik persze, nem újság a szabadtér, télen is ott róják a kilométereket az országúton, recsegő jégen, térdig a hóban, bokáig a sárban. Nagy sapkát húznak az orrukig, óriási sálat a szájuk elé s fehér bajuszként fagy arcukra a leheletük. Most azonban, hogy a tavasz lehúz róluk egy-két réteg göncöt, kiderül: ábrázatuk is van (csontos, vékony, aszketikus), szavuk is van (csendes és ritka). — A Vasas három kerettagjával vagyunk ide­­fenn — mondja Szerényi. — Ők középtávfutók, 25—30 kilométer a napi edzésadagjuk. Az enyém 40—45. Most tartunk a formába hozó időszak elején, néha már speciális iramgyorsasági mun­kát is végzünk. Hatkor kelnek, reggelire lefutnak 8—10 kilomé­tert, utána esznek pár falatot, aztán 4—5 kilo­métert jó iramú séta formájában pihennek. Ol­vasás, sakk, Szerényi a kis piros Fiatot bütykö­li, ebéd, megint séta, egy órácska szendergés, aztán a főedzés 20—30 kilométeres adagja. Este senkit sem kell ringatni. A tábor csodálatos. A levegőt harapni lehet, a csend sűrű, szinte hallani, mint ömlik a hegyol­dalra a gyenge napsugár. A ház egyszerű, tiszta, világos, mintha Skandináviából pottyantották volna ide az egészet, ez kérem a magyar Vala­­dalon. Három kiskutya kering a kertben, közü­lük kettő jóságos kiskutya, a harmadik meg go­nosz kiskutya, az ő viselkedésük az egyetlen vi­tatéma idefenn. Vállaljuk a veszélyt, közbeve­tünk egy kevésbé sima témát, hogy a magyar dobóatlétákat és ugrókat magasabban értékelik a világban, a magyar futókat viszont... De miért? — Évek óta boncolgatjuk ezt a témát, de min­dig csak a szavaknál maradunk. Nincs fedett pályánk, nincs tartanunk, nincs magaslati edzés­­lehetőségünk, de hát ettől még futhatnánk job­ban is. Az edzéseink mennyiségileg is, minősé­gileg is felérnek a világ legjobbjaiéval, aztán ez­zel vége. Talán ott a hiba, hogy a versenyeken senki sem hajlandó bátor iramot diktálni. Csak a kocogás, mindenki arra spórol, hogy egy nagy hajrával majd megnyeri a versenyt. A pillanat­nyi és nagyon szerény sikerért feláldozzuk a jó eredmény lehetőségét... Aztán futnak a magas törzsű fák alatt. A fák kérge sima és fényes, a fű a napfényre pillanatok alatt kizöldült, lila ibolyát is talál a lejtőn, aki nagyon odafigyel. A mozgást kottázni lehetne, könnyed, elegáns és táncos. A sapkák alól elin­dul az első verítékcsepp. A modern távfutás ke­gyetlen paradoxona, hogy ma már közepes ered­ményt is csak keserves munkával érhet el az ember. Németh Angéla újra a pályán Néhány kilométerrel lejjebb gerelyek fúrnak hosszú és fényes lyukakat a TF-pálya légterébe. A fémlándzsák könnyedén rezegnek repülés köz­ben, furcsa lágy hangot adnak, mint a húr, vagy a nyelvsíp. Az olimpiai keret — Németh Angéla, Kulcsár Gergely, Németh Miklós, Csík József — első szabadtéri edzését tartja. Másnap indulnak a jugoszláviai cseretáborba. — Semmi erőbedobás! — Koltay Jenő sérüléstől félti tanítványait. — Egyelőre csak pötyögtesse­­tek — mondja. Németh Miklós tesz két lépést, aztán könnyedén elengedi a szerszámot. Olyan ötvenmétereseket pötyögtet. Nézi a gerely röptét, mosolyra húzó­dik a bajusza. Most szabadultak a teremből, tisz­ta passzió, ha dobálhat az ember. — Én is ma vagyok kinn először — mondja Né­meth Angéla. — Anyának lenni, a főiskolán ta­nítani, háztartást vezetni és edzésre járni nem egészen egyszerű dolog. Délelőtt, két testnevelési óra között futkározni szoktam a Szigeten. Emel­lett Jenő bácsi szobatornát állított össze nekem, amit odahaza is elvégezhetek. Persze csak afféle háziasszonynak valót. Benézünk az olimpiai bajnoknő papírjai közé. A „háziasszonytorna” időtartama kilencven perc, gyakorlatanyaga pedig hallatlanul nehéz. A sikert nem adják ingyen. Koltay Jenő, a világhírű mester egy fotóssal tár­gyal. Olyasfajta szerkezetre fáj a foga, amellyel percenként több száz felvételt lehet készíteni. Mozgássorozatokat az erőfejlesztő­ munka egyes gyakorlatairól. — Csodálatosan szép tudomány ez az erőfejlesz­tés — mondja. — Minél kisebb a súly, elvileg annál nagyobb lehet a gyorsaság. Az ember azt hinné, hogy négykilós súllyal kétszer akkora ha­tásfokot lehet elérni, mint egy kétkilóssal. De, hogyha a teljesítmény oldaláról közelítjük meg a dolgot, és ezt helyettesítjük a munka egyenleté­be, akkor... Olyan elragadtatással, olyan gusztusosan mond­ja, hogy a hallgató már-már elhiszi: százkilós sú­lyokat emelgetni minden földi boldogság telje. Gerelyhajító-edzés t­iz kilóval Kulcsár Gergely egy tízkilós súlyt fog kétmarok­­ra. A feje fölé emeli, hátrahajlik, mint az íj, az­tán kipattan és a súly lomha puffanással repül a homokba. A pálya sarkában szobor áll, gerelyhajítót ábrá­zol. — Én álltam modellt hozzá — mondja Kulcsár Gergely. — Akkoriban még több hajam volt. Em­lékszem sokat vitáztunk a szobrásszal, melyik a legalkalmasabb mozdulat. Szakmailag is elfogad­ható legyen és amellett a mozgás lényegét is ki­fejezze. Aztán kiegyeztünk ötven százalékra. A jobb lábfejét kitámasztáskor egy kissé inkább befelé fordítja az ember. Ezen a szobron úgy ál­lok, mintha egy futball-labdát próbálnék belső­vel továbbítani... Aztán szalad vissza, huszadszor is felkapja a tíz­kilóst. Tavasz, március, az atléták kijöttek a szabadba, nyújtottak egyet, és jól érezték magukat. PETERDI PÁL Egy kis gimnasztika a hegyen: Szerényi, Molnár, Hazai, Rózsa Erősítő gyakorlat. Végzi: Kulcsár Gergely, ellenőrzi: Koltay Jenő A fiatalabb gerelyhajító generáció: Csik és Németh

Next