Tükör, 1971. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)
1971-04-20 / 16. szám
KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK BALOG JÁNOS KULTURÁLIS ÉLET: MAJOR OTTÓ FOTÓFŐMUNKATÁRS: REISMANN JÁNOS KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK.. GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPESTS. PFG KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V. JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.- FORINT NEGYEDÉVRE 48.- FORINT EGY ÉVRE 192.-FORINT 71.0465 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A címlapon: Verebély Iván, a díjnyertes „Éjjeli műszak" egyik főszereplője. Cikkünk a 16-17. oldalon A hátlapon: Tavaszi ötletek. Cikkünk a 19. oldalon. Fotó: Farkas Tamás / Kollégák a jelöltekről Most is szurkolunk neki KISS JENŐ gépészmérnök, az Ikarus gyár termelési főosztályának vezetője, az előző ciklusban is képviselő, most Mátyásföld-Sashalom jelöltje. — Kiss Jenő mérnököt négy évvel ezelőtt jelöltük először országgyűlési képviselőnek, s azon a jelölőgyűlésen én voltam az első hozzászóló — mondja bevezetőül Jóczik István Ikarus gyári üzemvezető, „persze” mátyásföldi lakos. — Ismertem és szívesen ajánlottam. Még az apját is ismertem, aki szabó kisiparos volt, de olyan gyengén ment itt a mi környékünkön a szabóság, hogy az első adott alkalommal bezárt és belépett a szövetkezetbe. — A kis Ricsi, ma is többnyire csak így hívjuk, ott nőtt fel a szemünk láttára. Jó futballista srác volt, a mi csapatunkban, a Sesében, a Sashalmi Sportegyesületben játszott. Egy ilyen gyerek könnyen belopja magát az ember szívébe. — Aztán jött az egyetem. Ricsi az Ikarusz ösztöndíjasa volt, bár akkor még nem volt üzemi ösztöndíj. Azt mondták neki: öcsi, te minden este bejössz a gyárba, leoltogatod a villanyokat, leállítod a köszörűgépeket, jelentkezel a délutánosoknál, átveszed az üzeneteket, s átadod az éjjeli műszaknak. Ezért kapsz havonta 450—500 forintot. Így végezte el az egyetemet. — Akkor én személyzetis voltam egy másik járműipari vállalatnál, és nálam készítette a diplomamunkáját. Most pedig ő az én főnököm az Ikaruszban. — Mikor az Ikarusz rekonstrukciója folyt, köztudott volt, hogy nagy műszaki változtatásokat hajtanak végre és nagyrészt az ő elgondolásait. Sikerült. Kormánykitüntetést kapott. — Mi, idősebbek, valahogy úgy vagyunk vele, mintha ott állnánk a Sese pálya szélén és a kis Ricsinek szurkolnánk. Mentem már vele nagygyűlésre, ahol ott volt az egész környék. Az idősebbeket nem zavarja, hogy mérnök, hogy országgyűlési képviselő, úgy fogadják, mint régen, s ő is ugyanúgy mondja, hogy „Csókolom!” — Én már ötödször vagyok a kerületben tanácstagjelölt és megalakulása óta a Hazafias Népfront alelnöke. Volt nekünk, most talán már bevallhatom, egy kis összeesküvésünk is Kiss Jenővel, az Ikarusz gyár fejlesztési osztályvezetőjével. Úgy tervezte meg az Ikaruszhoz vezető gázvezetéket, hogy az jó legyen gerincvezetéknek is a környék számára. Ezzel belépett a gáz a kerületbe. Most aztán én is szorongatom Kiss Jenőt, hogy építsük tovább. — Két éve lett a termelési főosztály vezetője. Mondtam neki: nem volt neked jó a gyárfejlesztés? Tudod, hogy a gyár legalább 300 kooperáló partnerrel dolgozik, miért kell neked ez a rumli? Valamelyik nem szállít, és te szenvedsz miatta. Erre azt mondta: Nézd, Pista bácsi, a rekonstrukció készen van. A gyárfejlesztésben már nincs semmi izgalom, a legtöbbet most a termelésért lehet tenni, azért mentem oda. Ezzel, persze nem nyugtatott meg, hiába volt eddig annyi sikere, most is féltem őt. Megéri majd bennünk KORPÁI JÁNOSNÉ textilgyári munkásnő, két gyermek anyja, Óbuda 6-os választókörzetének egyik képviselőjelöltje. — A mi jelöltünk Korpái Jánosné, az összerakó műhely csoportvezetője. Fiatal, csinos, szőke asszony. Már azért is szeretem, mert 14 éve dolgozik a gyárban. Én 25 éve léptem a Textilfestőbe és személyesen rossz néven veszem, ha valaki elmegy tőlünk. Higgye el, úgy érzem, mintha engem hagyott volna ott. A kis Korpainé nálunk volt fiatalasszony, nálunk hordta ki a gyerekeit, és az asszonyok, tudja hogy van, egymás gyermekeit is várják Korpainénak két szép fia van — mindezt „könyv nélkül” tudja, sorolja Wéber Edéné, a Panyova Textilfestő Gyárában. — Négy évvel ezelőtt a 7-es körzet jelölte országgyűlési képviselőnek, ugyanitt, Óbudán. A kápolnán túliak. Arra jobbak a házak, nem volt a képviselőnek sem annyi gondja, amennyi majd velünk lesz. Ez a 6-os körzet sokkal öregebb, rozogább. Nem győzi majd hallgatni, hogy beázik a tető, salétromos a fal, s hogy mikor bontják már a házunkat. Ha meg bontják, akkor azon siránkozunk: „mi lesz velünk?” — Én, a nyolcvanéves édesanyámmal, fiammal, menyemmel, két kisunokámmal egyetlen szoba-konyhában lakom. Mondanom sem kell, milyen szűken. A falaink is olyan salétromosak, hogy már takarítani sincs kedvünk. Mégis... Itt nőttem fel ezen az udvaron, 31 óta minden évben elvetettük a virágokat ebben a tenyérnyi ágyásban a konyhaajtó előtt, és máris fáj, ha arra gondolok, hogy itt kell hagyni. Nagyon nyűgösek az ilyen földszinti, öreg lakók, ha menni kell. Türelem kell mihozzánk. Korpainé is óbudai, biztosan megért majd bennünket. — A gyárban is szeretik őt. Hiába lett csoportvezető az összerakóban, most is ugyanúgy tolja a kocsit, mint régen, pedig nem lenne vele kénytelen és cipeli a végeket, bálákat. Szerény, egyszerű ember, bizalommal fordul hozzá mindenki. Persze, ne Edéné a Panyova Textilfestő Gyárból — Korpát Jánosné képviselőjelölt kolléganője és választója □ 3