Tükör, 1971. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)

1971-04-20 / 16. szám

KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ: PELBÁRT OSZKÁR OLVASÓ SZERKESZTŐ: ZÁGONI FERENC HAZAI TUDÓSÍTÁSOK BALOG JÁNOS KULTURÁLIS ÉLET: MAJOR OTTÓ FOTÓFŐMUNK­ATÁRS: REISMANN JÁNOS KARIKATÚRA: KAJÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK­.. GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPESTS. PFG KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V. JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16.- FORINT NEGYEDÉVRE 48.- FORINT EGY ÉVRE 192.-FORINT 71.0465 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA IGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképe­­kért és kéziratokért a szer­kesztőség nem vállal felelős­séget. A címlapon: Verebély Iván, a díjnyertes „Éjjeli műszak" egyik főszereplője. Cikkünk a 16-17. oldalon A hátlapon: Tavaszi ötletek. Cikkünk a 19. oldalon. Fotó: Farkas Tamás / Kollégák a jelöltekről Most is szurkolunk neki KISS JENŐ gépészmérnök, az Ikarus gyár termelési főosztályá­nak vezetője, az előző ciklusban is képviselő, most Mátyásföld-Sashalom jelöltje. — Kiss Jenő mérnököt négy évvel ezelőtt jelöltük először országgyűlési képviselőnek, s azon a jelölőgyűlésen én vol­tam az első hozzászóló — mondja bevezetőül Jóczik István Ikarus gyári üzemve­zető, „persze” mátyásföldi la­kos. — Ismertem és szívesen ajánlottam. Még az apját is ismertem, aki szabó kisiparos volt, de olyan gyengén ment itt a mi környékünkön a sza­bóság, hogy az első adott al­kalommal bezárt és belépett a szövetkezetbe. — A kis Ricsi, ma is több­nyire csak így hívjuk, ott nőtt fel a szemünk láttára. Jó futballista srác volt, a mi csapatunkban, a Sesében, a Sashalmi Sportegyesületben játszott. Egy ilyen gyerek könnyen belopja magát az ember szívébe. — Aztán jött az egyetem. Ricsi az Ikarusz ösztöndíjasa volt, bár akkor még nem volt üzemi ösztöndíj. Azt mond­ták neki: öcsi, te minden este bejössz a gyárba, leolto­­gatod a villanyokat, leállítod a köszörűgépeket, jelentkezel a délutánosoknál, átveszed az üzeneteket, s átadod az éj­jeli műszaknak. Ezért kapsz havonta 450—500 forintot. Így végezte el az egyetemet. — Akkor én személyzetis voltam egy másik járműipari vállalatnál, és nálam készí­tette a diplomamunkáját. Most pedig ő az én főnököm az Ikaruszban. — Mikor az Ikarusz rekonst­rukciója folyt, köztudott volt, hogy nagy műszaki változta­tásokat hajtanak végre és nagyrészt az ő elgondolásait. Sikerült. Kormánykitüntetést kapott. — Mi, idősebbek, valahogy úgy vagyunk vele, mintha ott állnánk a Sese pálya szélén és a kis Ricsinek szurkol­nánk. Mentem már vele nagygyűlésre, ahol ott volt az egész környék. Az idősebbe­ket nem zavarja, hogy mér­nök, hogy országgyűlési kép­viselő, úgy fogadják, mint ré­gen, s ő is ugyanúgy mond­ja, hogy „Csókolom!” — Én már ötödször vagyok a kerületben tanácstagjelölt és megalakulása óta a Haza­fias Népfront alelnöke. Volt nekünk, most talán már be­vallhatom, egy kis összeeskü­vésünk is Kiss Jenővel, az Ikarusz gyár fejlesztési osz­tályvezetőjével. Úgy tervezte meg az Ikaruszhoz vezető gázvezetéket, hogy az jó le­gyen gerincvezetéknek is a környék számára. Ezzel be­lépett a gáz a kerületbe. Most aztán én is szorongatom Kiss Jenőt, hogy építsük tovább. — Két éve lett a termelési főosztály vezetője. Mondtam neki: nem volt neked jó a gyárfejlesztés? Tudod, hogy a gyár legalább 300 kooperá­ló partnerrel dolgozik, miért kell neked ez a rumli? Vala­melyik nem szállít, és te szenvedsz miatta. Erre azt mondta: Nézd, Pista bácsi, a r­ekonstrukció készen van. A gyárfejlesztésben már nincs semmi izgalom, a legtöbbet most a termelésért lehet ten­ni, azért mentem oda. Ezzel, persze nem nyugtatott meg, hiába volt eddig annyi sike­re, most is féltem őt. Megéri majd bennünk KORPÁI JÁNOSNÉ textilgyári munkásnő, két gyermek anyja, Óbuda 6-os választókörzetének egyik képviselőjelöltje. — A mi jelöltünk Korpái Já­­nosné, az összerakó műhely csoportvezetője. Fiatal, csi­nos, szőke asszony. Már azért is szeretem, mert 14 éve dol­gozik a gyárban. Én 25 éve léptem a Textilfestőbe és sze­mélyesen rossz néven ve­szem, ha valaki elmegy tő­lünk. Higgye el, úgy érzem, mintha engem hagyott volna ott. A kis Korpainé nálunk volt fiatalasszony, nálunk hordta ki a gyerekeit, és az asszonyok, tudja hogy van, egymás gyermekeit is várják Korpainénak két szép fia van — mindezt „könyv nél­kül” tudja, sorolja Wéber Edéné, a Panyova Textilfestő Gyárában. — Négy évvel ezelőtt a 7-es körzet jelölte országgyűlési képviselőnek, ugyanitt, Óbu­dán. A kápolnán­ túliak. Arra jobbak a házak, nem volt a képviselőnek sem annyi gondja, amennyi majd ve­lünk lesz. Ez a 6-os körzet sokkal öregebb, rozogább. Nem győzi majd hallgatni, hogy beázik a tető, salétro­­mos a fal, s hogy mikor bont­ják már a házunkat. Ha meg bontják, akkor azon siránko­zunk: „mi lesz velünk?” — Én, a nyolcvanéves édes­anyámmal, fiammal, me­nyemmel, két kisunokámmal egyetlen szoba-konyhában la­kom. Mondanom sem kell, milyen szűken. A falaink is olyan salétromosak, hogy már takarítani sincs ked­vünk. Mégis... Itt nőttem fel ezen az udvaron, 31 óta minden évben elvetettük a virágokat ebben a tenyérnyi ágyásban a konyhaajtó előtt, és máris fáj, ha arra gon­dolok, hogy itt kell hagyni. Nagyon nyűgösek az ilyen földszinti, öreg lakók, ha menni kell. Türelem kell mihozzánk. Korpainé is óbu­dai, biztosan megért majd bennünket. — A gyárban is szeretik őt. Hiába lett csoportvezető az összerakóban, most is ugyan­úgy tolja a kocsit, mint ré­gen, pedig nem lenne vele kénytelen és cipeli a végeket, bálákat. Szerény, egyszerű ember, bizalommal fordul hozzá mindenki. Persze, ne­ Edéné a Panyova Textilfestő Gyárból — Korpát Jánosné képviselőjelölt kolléganője és választója □ 3

Next