Tükör, 1971. július-szeptember (8. évfolyam, 27-39. szám)
1971-07-06 / 27. szám
Búcsú a Kozmosz hősi halottaitól A tragédia híre az egész világon megdöbbentette az embereket. Az űrhajózás három hősi halottját öt világrészben mindenütt gyászolják. Nem egyedül a Szovjetunió halottai ők. Azok az eredmények, amelyeket huszonöt napon át a világűrben tartózkodva elértek, az egész emberiség tudományos és technikai előrelépését segítették. Elvégezték a rájuk bízott fontos és bonyolult tudományos feladatokat, s a munka befejezése után, a Földre való visszatérés közben érte őket a tragikus vég. A körülmények felderítése folyik, e sorok írásakor még nem ismerjük a halál okát. Szomorú szívvel, megrendülten és tisztelettel búcsúzunk a Kozmosz hőseitől, Georgij Dobrovolszkijtól, Vlagyiszlav Volkovtól és Viktor Pacajevtől, a három bátor, rokonszenves és talpig férfi asztronautától. A haláluk felett érzett mély fájdalom sem homályosítja el azt a tudatot, hogy amíg éltek, nagyszerűen éltek, az emberiség új korszakának úttörői voltak. HÍR-TÜKÖR KONGRESSZUS, HATALOM NÉLKÜL „Végső soron az amerikai kongresszus hatalom nélkülisége az oka annak, hogy a vietnami háborúról szóló, McNamara-féle dokumentumgyűjteményt az amerikai parlamentnek sohasem mutatták be, még bizalmas tudomásulvétel végett sem. Igaz, a kongresszus néhány tagja újra meg újra kérte a Pentagont, mutassa meg a vietnami titkos dokumentumokat, ám minthogy mindig elutasították őket, megunták a kérelmezést. Az alkotmány szerint jogukban állt volna betekintést nyerni a titkos iratokba, és azokat szükség esetén nagydobra verni is. A kongresszus azonban az idők során a végrehajtó hatalom játékszerévé vált inkább, mintsem ellensúlyozója az államapparátusnak, miként ezt az alkotmány megszabja neki. Az elnök kormányoz, a kongresszus ellenőriz. — De a vietnami konfliktusban a kongresszus soha nem ragaszkodott ahhoz - bár ezt az alkotmány előírná —, mielőtt jóváhagyná az elnök jogát a csapatok küldésére, üzenjenek hadat Hanoinak. Nem csoda, hogy egy olyan törvényhozó testületet, amely önmagát ennyire megfosztotta a hatalmától, a Fehér Ház, a State Department (külügyminisztérium) és a Pentagon (hadügyminisztérium) éppen úgy becsapja, ahogy a közvéle ményt is félrevezette.” (Frankfurter Rundschau) MERRE TART MALTA? „Az utóbbi húsz évben az afrikai és ázsiai országoknak valósággal szokásukká vált, hogy korábbi nyugatbarát politikájukat semlegességpolitikával cserélik fel. A NATO-birodalmon belül ez eddig kevésbé volt szokásos, ilyenformán Mintoff választási győzelme Málta szigetén természetesen felveti a kérdést, nem szenvednek-e kárt majd a NATO érdekei ezen a haditámaszpont-szigeten? Mintoff kijelentette, hogy ő Málta semlegességét óhajtja." (The Times) írása után, de Gaulle, a férfiú, aki Nagy-Britannia Közös Piaci tagságát kétszer is megvétózta, 1968 óta, a növekvő nyugatnémet gazdasági hatalom miatt kezdte ugyan más megvilágításban látni Franciaország és Anglia kapcsolatát, a Nagy-Britanniával való egyesülés dátumát azonban bizonyára az európaiak számára nevezné, kissé rezignáltan, elgondolkodtató dátumnak, de nem minősítené a franciák nagy napjának.” (Die Welt) „A Pompidou által felvázolt új Európa már nem de Gaulle tábornok Európája ... Egy álom elmúlt. Párizs, úgy látszik, már nem próbálja érvényesíteni befolyását az Elba túlsó oldalán is. Másodszor pedig, ez a Nyugat-Európa már nem összpontosít a szoros francia-nyugatnémet antantra. Új Európa-fejezet kezdődött, amely a francia-angol együttműködésen alapul." (Le Combat) OKINAWAN INNEN ÉS TÚL „Az USA visszaadja Okinawát Japánnak, ám az erről szóló megállapodás legalább annyi problémát vet fel, mint amennyit megold. A japán tüntetőknek az a gondjuk, hogy a szigetet, és más közeli amerikai támaszpontokat, de nuklearizálják-e, vagy sem?” (The Guardian) VESZÉLYBEN A REFORMTÖRVÉNYEK „A CDU/CSU eltökélte, hogy az SPD/FDP kormánykoalíció számos pénzügyi, adóügyi, oktatásügyi és várostervezési reformtervének megvalósítását megakadályozza.” (szem) IDÉZET, ’71 „A francia nyelv Nyugat-Európa egyik eszköze, amellyel egyéniségét az Egyesült Államokkal szemben meg tudja őrizni, mert az angol nyelv már nem csupán Anglia nyelve, hanem az egész világ szemében elsősorban Amerika nyelve." (Georges Pompidou) „Még néhány évi NATO — és az angol lesz a nyugatnémet fegyveres erők legtöbbjének szolgálati nyelve.” (Gerdschmückte, a Bundeswehr vezérőrnagya) MAR NEM DE GAULLE EURÓPÁJA „Alig képzelhető el, hogy de Gaulle tábornok — ha élne és ma is Franciaország elnöke lenne — a luxemburgi napotLuxemburgban döntöttek végleg Anglia belépésének idejéről és feltételeiről a Közös Piacba. — A szerk.) mind Franciaország, mind Európa történelme nagy napjának nevezné, amiként ezt utódja, Georges Pompidou tette a szerződés alá