Tükör, 1971. július-szeptember (8. évfolyam, 27-39. szám)

1971-07-06 / 27. szám

Búcsú a Kozmosz hősi halottaitól A tragédia híre az egész világon megdöbben­tette az embereket. Az űrhajózás három hősi halottját öt világrészben mindenütt gyászol­ják. Nem egyedül a Szovjetunió halottai ők. Azok az eredmények, amelyeket huszonöt na­pon át a világűrben tartózkodva elértek, az egész emberiség tudományos és technikai előrelépését segítették. Elvégezték a rájuk bí­zott fontos és bonyolult tudományos feladato­kat, s a munka befejezése után, a Földre való visszatérés közben érte őket a tragikus vég. A körülmények felderítése folyik, e sorok írá­sakor még nem ismerjük a halál okát. Szo­morú szívvel, megrendülten és tisztelettel bú­csúzunk a Kozmosz hőseitől, Georgij Dobro­­volszkijtól, Vlagyiszlav Volkovtól és Viktor Pa­­cajevtől, a három bátor, rokonszenves és tal­pig férfi asztronautától. A haláluk felett érzett mély fájdalom sem homályosítja el azt a tu­datot, hogy amíg éltek, nagyszerűen éltek, az emberiség új korszakának úttörői voltak. HÍR-TÜKÖR KONGRESSZUS, HATALOM NÉLKÜL „Végső soron az amerikai kongresszus hatalom nélkülisége az oka annak, hogy a vietnami háborúról szóló, McNamara-féle dokumentum­­gyűjteményt az amerikai parlamentnek sohasem mutatták be, még bizal­mas tudomásulvétel végett sem. Igaz, a kongresszus néhány tagja újra meg újra kérte a Pentagont, mutassa meg a vietnami titkos dokumen­tumokat, ám minthogy mindig elutasították őket, megunták a kérelmezést. Az alkotmány szerint jogukban állt volna betekintést nyerni a titkos ira­tokba, és azokat szükség esetén nagydobra verni is. A kongresszus azon­ban az idők során a végrehajtó hatalom játékszerévé vált inkább, mint­sem ellensúlyozója az államapparátusnak, miként ezt az alkotmány megszabja neki. Az elnök kormányoz, a kongresszus ellenőriz. — De a vietnami konfliktusban a kongresszus soha nem ragaszkodott ahhoz - bár ezt az alkotmány előírná —, mielőtt jóváhagyná az elnök jogát a csapatok küldésére, üzenjenek hadat Hanoinak. Nem csoda, hogy egy olyan törvényhozó testületet, amely önmagát ennyire megfosztotta a hatalmától, a Fehér Ház, a State Department (külügyminisztérium) és a Pentagon (hadügyminisztérium) éppen úgy becsapja, ahogy a közvéle­­ ményt is félrevezette.” (Frankfurter Rundschau) MERRE TART MALTA? „Az utóbbi húsz évben az afrikai és ázsiai országoknak valósággal szoká­sukká vált, hogy korábbi nyugatbarát politikájukat semlegesség­­politi­kával cserélik fel. A NATO-birodalmon belül ez eddig kevésbé volt szo­kásos, ilyenformán Mintoff választási győzelme Málta szigetén természe­tesen felveti a kérdést, nem szenvednek-e kárt majd a NATO érdekei ezen a haditámaszpont-szigeten? Mintoff kijelentette, hogy ő Málta semlegességét óhajtja." (The Times) írása után, de Gaulle, a férfiú, aki Nagy-Britannia Közös Piac­i tagságát kétszer is megvétózta, 1968 óta, a növekvő nyugatnémet gazdasági hata­lom miatt kezdte ugyan más megvilágításban látni Franciaország és Anglia kapcsolatát, a Nagy-Britanniával való egyesülés dátumát azon­ban bizonyára az európaiak számára nevezné, kissé rezignáltan, elgon­dolkodtató dátumnak, de nem minősítené a franciák nagy napjának.” (Die Welt) „A Pompidou által felvázolt új Európa már nem de Gaulle tábornok Európája ... Egy álom elmúlt. Párizs, úgy látszik, már nem próbálja ér­vényesíteni befolyását az Elba túlsó oldalán is. Másodszor pedig, ez a Nyugat-Európa már nem összpontosít a szoros francia-nyugatnémet antantra. Új Európa-fejezet kezdődött, amely a francia-angol együtt­működésen alapul." (Le Combat) OKINAWAN INNEN ÉS TÚL „Az USA visszaadja Okinawát Japánnak, ám az erről szóló megállapodás legalább annyi problémát vet fel, mint amennyit megold. A japán tün­tetőknek az a gondjuk, hogy a szigetet, és más közeli amerikai támasz­pontokat, de­ nuklearizálják-e, vagy sem?” (The Guardian) VESZÉLYBEN A REFORMTÖRVÉNYEK „A CDU/CSU eltökélte, hogy az SPD/FDP kormánykoalíció számos pénz­ügyi, adóügyi, oktatásügyi és várostervezési reformtervének megvalósí­tását megakadályozza.” (szem) IDÉZET, ’71 „A francia nyelv Nyugat-Európa egyik eszköze, amellyel egyéniségét az Egyesült Államokkal szemben meg tudja őrizni, mert az angol nyelv már nem csupán Anglia nyelve, hanem az egész világ szemében elsősorban Amerika nyelve." (Georges Pompidou) „Még néhány évi NATO — és az angol lesz a nyugatnémet fegyveres erők legtöbbjének szolgálati nyelve.” (Gerd­schmückte, a Bundeswehr vezérőrnagya) MAR NEM DE GAULLE EURÓPÁJA „Alig képzelhető el, hogy de Gaulle tábornok — ha élne és ma is Fran­ciaország elnöke lenne — a luxemburgi napot­­Luxemburgban döntöttek végleg Anglia belépésének idejéről és feltételeiről a Közös Piacba. — A szerk.) mind Franciaország, mind Európa történelme nagy napjának nevezné, amiként ezt utódja, Georges Pompidou tette a szerződés alá­

Next