Tükör, 1972. április-június (9. évfolyam, 14-26. szám)

1972-04-18 / 16. szám

Gyújtópont Minden városnak vannak különlegesen jellegzetes pontjai. Pestnek­­ szándékosan beszélünk most csu­pán a balparti városrészről — szabályos földrajzi­forgalmi tengelye a Rákóczi út—Kossuth Lajos ut­­ca-Felszabadulás tér-Március 15. tér-Erzsébet-híd vonal, amelynek legforgalmasabb és legmozgal­masabb szakasza a hat utca összetorkollásában, a századfordulón kiépült, mai Felszabadulás tér. E tájon volt a régi Pest központja, piaca, a szomszéd­ságban áll a város legrégibb épülete, a Belvárosi Plébániatemplom, és még távolabbra tekintve, itt ütötték fel táborukat — a túlparti Aquincum ellen­erődjét — az egykori rómaiak. Hogy Pestre látogató utódaik is legsűrűbben itt tanyáznak, ez csak a hely sokszínűségére vall. A kép - képsorunk is tanúsítja - folytonosan változik. A reggel türelmetlen, a kora délelőtt csodálkozó, a dél kissé álmos, az ebéd­­után ráérős, a késői délután várakozó és az est ta­gadhatatlanul fűtött pillantása egyszer igazi, más­szor hamis fényekre téved, hiszen a gőgös barokk Klotildoktól a keleties velencei IBUSZ-palotáig, a sok finom holmitól a jó „cucc''-ért könnyű kalandra kész leányportékáig akad itt minden, ami bár nem mindig szép, de mindig drága. Ám a romantikus átjáró, a fényes Párizsi Udvar szépségében méltó húga a híres milánói galériának. Az emlékezők nyilván tudják, itt mutatta Pesten legszomorúbb arcát a háború, de a harcok múltán itt nyílt meg az első étterem. És az üzlet-, butik-, iroda-, büfé- és presszósor ma valóban világvárosi, eltekintve a szokvány­hibáktól, hogy például a népszerű Jég­büfében, délutáni csúcsforgalomban egy pénztár lévén, majd a Katona József Színházig állnak sort — lám, szinte nincs is itt más — a leányzók és a si­­hederek. És egyáltalán nem türelmetlenek, keveset beszélnek és sokat nézik egymást. Furcsa-e, avagy természetes, hogy itt, ahol majdnem kétezer éve a város született, lüktetően fiatalos, olykor éppen­séggel szertelen az élet? K. J. SZALAY ZOLTÁN KÉPRIPORTJA

Next