Tükör, 1973. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)
1973-02-06 / 6. szám
KRILL-FEHÉRJE - KORALL SAJT Szovjet kutatók megállapították, hogy az arktikus plankton részét alkotó kicsiny rákfajta, a krill, ízletes fehérjét szolgáltathat. Ezért a Szovjetunió a múlt év nyarán kísérletképpen egy krillfogásra és feldolgozásra különlegesen berendezett hajót, a Gránátot küldte ki az Északi-Jeges-tengerre. A krill szabadon úszva él a tenger felső vízrétegében. Az 5—6 centiméter hosszúra növő rákocska óriási rajokban él, és néhol kilométeres kiterjedésű felületeken vörösült tőlük a tenger. Régebben nem volt ennyi apró rákocska azon a vidéken, mert a bálnáknak a krill volt a fő táplálékuk: évente 50—75 millió tonna krill tűnt el a bálnagyomrokban. Amióta azonban a bálnavadászok csaknem kiirtották a bálnákat, a krill akadály nélkül szaporodhat. Naumov szovjet biológus szerint jelenleg a krillállomány körülbelül 5 milliárd tonna, és így évente akár 100 millió tonna krillt is ki lehetne fogni a biológiai egyensúly megbontása nélkül. Első útján a Gránát különleges feldolgozó-berendezéseinek segítségével 140 tonna igen értékes, sterilizált fehérjepasztát állított elő a kifogott planktonokból. A fehérjét kipréselték a rákocskák páncéljából, és magas hőmérsékleten sterilizálták. Az így nyert fehérjéből azután szovjet gyárakban különféle élelmiszereket készítettek. A többi között használták egyes sajtfajták ízesítéséhez is. A Szovjetunióban Korall néven árusítanak krillsajtot. (K—s) MIT ÉR AZ ACRÉ-LÁNY? Magukat „aché"-nak, embernek nevezik. Paraguay vezető köreiben azonban az aché törzsbeli indiánokat „guayaki”nak, veszett patkánynak hívják. Már 1941-ben egy olaszparaguayi kutató, Luigi Miroglia megírta: ,,Az ország keleti felében élő telepesek számára nemhogy nem bűntett, inkább dicső tett megölni egy achét, akikre úgy vadásznak, mint a jaguárokra.’* Több mint három évtizeddel később legfeljebb még roszszabbodott a törzs helyzete. A jobboldali, nácimentő Afredo Stroessner tábornok - aki 1954 óta áll a katonai diktatúra élén — valóságos irtóhadjáratot indított az aché törzs ellen. Egy nemrég Paraguayban járt és ott egy évig az achék életét tanulmányozó nyugatnémet néprajztudós, dr. Mark Münzel szerint tervszerű népirtás folyik az achék teljes megsemmisítésére. Nemcsak ő, hanem paraguayi tudósok, néprajzosok és misszionáriusok is felháborodva tiltakoznak emiatt. Napirenden van az achék aszszonyainak, lányainak meggyalázása, gyermekeiket elrabolják és eladják rabszolgamunkára, vérfürdőt rendeznek acó településeken semmiségekért, elhajtanak embert és állatot a katonák, s aki ellenszegül, kíméletlenül megkínozzák, aztán végeznek vele — nyilatkozta Bartolomeu Melia jezsuita rendfőnök a paraguayi püspökök konferenciáján. Az országban uralkodó rendszer — bár a lakosság több mint 90 százaléka mesztic — ádáz harcot folytat az őserdőkben élő indiánok ellen. Alacsonyabb rendű fajnak tartják a színesbőrűeket, akiket a katonaságon és a brutális telepeseken kívül ragályos betegségek tucatja tizedel. Embertelen körülmények között élnek: táplálékuk az őserdő fáinak bogyója, vadhús és bizonyos füvek, valamint vadméz. A fajüldöző diktátor nemrég berendezett egy rezervátumot az adék számára. Itt azonban — mint arról dr. Mark Münzel meggyőződött — keserves megpróbáltatások várnak az indiánokra. Manuel de Jesus Pereira, a rezervátum parancsnoka erőnek erejével hurcolja a bekerített településre az őserdőben foglyul ejtett indiánokat Ott aztán válogatott kínzásnak veti alá a férfiakat, de a halálbüntetés sem ritka. Házában négy kiskorú és három nagykorú indián lányt tart szolgaként, s ha vendége érkezik, az kedvére „szórakozhat” az aché lányokkal. Sok gyereket Asunciónban, az ország fővárosában titkon működő emberpiacon értékesített Egy-egy aché lányért - ha munkabíró és csinos — 5—6 dollárnak megfelelő guaranit fizetnek a vevők... (Képünk: Aché indiánok a rezervátumban) (grd.) — Eredetileg fotográfus vagyok . . . (QUICK) »•VI „Tisztelt uram, semmit sem találtam a kocsijában, amit érdemes lett volna elvinni. Szeretném azonban felhívni a figyelmét arra, hogy autója első ablakának szélvédője minden tolvaj számára könnyűvé teszi a kocsijába való behatolást!” Autójának első ülésén találta ezt a szövegű cédulát a tulajdonos, a New Mexico-i egyetem egyik professzora. A figyelmes tolvaj figyelmeztetését komolyan vette s azonnal megcsináltatta a szélvédőjét. AZ INTERJÚ-KIRÁLYNŐ Már régen nemzetközi szupersztár, elsősorban az interjú nehéz műfajának koronázatlan királynője. Már e meghatározásnak az alapján is milliók találnák ki világszerte, kiről van szó: igen, Oriana Falladról, az Europeo című olasz magazin riporternőjéről, aki legutóbb Kissingerrel, Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadójával, majd Thieuvel, a saigoni rezsim vezetőjével készített emlékezetes interjút. Azzal kapcsolatban, hogyan látja Thieu a saját jövőjét, Faliad ezt a választ idézi: „Néha arra gondolok, nem tehetek mást, mint imádkozom ...” Az interjú kiragadott példája is jól érzékelteti a lényeget: azt, hogy Fallad a legkülönbözőbb emberekből képes „kihozni” az adott pillanatban a legfontosabb válaszokat. Ezek ráadásul rendszerint olyanok, amelyek a tényeken túl felvillantanak valamit az interjúalany egyéniségéből, sőt legtitkosabb gondolataiból. Gyakran ez a villanás sokkal több, mint amennyit maga a beszélgetőpartner szeretett volna. Az aggályos-óvatos Kissingerből például Faliadnak sikerült elővarázsolnia egy azóta híressé vált, vihart kavart mondatot, amely így hangzott: „Úgy érzem magam, mint a csapat élén magányosan lovagoló cowboy ...” A csapat élén? És magányosan? Az interjú novemberben készült. Lehet, hogy véletlen, de körülbelül november óta keringenek olyan hírek, hogy Nixon és Kissinger viszonya már nem olyan, mint valaha volt. Faliad tizenhat éves kora óta újságíró. Egészen fiatalon részt vett az olasz antifasiszta ellenállásban, édesapja oldalán. Hamar megunta a — ő nevezte így — „színésznő-sztorikat”, amelyekkel kezdetben megbízták, és komolyabb témák felé fordult. 1968-ban, Mexikóvárosban volt a véres zavargások idején és háromszor megsebesült. Nyughatatlan világjáró. Három lakást tart fenn, egyet Firenzében, egyet egy festői toscanai faluban és egyet New Yorkban. Munkamódszere a lehető legegyszerűbb. „Nem szeretem a fogadásokon és cocktail-partykon összeszedegetett szavakat, pletykákat nem gyűjtök. Ha bemegyek valakihez, nyílt sisakkal jövök, előveszem a magnómat, a jegyzetfüzetemet és úgy kérdezek.” De mit és hogyan? Alighanem ebben rejlik az interjúkirálynő titka. (A képen: Fallad Vietnamban). (ha—A SVÉD VADORZÓK ÜZLETEI Legalább kétezer jávorszarvast és ezernél több ezet lőttek tavaly a svéd vadorzók. S rengeteg foglyot, fácánt, vadkacsát, hófajdot, nyírfajdkakast és egyéb nemes vadot A tiltott zsákmány kisebb részét magánosok vásárolták meg, a többséget viszont élelmiszerüzletek, húsboltok és mindenekelőtt éttermek tulajdonosai. Természetesen sokkalta olcsóbban, viszonylag alacsony áron jutottak a Skandináviában mindenütt kedvelt húshoz. A vodorzás az utóbbi években Svédországban mind hasznot hajtóbb, illegális tevékenység. Az erdőgazdaságokban ugyanis, éppen, mert modern gépeket alkalmaznak, egyre kevesebben dolgoznak. Az erdős vidékekről fiatalok, öregek elvándorolnak. A vadászmesteri és vadőri tisztségekre nincs jelentkező. És a rendőrség is nehezen tudja elfogni a vadtolvajokat. Mindez szabad utat jelent a vadorzásnak. A hangtompítót, korszerű fegyverekkel vadászó orvlövészeknek szinte nem kell tartaniuk hivatalos emberektől. A városokban és a falvakban egyaránt emelkednek a húsárak. Stockholmban, Göteborgban, Malmöben tehát egyaránt könnyű a zsákmányon továbbadni. A közelmúltban letartóztatott vadorzó banda tagjai például Gövleborg környékén garázdálkodtak. Orgazdájuk milliomos lokáltulajdonos volt. A svéd törvény a mai helyzethez túlságosan humánus — ezt panaszolják a svéd lapok.’ Pénzbírság, hat hónapig terjedő börtön az engedély nélkül vadászók büntetése. Különösen súlyos esetekben, például amikor fényszóróval űzik és gépkocsival gázolják halálra az állatot, egy évi szabadságvesztés is kiróható. Az orvadászok és orgazdáik — a gyakorlat bizonyítja — nem nagyon tartanak a szankcióktól. Svédországban hatalmasak az erdőterületek. A vadállomány gazdag. Az értékes állatok védelme úgyszólván lehetetlen, mert évről évre több a vadorzó. A rendőrség tehetetlen. A lelkiismeretlen állatpusztítók ellen a védekezés egyelőre megoldhatatlan.