Tükör, 1973. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)

1973-03-20 / 12. szám

Az izmok Egy ismerősöm, hívta fel a figyelmemet az izmok fontosságára. Te csak gondolkodsz, gondol­kodsz — mondta —, agyadat fejleszted, s közben elfelejted, hogy azért léteznek más test­részek is. Persze, túlzás, hogy én megfeledkeztem testemről. Például na­ponta tisztítom a foga­mat, használom a fürdő­szobát is, bizony, de hát azt elismerem, hogy el­eddig kevéssé érdekel­tek az izmok. Pedig, azt hallom, manapság diva­tos az erőteljes izomzat. No jó. Kimentem hát az uszodába, hogy körülnézzek, milyen izomzat modern, sőt a legmodernebb. Irigykedve néz­tem ezen a divatbemutatón felvo­nultatott nyakizmokat, kiduzzasztott mellizmokat, tetszetős hasizmokat. A zuhanyozóban megfigyeltem az iz­mos vádlikat, a trambulinnál meg a megfeszített combizmokat. Néhány fiatalember nem is elégszik meg az­zal, ezt is észrevettem, hogy milyen erős, milyen kidolgozott, szép izmok­kal rendelkezik, hanem még hatás­­vadászóan bekente magát olajjal, hadd egyen meg mindenki mást a sárga irigység. Mondom, kimondot­tan színvonalas izomparádé volt. Az öltözőben a tükör elé áll­tam, szemügyre vettem magam, s megpróbáltam, hogy én is játsszam izmaimmal. Minden hiába volt. Csak az ereim dagadtak ki, s legfeljebb azt állapíthattam meg jóleső érzés­sel, hogy vérkeringésem számára ele­gendő ér áll rendelkezésre. De, saj­nos, egyetlenegy izmot, kiugró iz­mot sem fedeztem fel magamon. Délután elsiettem az orvoshoz ... — Mi baja, kérem? — kérdezte. — Tulajdonképen semmi. Csak ha levetkőzöm, olyan korszerűtlennek, unmodernnek látszom. — Akkor miért vetkőzik le? Az orvosnál tett látogatásom nem segített rajtam. Vetkőzni időnként kell, jól adja ez az orvos! Valamit kell csinálni, mégis, ezért megkezdtem a súlyemelést. Már ne­gyedéve súlyemelek, eredmény nél­kül. Azt tanácsolták nekem, kíséreljem meg a masszázst. Rendszeresen jár­tam gyúróhoz, s hogy meg tudjam fizetni, túlóráztam a hivatalban. De ez csak pénzügyeimet tartotta rend­ben, az izmaimat nem. Ezzel szem­ben a masszőr szemmel láthatóan megerősödött, nem mintha irigyel­ném tőle. De amikor azt mondta, próbáljuk meg, hogy én masszíroz­zam őt, otthagytam. A munkát bír­tam volna, de az említett gyúró na­gyon csiklandós. Végül is teljesen elvesztettem ked­vemet attól, hogy izmokat szerez­zek, s áttértem csontrendszerem erő­sítésére. Ha egyszer a csontos fér­fiak jönnek divatba, minden nő sza­lad majd utánam. De mikor? Emellett nagy gondot fordítok arra, hogy értelmemet fejlesszem. Ebből sohasem lehet elege az embernek, s egyszer még jól jöhet valamire. Henryk Bardijewski TALLÓZÁS BIZTOSÍTÉK — Hidd el, a nőket so­hasem lehet teljesen ki­ismerni ! — Csakugyan? — Ez így van. Én aztán kiismertem a nőket! ELKÉSTEK A vendéglőben halat eszik egy vendég. A fő­pincér megkérdezi: — Meg volt elégedve uraságod? — Nagyon is! Már nyolc napja itt vagyok, és saj­nálom, hogy az első na­pon nem jöttem ide ebé­delni. — Megtisztel, igazán ... — Szó sincs róla. Azt akarom mondani, hogy jobb lett volna nyolc nappal előbb elfogyasz­tani ezt a halat. (Tempo) SZÜLETÉSNAP A riporter megkérdezi a századik születésnapját ülő öreg franciát.­­ Bizonyára bácsi a falu legöregebb lakója. — Pszt! A feleségem még öregebb. (Rohac) BECSLÉS A házaspár étteremben vacsorázik. Belép egy elegáns társaság, köztük egy ismert színésznő. — Micsoda szép asszony! Vajon hány éves lehet? — mondja a férj. — Fogalmam sincs — vágja rá a felesége — se többnek néz ki. A bíró a vádlotthoz for­dul : — Miután nem nyert bizo­nyítást, hogy bigámiát kö­vetett el, a bíróság fel­menti, ön szabad, haza­térhet és boldogan élhet a feleségével. — Melyikkel, bíró úr? VÁSÁR — Mennyit kér ezért a kutyáért? — Száz pesót. — Nem volna elég a fele? — Sajnálom, csak egész­ben adok el kutyákat. (Krokogyil) MEGEGYEZÉS Hamburgi gyár. Igazgató: Kezdetben 220 márkát kap, később majd többet. Jelentkező: Rendben van, akkor majd később jövök. 280 SAJÁT RECEPT SZERINT. Megszaporodtak tévében-rádióban a testre szabott műsorformák. Tegyük hozzá: sze­rencsére, mert ez adja némelyik összeállítás savát-borsát. Az új magazin-műsor (szerkesztő: Radványi Ervin) „felvezetését” a Ki­csoda-micsodából megismert Réz Adám vállalta egy szellemes cím­mel (Ágyúra verébbel) és néhány érdekes műsorszámmal, köztük Hubay Miklós kesernyés-tréfás, abszurd gúnyoló egyfelvonásosával (Te, Imre, itt valami ketyeg!). Réz kifinomultabb, jobbára ínyencségeket tálaló francia konyhája után a főzőkanalat szó szerint is kezébe vevő Antal Imre tapintatosan választékos, népszerűbb ízeket előállító, átla­gosabb ínyeknek is megfelelő főztje eredménnyel célzott meg a koráb­binál szélesebb nézőtábort. Inkább a tömeg­képeslapokhoz közelített, hiszen zenében is dzsesszbe oldotta Bachot (igaz, a Swingle Singers előadásában), a templomi orgona fenségét hammond-orgonává szelí­dítette (jóllehet a „zenévé gyűlt életöröm”, a nagyszerű Rhoda Scott közreműködésével), s fanyar gesztussal — kényszerűen felfüggesztett zongoraművészi pályájára utalva — maga játszott nekünk Bartókot, felvételről. Folytassuk sietve: a pályatörés azért nem jelentett törést nyilvános életében, mert így tudta eredendő clown-ösztönét teljesen kibontakoztatni. Alakítói sokszínűségét maszkok tucatja után most „hang-maszkban” élvezhettük, a pompás Karinthy—Leacock-paródia (Gertrud, a nevelőnő) némafilm-,,változatának” szinkronizálójaként. S illett kellemes könnyedségéhez a Székely István-interjú és a Szép Er­­nő­ egyfelvonásos. Antal Imre a maga személyére kiterjesztette az anyag megmaradása törvényének érvényét: a tehetség — ha eléggé sokoldalú — nem vész el, csak átalakul a megfelelő módon. Egy valamit várunk még a magazin-sorozattól: a műsorvezető ízlésének még szabadabb érvényesítését: legyen ez valóban az ő műsora, következetesebben, en­gedmény nélkül. Lehotay-Horváth György 9.00 és 14.00 Iskola-tv 17.13 Hírek 17.20 Kincskeresők l­engyel rövidfilm 17.30 Természetbarát A Telesport turisztikai magazinja 17.45 Rólad van szó! Fiatalok önismereti műsora 18.20 Félóra a családról 18.50 Játék a betűkkel 19.10 Reklámműsor 19.15 Esti mese 19.30 Tv-Híradó 20.00 SZÜLŐVÁRO­SUNK, BUDAPEST Dokumentumfilm I. Budapest évezredei Budapest centenáriuma al­kalmából a Televízió négy részes színes dokumentum­­film-sorozatot készített, melyben felidézi a város történelmét, legnevezete­sebb emlékeit, embereit és mai napjait. A Budapest évezredei a város régmúlt századaiba kalauzol el. Száz éve, amikor Pest és Buda egyesült, Budapest még az Osztrák—Magyar Monar­chia kis, alig 300 ezer la­kosi­ városkája volt. S ma kétmilliós világváros. De mennyi munka és szenve­dés követte az utat idáig, hányszor zuhant a mélybe és emelkedett újra fel, állt talpra ez a város. Az Év­szakok azt mutatja be, hogy a négy évszak, a vál­tozó természet hogyan for­málja át újra és újra a vá­ros képét, hangulatát, szí­neit és az emberek maga- KEDD tartását. A Nemzedékek a pesti emberekről, gyere­kekről, fiatalokról, közép­­korúakról és öregekről szól. Emberi arcokat, típusokat, szokásokat figyel meg az utcákon, parkokban, cuk­rászdákban, óvodákban és sportpályákon. Az Egy nap Budapesten témája a nagy­város lüktető élete, dina­mizmusa. Egy budapesti hétköznap elevenedik meg a képernyőn, látjuk a haj­nali fényeket, a munkakez­dést a főváros legkülönbö­zőbb pontjain, a délután nyüzsgő forgatagát, majd a kivilágított város esti han­gulatával búcsúzunk Buda­pesttől. 20.20 GERGELY SÁNDOR: VITÉZEK ÉS HŐSÖK Tévéjáték (ism.) 22.10 A festészet kalandja (A látás iskolája) Képzőművészeti filmsorozat II. rész: Művészet és valóság (Színes) 22.40 Tv-Híradó — 2. kiadás KÍSÉRLETI (2.) MŰSOR: 20.00 Szigligeti Ede: Trónkereső. Történel­mi dráma két részben. A Gyulai Várszínház előadása felvételről Szakács Eszter és Agárdi Ilona a drámában (2. műsor 20.00)

Next