Tükör, 1973. április-június (10. évfolyam, 14-26. szám)

1973-04-03 / 14. szám

KREISKY KANCELLÁR LÁTOGATÁSA A fejlődő magyar-osztrák baráti kapcsolatok újabb jelentős állomáshoz érkez­tek. Hazánk vendége volt dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság kormányá­nak kancellárja. Fock Jenő, a Minisztertanács elnökének meghívására érkezett, az ő legutóbbi bécsi látogatását viszonozta. „Eddig elért, elismerésre méltó eredményeinken túl számos területen kínálkoz­nak még lehetőségek viszonyunk további javítására, kapcsolataink szélesítésé­re. Az önök mostani látogatása - mind a hivatalos tárgyalások, mind a szemé­lyes beszélgetések keretében — jó alkalmat nyújt arra, hogy terveinket, elkép­zeléseinket a kapcsolatok további fejlesztésére kölcsönösen kialakíthassuk. Egymást becsülő, valóban jó szomszédok módjára" — a vendégek tiszteletére adott díszvacsorán, pohárköszöntőjében hazánk miniszterelnöke így foglalta össze a budapesti találkozó lényegét. A kancellár egyebek közt Petőfi idézettel válaszolt: „A világtörténelem csodálatos könyvében" - citálta Petőfit - „szá­mos oldal foglalkozik kapcsolatainkkal. Csatoljunk hozzá új oldalt, amely sza­bad döntés alapján való együttműködésen nyugszik, országaink, népeink és Európa azon részének békéje érdekében, amely e földrész közepén van, s ame­lyet nem véletlenül neveznek Európa szívének.” HÍR-TÜKÖR ÜZEM ÁRNYÉKA KAMBODZSÁBAN „Len­nol fokozódó mértékben elszigetelődik a közvéleménytől s egyre inkább becsvágyó öccse uralma alá kerül oly módon, hogy helyzete mindinkább emlé­keztet az egykori dél-vietnami elnök, Diem helyzetére. Az amerikai kormány, mint annak idején Diemnek, most Lon Nol-nak ad gazdasági és katonai segítsé­get, miközben a szükséges reformokból semmi nem valósul meg, noha azok vég­hezvitelével a rezsim megnyerhetné a közvéleményt. Ha tehát nem kezdenek ha­marosan hozzá az alapvető reformok végrehajtásához - és semmi jele nincs an­nak, hogy hozzákezdenének -, akkor a jelenlegi amerikai politika Kambodzsában ugyanolyan következményekkel járhat, mint az USA Vietnam-politikája a 60-as évek elején". (The New York Times) BENYÚJTOTTÁK A SZÁMLÁT „A Biztonsági Tanács Panamában megrendezett rendkívüli ülésén az Egyesült Államok egy héten át kellemetlen szerepet kapott: őt okolták mindenért. Az USÁ-nak most benyújtották a számlát azért a latin-amerikai politikájáért, amelyet még Theodore Roosevelt elnök kezdett el a század elején, s a Nagy Bot politiká­jának nevezett el. Ezt a botot az USA azóta se dobta igazán sutba, legalábbis nem úgy, hogy az hitelt érdemlő legyen. Jóllehet néhány dél-amerikai állam nö­vekvő öntudata az elmúlt évtizedben valamelyest háttérbe szorította az USA nyílt gyarmatosító politikáját, azért az észak-amerikai tőkebefektetések és érdekeltsé­gek katonai beavatkozás nélkül is annyira szembetűnők még, hogy a Panama­csatornáról folyó vita szükségszerűen nyitotta ki a gyarmatosítás-ellenes szenve­délyek szerepét. Ez a csatorna talán a legszembeötlőbb emlékműve annak, hogy az USA gyarmati uralma alá vonta Latin-Amerikát s ezt a hatalmát a mai napig is tartja . . . John F. Kennedy elnöksége alatt volt egy rövid időszak, amikor a Szövetség a Haladásért nevű mozgalommal Washington változtatni látszott a La­­tin-Amerikával szemben folytatott külpolitikáján, de azóta visszatértek a régi útra, bár az egyre inkább utóvédharc formáját ölti. Mindamellett az alternatíva La­­tin-Amerikában nem úgy hangzik: kapitalizmus vagy kommunizmus, hanem így: USA-kapitalizmus vagy nemzeti kapitalizmus". (Süddeutsche Zeitung) A DÁN SZTRÁJK HÁTTERE „Az 1936. évi országos, általános sztrájk óta nem volt olyan nagyszabású ipari konfliktus Dániában, mint most. Néhány év óta túlfűtötté vált Dánia gazdasági élete és erősödött az infláció. A nemrég közzétett hivatalos gazdasági jelentés szerint ebben az évben ismét jelentős deficit mutatkozik majd Dánia fizetési mérlegében. Sokkal nagyobb, mint a múlt esztendőben, a már amúgy is súlyos külföldi adósságok tehát jócskán tovább növekednek. Ugyanakkor a dán üzleti és ipari körök nem akarják azzal növelni termelési költségeiket (értsd: csökken­tési profitjukat. — A szerk.), hogy elfogadják a munkásság követeléseit, amelyek magasabb bérekre, a nők számára a férfiakkal egyenlő bérekre, a legalacso­nyabb fizetési kategóriákban levők fokozottabb megsegítésére, rövidebb munka­időre irányulnak. Attól a tervtől is megriadtak, amely szerint központi alapot kell létesíteni, s ezt a vállalkozóknak kellene kötelezően finanszírozni, s ez a központi alap kezdetben csak csekély, később azonban növekvő részesedést adna a dolgo­zóknak a vállalatok tulajdonjogából." (The Times) 20 TŐKÉSEK OLAJ­GONDJAI „A világ olaj­konjunktúráját az elmúlt héten két esemény befolyásolta. Az OPEC- hez tartozó tizenegy olajtermelő állam képviselői Bejrútban találkoztak és ott is­mét vitássá tették a­­fekete arany­ árát. Áremelési indítványukat követően alig 24 órával, az iráni sah parancsára államosították Irán olajforrásait. E két kezde­ményezés még jobban aláhúzza annak szükségességét, hogy az olajat vásárló or­szágok is egyeztessék olajpolitikájukat. A helyzet azért is komoly, mert évszáza­dunk végefelé az energiaforrások kimerülésének veszélyével nézünk majd szembe . (Frankfurter Allgemeine Zeitung) MIT VÁLASZT POMPIDOU? „A parlament összeüléséig Pompidounak a következő három kérdésre kell vála­szolnia: Hol tartanak a franciák? Mit kezdjen azzal a többséggel, amely csak látszólag új? Hagyja-e az eseményeket tovább folyni, ugyanúgy, ahogy négy év óta szemére vetik, vagy megpróbáljon úrrá lenni felettük, mielőtt az események kényszerítenék? S miután mindenki egymással versengve változásról beszél, vajon megváltozhat-e ő? A hatalom 11 éve — második, majd első emberként —, a fel­vett szokások megmerevedése, bizonyos siker okozta megkönnyebbülés amellett szól, hogy hagyja az eseményeket folyni. A riadó hőfoka, paraszti ösztöne viszont a kockázatvállalást javasolja.” (the point, Párizs)

Next