Tükör, 1973. április-június (10. évfolyam, 14-26. szám)
1973-04-03 / 14. szám
KREISKY KANCELLÁR LÁTOGATÁSA A fejlődő magyar-osztrák baráti kapcsolatok újabb jelentős állomáshoz érkeztek. Hazánk vendége volt dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság kormányának kancellárja. Fock Jenő, a Minisztertanács elnökének meghívására érkezett, az ő legutóbbi bécsi látogatását viszonozta. „Eddig elért, elismerésre méltó eredményeinken túl számos területen kínálkoznak még lehetőségek viszonyunk további javítására, kapcsolataink szélesítésére. Az önök mostani látogatása - mind a hivatalos tárgyalások, mind a személyes beszélgetések keretében — jó alkalmat nyújt arra, hogy terveinket, elképzeléseinket a kapcsolatok további fejlesztésére kölcsönösen kialakíthassuk. Egymást becsülő, valóban jó szomszédok módjára" — a vendégek tiszteletére adott díszvacsorán, pohárköszöntőjében hazánk miniszterelnöke így foglalta össze a budapesti találkozó lényegét. A kancellár egyebek közt Petőfi idézettel válaszolt: „A világtörténelem csodálatos könyvében" - citálta Petőfit - „számos oldal foglalkozik kapcsolatainkkal. Csatoljunk hozzá új oldalt, amely szabad döntés alapján való együttműködésen nyugszik, országaink, népeink és Európa azon részének békéje érdekében, amely e földrész közepén van, s amelyet nem véletlenül neveznek Európa szívének.” HÍR-TÜKÖR ÜZEM ÁRNYÉKA KAMBODZSÁBAN „Lennol fokozódó mértékben elszigetelődik a közvéleménytől s egyre inkább becsvágyó öccse uralma alá kerül oly módon, hogy helyzete mindinkább emlékeztet az egykori dél-vietnami elnök, Diem helyzetére. Az amerikai kormány, mint annak idején Diemnek, most Lon Nol-nak ad gazdasági és katonai segítséget, miközben a szükséges reformokból semmi nem valósul meg, noha azok véghezvitelével a rezsim megnyerhetné a közvéleményt. Ha tehát nem kezdenek hamarosan hozzá az alapvető reformok végrehajtásához - és semmi jele nincs annak, hogy hozzákezdenének -, akkor a jelenlegi amerikai politika Kambodzsában ugyanolyan következményekkel járhat, mint az USA Vietnam-politikája a 60-as évek elején". (The New York Times) BENYÚJTOTTÁK A SZÁMLÁT „A Biztonsági Tanács Panamában megrendezett rendkívüli ülésén az Egyesült Államok egy héten át kellemetlen szerepet kapott: őt okolták mindenért. Az USÁ-nak most benyújtották a számlát azért a latin-amerikai politikájáért, amelyet még Theodore Roosevelt elnök kezdett el a század elején, s a Nagy Bot politikájának nevezett el. Ezt a botot az USA azóta se dobta igazán sutba, legalábbis nem úgy, hogy az hitelt érdemlő legyen. Jóllehet néhány dél-amerikai állam növekvő öntudata az elmúlt évtizedben valamelyest háttérbe szorította az USA nyílt gyarmatosító politikáját, azért az észak-amerikai tőkebefektetések és érdekeltségek katonai beavatkozás nélkül is annyira szembetűnők még, hogy a Panamacsatornáról folyó vita szükségszerűen nyitotta ki a gyarmatosítás-ellenes szenvedélyek szerepét. Ez a csatorna talán a legszembeötlőbb emlékműve annak, hogy az USA gyarmati uralma alá vonta Latin-Amerikát s ezt a hatalmát a mai napig is tartja . . . John F. Kennedy elnöksége alatt volt egy rövid időszak, amikor a Szövetség a Haladásért nevű mozgalommal Washington változtatni látszott a Latin-Amerikával szemben folytatott külpolitikáján, de azóta visszatértek a régi útra, bár az egyre inkább utóvédharc formáját ölti. Mindamellett az alternatíva Latin-Amerikában nem úgy hangzik: kapitalizmus vagy kommunizmus, hanem így: USA-kapitalizmus vagy nemzeti kapitalizmus". (Süddeutsche Zeitung) A DÁN SZTRÁJK HÁTTERE „Az 1936. évi országos, általános sztrájk óta nem volt olyan nagyszabású ipari konfliktus Dániában, mint most. Néhány év óta túlfűtötté vált Dánia gazdasági élete és erősödött az infláció. A nemrég közzétett hivatalos gazdasági jelentés szerint ebben az évben ismét jelentős deficit mutatkozik majd Dánia fizetési mérlegében. Sokkal nagyobb, mint a múlt esztendőben, a már amúgy is súlyos külföldi adósságok tehát jócskán tovább növekednek. Ugyanakkor a dán üzleti és ipari körök nem akarják azzal növelni termelési költségeiket (értsd: csökkentési profitjukat. — A szerk.), hogy elfogadják a munkásság követeléseit, amelyek magasabb bérekre, a nők számára a férfiakkal egyenlő bérekre, a legalacsonyabb fizetési kategóriákban levők fokozottabb megsegítésére, rövidebb munkaidőre irányulnak. Attól a tervtől is megriadtak, amely szerint központi alapot kell létesíteni, s ezt a vállalkozóknak kellene kötelezően finanszírozni, s ez a központi alap kezdetben csak csekély, később azonban növekvő részesedést adna a dolgozóknak a vállalatok tulajdonjogából." (The Times) 20 TŐKÉSEK OLAJGONDJAI „A világ olajkonjunktúráját az elmúlt héten két esemény befolyásolta. Az OPEC- hez tartozó tizenegy olajtermelő állam képviselői Bejrútban találkoztak és ott ismét vitássá tették afekete arany árát. Áremelési indítványukat követően alig 24 órával, az iráni sah parancsára államosították Irán olajforrásait. E két kezdeményezés még jobban aláhúzza annak szükségességét, hogy az olajat vásárló országok is egyeztessék olajpolitikájukat. A helyzet azért is komoly, mert évszázadunk végefelé az energiaforrások kimerülésének veszélyével nézünk majd szembe . (Frankfurter Allgemeine Zeitung) MIT VÁLASZT POMPIDOU? „A parlament összeüléséig Pompidounak a következő három kérdésre kell válaszolnia: Hol tartanak a franciák? Mit kezdjen azzal a többséggel, amely csak látszólag új? Hagyja-e az eseményeket tovább folyni, ugyanúgy, ahogy négy év óta szemére vetik, vagy megpróbáljon úrrá lenni felettük, mielőtt az események kényszerítenék? S miután mindenki egymással versengve változásról beszél, vajon megváltozhat-e ő? A hatalom 11 éve — második, majd első emberként —, a felvett szokások megmerevedése, bizonyos siker okozta megkönnyebbülés amellett szól, hogy hagyja az eseményeket folyni. A riadó hőfoka, paraszti ösztöne viszont a kockázatvállalást javasolja.” (the point, Párizs)