Tükör, 1973. április-június (10. évfolyam, 14-26. szám)

1973-05-22 / 21. szám

! BIZONYÍTVÁNY John egy shillinget adott Dick fiának, valahányszor az jó jegyet hozott haza az iskolából. Dick pedig csu­pa jó osztályzatot kapott. Az apa végül gyanakvóan megkérdezte: - Mondd csak, Dick, vélet­lenül nem osztod meg ezt a pénzt a tanítóddal? (Daily Mirror) ORVOSNÁL A feleség felkeresi az or­vost, s hosszasan részle­tezi férje állapotát, vi­selkedését. — És sehogyan sem akar eljönni a doktor úrhoz! — No, no — mondja az orvos. — Ez bizonyára csak kimerültség, írok neki valamit. — Megkérhetném, hogy két receptet írjon? — Miért kettőt? — Egyet a barátom­nak ... MONDÁSOK Ha valaki állandóan ka­tasztrófáktól retteg, ame­lyek talán sohasem kö­vetkeznek be, nem lesz mersze ahhoz, hogy az igazi bajokkal megbir­kózzék. Egyes agyak olyanok, mint az expresszvona­tok: olyan gyorsan szá­guldanak, hogy észre sem lehet venni, üresek. Még a legkínzóbb magá­nyodban is találsz bará­tot, aki kellemetlen dol­gokat mondjon neked. (Przekroj) 28Q • • Összetűzés 2000-ben Az egész azzal kezdő­dött, hogy egy vén frá­ter a Ford­ Taunusszal udvarolni kezdett egy fiatal lánynak, aki Moszkvicsban ült. Meg kell hagyni, elég primi­tív módon integetett a lánynak, nyissa ki egy kicsit az ablakot, de az zavarában a ködlámpát és a dudát próbálta ki. Egy idősebb nő, aki a tizenötödik Syrena-ko­­csiban ült, mérgelődött, neki már nyolc hónapja senki sem ud­varolt. Mit tehetett mást, szünet nél­kül az autókürtöt működtette. A legkellemetlenebb az volt, hogy a fiatal lány (a Moszkviccsal) éppen az iskola előtt állt, amelyet hat hó­napja szerveztek meg egy autóbu­szon. A tanítónő is dudált, így akar­ta figyelmeztetni a Ford­ Taunust és a Moszkvicsot, hogy ne mutassanak rossz példát a gyerekeknek. De ez sem használt. Rögtön összehívták a szülői értkez­­letet az autóbusz tetején. Tiltakozó határozatot fogalmaztak meg. Ezt a szülői munkaközösség elnöke át­nyújtotta a Ford-Taunus tulajdono­sának, aki tüstént elolvasta és han­gosan nevetni kezdett. Kijelentette, hogy esze ágában sem szándékozik tágítani a Moszkvics mellől, először is, mert unatkozik, s kocsijában sem tranzisztortévé, sem világvevő rádió sincs, másodszor: már körül­nézett, de száz méteres körzetben egy autóvezetőt sem talált, aki tud bridzsezni, harmadszor: senkinek nem engedelmeskedik, paktum. A gyerekek élénk érdeklődéssel figyel­ték mindezt, az ablakon át, s a ta­nítónő elpirult. Végül is arra a következtetésre ju­tottunk, értesítjük a megkörnyéke­zett Moszkvicsos lány udvarlóját. Az udvarló egy régebbi évjáratú Mercedesben volt, hét kilométerre a mi kereszteződésünktől. Egy ismert sportoló, a tavaly 100 méteres futó­­bajnok vállalkozott rá, hogy üzene­tünket elviszi az udvarlónak. Az meg is érkezett másnap reggel, s kö­zölte, ő már eljegyzettnek tekinti a lányt, kinyitotta tehát a Moszkvics ajtaját, s az időközben beült Ford­ Taunus-vezetővel szóváltásba keve­redett, mondván, ha nem hagyja el azonnal menyasszonya autóját, miszlikbe aprítja őt. Erre a szoknya­vadász kiugrott a Moszkvicsból, odaszaladt saját kocsijához, a fran­ciakulcsot lóbálva tört rá az udvarló­ra. Most lett aztán igazán cirkusz! Az udvarló villámgyorsan előhúzta a kurblivasat és az aszfaltbetyár fe­jét kereste ülve. A gyerekek az autóbuszban úgy megrémültek, hogy jajveszékelésük még az örökös dudálást is elfojtot­ta. Egy mezőgazdasági dolgozó, aki motorkerékpárjával egy teherka­­mion kerekei között vert szállást, fogadást ajánlott, ez az egyhez adta az udvarló győzelmét. Ki tudja, ho­gyan végződött volna a rettenetes eset, ha az államügyész, aki a kö­zelben egy új Simcában lakott, be nem avatkozott voltul. Vádat emelt a Ford-Taunus ellen, a közrend megsértése miatt. Mindenki egyet­értett ezzel, összehívták a bíróságot, amely a Ford-Taunus tulajdonosát súlyosan elítélte: tízszer leengedték az autógumijait, s emellett köteles volt 100 méteres körzetben megmos­ni valamennyi autó szélvédőjét. Kölcsönösen gratuláltunk egymás­nak társadalmi tevékenységünkért, s azt kívántuk, hogy vajha megszűn­ne a közlekedési dugó, amibe nyolc hónappal ezelőtt kerültünk ennél az átkozott kereszteződésnél. Ezután odamentünk a kis járdaszigethez, hogy átvegyük napi élelmiszer-ada­gunkat, amelyet általában ebben az időben szokott hozni a helikopter. Jerzy Nowosac RAVASZ Két asszony beszélget. — Tegnap rajtakaptam a férjemet, hogy megcsókol­ta a háztartási alkalma­zottunkat. Büntetésül vé­tettem vele egy új ruhát. — És a lány? Neki, úgy-e, felmondtál? — Még várok. Új téli ka­bátra is szükségem van. (Szem) VILLAMOSON A kalauz az anyához: — Tessék jegyet váltani a gyermek számára. Már elmúlt hatéves. — Nem igaz! Itt a sze­mélyazonossági igazolvá­nyom, nézze meg! Csak három éve mentem férj­hez. — Asszonyom, én csak kalauz vagyok, s nem bí­rája az ön tetteinek. (Krokogyil) A Milli­ÁR KIRÁlYNIl Mintha megfeledkeztünk volna az utóbbi időben a Luuviu nmnum­ Ana­ore France-ról, az elegánsan kulturált filo­zofikus regénycsevegés mesteréről, aki az antik életöröm hirdetőjeként szállt szembe a vakhit pusztításával, s az irónia dárdájával szögezte falra a babona denevéreit, a könyvtárszoba Villonjaként vallotta az élet szépségét, hús és szellem harmóniáját. Vas István­ fordította regé­nyének hőse, az írói szócsőnek igencsak kellemes és eleven Coignard abbé, ez a józan észbe oltott Krúdy-hős, asztali bölcs, epikureus lélek, aki szomorú halála ellenére az élet diadalának hirdetője — ragyogóan elevenedik meg Bessenyei Ferenc mindenttudó tolmácsolásában (ti­rádáinak csúcspontja a szeretkezés, mint dévaj, „istenbizonyíték”), akinek kedélyes káromlása a legszigorúbb papot is lefegyverezné. Horváth Z. Gergely rendezői diplomamunkájában kitűnő érzékkel nyúlt France művéhez, adaptálóként gondosan ügyelt bölcselkedés és cselekményesség kényes egyensúlyára, a modern pikareszk könnyed hangvételére. Czabarka György operatőri munkája, valamint a pontos szereplőválasztás jóvoltából elegánsan röpítette előre az anekdotákra bomló, frivol közjátékaival az érdeklődést mindvégig fenntartó játé­kot. Tudomány és testi örömök csak látszólag ellentmondó szélsőségei hatásosan illeszkedtek egymáshoz, s ezúttal minden alakításnak volt sava-borsa. Tomanek Nándor fényjátékkal ironizált misztikuma, sosemvolt szik­éi és szalamandrai bohókás játékossággal alakultak át hús-vér asszo­nyokká, az életet habzsoló, őszinte romlottság iker-alakjaivá Almási Éva és Piros Ildikó bővérű alakításában. De helyén volt Bujtor István nagyhangú, jópajtás arisztokratája, Garas Dezső csirkefogóságtól bűzlő, bakszagú barátja, a főiskolás Felföldi László tanítványian naiv Nyárs­forgató Jakabja, Major Tamás, Kozák László, Greguss Zoltán epizódja. A mostanában látott vizsgadarabok felkészült rendezőket, növekvő színvonalat ígérnek televíziónknak. L-H. Gy. 8.05 és 13.10 Iskola-tv 9.40 Esküszöm! — Helytállás A Tv politikai tanfolyamá­nak adása a honvédség ré­szére 17.10 Hírek 17.15 Egymillió lakás 17.40 Építsünk várat muzsikából! 18.40 Reklámműsor 18.45 Játék a betűkkel 19.05 Reklámműsor 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 TÜKRÖS Népművészeti filmsorozat I. Sárközi hímzés (Színes) A 8—10 perces filmekből ál­ló sorozat tulajdonképpen néprajzi film, de mégsem az. Ismereteket kíván ter­jeszteni, de nem az ismeret­­terjesztő filmek hagyomá­nyos eszközeivel. Nem lexi­kális adatközlésre szorítko­zik, hanem apró, lírai vagy groteszk történetekben tárja fel a népművészeti alkotás folyamatát. A művek szüle­tése egyben a filmek törté­nete is. A sorozatnak — me­lyet 13 részesre terveznek — most első hat darabját lát­hatjuk. Valamennyi egy­­egy népművészeti tárgynak, mívességfajtának, vidéknek jellegzetességét eleveníti meg. KEDD 20.10 Risanek úr visszatér Magyarul beszélő csehszlo­vák tévéfilm 21.10 Tv-bérlet Liszt: Les Preludes (Színes) 21.50 Tv-híradó — 2. kiadás 22.00 Filmmagazin KÍSÉRLETI (2.) MŰSOR: 20.00 Mihail Satrov: Merénylet Színmű két részben A József Attila Színház előadása, felvételről Jelenet a József Attila Színház előadásából (2. műsor 20.00)

Next