Tükör, 1973. április-június (10. évfolyam, 14-26. szám)
1973-05-08 / 19. szám
„Kedvesen, barátságosan mosolyog, készséges , mint a világon minden stewardess. Megnyugtatja a gyerekeket, bonbont, frissítőket kínál. A jugoszláv légitársaság DC 9-es repülőgépén az utasok nem is sejtik, hogy ez a légikisasszony a 23 éves belgrádi Vesna Vulovic, akinek tulajdonképpen már halottnak kellene lennie” — így kezdődik a Quick című nyugatnémet magazin riportja. Még emlékszünk rá, csak tavaly volt, hogy 1972. január 26-án Decin csehszlovákiai város közelében, Srbske Kamenice felett 10 500 méter magasságban felrobbant és lezuhant egy jugoszláv utasszállító repülőgép. A vizsgáló bizottság annak idején megállapította, hogy a katasztrófát nem a gép műszaki állapota, nem meteorológiai viszonyok, vagy más, a repülőúttal kapcsolatos okok idézték elő, s kizárt annak a lehetősége is, hogy repülőgépösszeütközés történt volna. Nem: a robbanást az elülső csomagtérben elhelyezett időzített bomba okozta. Ezt, a feltevések szerint, Stockholmban vagy Koppenhágában, usztasa terroristák helyezték el. A szerencsétlenségnél a gép valamennyi, huszonkét utasa és a személyzet öt tagja életét vesztette. A „csodával határos módon” elkoptatott kifejezés, de ez esetben a lapok, hírügynökségek tudósításaiban érthető, elfogadható volt. A több mint tíz kilométer magasból lezuhant, ezer és ezer részre szakadt gép romjai között az elsőnek odaérkező Bruno Henke erdész életjelre figyelt fel. Vesna Vulovic stewardess volt az, a csehszlovák erdész két kézzel szabadította ki, s értesítette a mentőket. A jugoszláv lányt a prágai idegsebészeti klinikára szinte reménytelen állapotban szállították be, súlyos törésekkel, belső sérülésekkel, agyrázkódással, bénulással. „Azt hittük, már menthetetlen” — mondták a csehszlovák és később a jugoszláv orvosok, akiknek erőfeszítéseiről a magyar újságok többször beszámoltak. Akárcsak a vizsgálat további eredményeiről is, amelyek egy kérdésre még ma sem tudnak választ adni: miként élhette túl a rettenetes zuhanást, négy öt perces zuhanást, a földre csapódást Vesna Vulovic? Az első hetek után megírták az újságok, Vesna Vulovic legfőbb vágya, hogy újra repülhessen, s felgyógyulása után megkeresse megmentőjét, Henke erdészt. Valóban, ahogyan elbocsájtották a kórházból, első útja Srbske Kamenicébe vezetett. — Félelmetes most elgondolni, mi történt volna, ha megmentőm nem a legbiztonságosabb módon jár el... Ha ugyanis kihúzott volna a roncsok alól, amint észrevett, ilyen gerincsérüléssel belehaltam volna. De Bruno Henke darabról darabra szedte le a repülőgép maradványait, amelyek betemettek. Most, hogy felkerestem őt, láttam, keze tele van forradásokkal, a mentés nyomaival ... Vesna közben meggazdagodhatott volna. Egy amerikai újság 130 000 dollárt kínált neki, írja meg élményeit, televíziók reklámadásaikban szerették volna szerepeltetni, ez is hozott volna százezer dollárt. Egyik ajánlatot sem fogadta el. Kitartott amellett, hogy továbbra is stewardess marad. Most ez is teljesül. Csodával határos módon ... mm M Jb && gP? MA jjASB wS S « ■ ml W lyl l%i r A r m_ _ ||9 Jr ' M E H ll A A 6 repui 10 □ Diplomamunkák Az Iparművészeti Főiskola végzősei minden évben kiállításon mutatják be diplomamunkáikat, melyeken esetenként évekig dolgoztak, s amelyek esetleg egész további alkotómunkájukat befolyásolhatják, meghatározhatják. Két tanszék, a formatervezők és az építészek diplomásai közül választottunk néhányat, akik hasznos, gazdaságos, szép és szellemes terveikkel tűntek ki. POSTAI AUTOMATÁK Bíró Gábor a Magyar Posta automatizálási gondjain igyekezett enyhíteni rendkívül ötletes tervével. — Tanszékünk, felismerve a társadalmi igényeket, nem egy konkrét tárgy tervezését adta feladatul, hanem egy rendszer tervezését. Mikor megkaptam a feladatomat, számomra egyértelmű volt, hogy a postai szolgáltatást igénybe vevő ember felől közelítsem meg azt. A jelenlegi postai automaták kezelése nehézkes és hosszadalmas. A Posta Kísérleti Intézetében végeztem előtanulmányokat, s ezért a munkám jelentős része elméleti jellegű volt. Különböző felméréseket végeztem, mielőtt kialakítottam volna rendszeremet. Csak ez után láthattam neki a megvalósításnak. Az itt kiállított mintapéldány a következőkre képes. Bármilyen címletű és mennyiségű váltópénzt be lehet dobni. Tehát, ha valaki bedob egy tízest, két kettest és egy forintos érmét, a pénz értékének megfelelően kigyulladnak azok a lámpák, melyek jelzik, hogy a különböző értékcikkekből mennyit lehet vásárolni. A vevő benyomja a megfelelő gombokat, majd a központi gombot is, mire az automata alul kinyílik, kiadja az értékcikkeket és a visszajáró pénzt. Tehát egy ponton, mindenféle bonyolult szabályok szerinti pénzbedobás, fogantyúforgatás és egyebek helyett ugyanúgy kiszolgálja a gép, mint egy postai alkalmazott. Ennek az automatának az elve alapján egyébként sok más postai munkát is teljesen automatizálni lehet, mint például a levélfelvételt, vagy a helyi és távolsági telefonálást. BENZINKÚT FELE TERÜLETEN Bárkányi Attila egy másik szolgáltatás, benzintöltő állomás tervezését kapta feladatául. — A tényleges tervezést ugyancsak elméleti munka előzte meg. Azt vizsgáltam, hogy hányféle szolgáltatást nyújtanak a töltőállomások, ez milyen sorrendűséget feltételez és az eddigi állomások milyen sorrendben valósítják meg szolgáltatásaikat. Ma nálunk ötféle szolgáltatás van: üzemanyagtöltés; levegő- és víz ellenőrzése, töltése; üzlet vagy presszó; kocsimosó; szerviz. A töltőállomásra beálló kocsik legnagyobb része üzemanyagot vételez, a többi szolgáltatás igénybevétele esetleges. Úgy kellett tehát kialakítanom a közlekedési vonalakat, hogy a folyamatos, egyirányú haladás a töltőállomások egész területén torlódás, fennakadás nélkül valósulhasson meg. Ezt egy háromszögraszterre felépített terv alap Biró Gábor automata telefonja helyi és távolsági beszélgetésekre. A két kis ablakon megjelennek a bedobott és a már „elfogyasztott” forintosok Árkay Ági saját tervezésű, műanyag gyerekjátékán. A négykerekű egy felnőttet is elbír