Tükör, 1973. július-szeptember (10. évfolyam, 27-39. szám)

1973-08-07 / 32. szám

A KÉPERNYŐ ELŐTT KÖLTŐ KÖLTŐKRŐL Nincs Centrál, Bucsinszky, Hadik; nincs Japán, Simplon, Bel­városi; hiányzik a New York—Hungária. Budapest ma kávé­házak, s törzsasztalok nélküli város. Metropolisunk valamikori jellegzetes baráti irodalmi tanyáit keltette életre — nosztalgiát mellőzve — a televízió Buda, Újpest, Piripócs ... című műsora. A szerkesztő, Ascher Gabriella és a rendező, Török Ilona ér­deme: lenyűgöző meseforrást találtak — Zelk Zoltánt. A fehérhajú költő a képernyő varázslatával negyven percre magyar honban mindenütt sok ezer törzsasztalt, milliónyi tár­saságot támasztott. Jó volt hallani-hallgatni igaz anekdotáit. Nem lehetett nem figyelni múltról szóló friss szavú történeteire. A költő költőkre emlékezett. Kosztolányi Dezső atyai pártfogására. A kezdőt, a fiatal verselőt budai otthonában fogadó, társnak tekintő biztatására. Kemény munkára ösztönző, tehetséget tisztelő, komoly, s mégis vidám lényére. Szellemére. Szenvedéseire. Nadányi Zoltánt idézte. A méltatlanul elfelejtett, s már életében is a betűvetés kérlelhetetlen, szigorú inkvizítoraitól az egy­szerűség, a népszerűség „halálos” bűnéért az eleven irodalomból igazságtalanul kitaszított XX. századi trubadúrt, ötletes, dal­lamos, s a honiak piripócsi mentalitásával bátran gúnyolódó versek Illyés Gyulától okkal becsült íróját. A szép szó hívőjét. Az asszonyok rajongóját. A szerelem poétáját. S Berda Józsefről vallott. Az újpesti proletárnegyedhez mind­haláláig hű, ágyrajáró, természetimádó, juhtúrót kedvelő, bort istenítő, kövér asszonyoknak hódoló, s az üldözöttnek katona­könyvet — életet! — ajándékozó embernyi emberről. Szegény, boldog, szeretetosztó, baráti Jóskáról. Zelk Zoltán protokolli rangsorolástól, izmusoktól egyaránt példaadóan mentes, rendhagyó televíziós irodalomtörténetét Keres Emil, Nagy Attila, Tordy Géza, Szilágyi Tibor, Mádi Szabó Gábor hangulatfokozó Kosztolányi, Nadányi Zoltán, Berda versmondása illusztrálta, tette még emlékezetesebbé. A mielőbbi folytatást kérjük, reméljük. —6 Októbertől: Arany páva Milyen érdekességeket találhatunk a te­levízió őszi—téli szórakoztató program­jában? Kérdésünket Fellegi Tamásnak, a tévé szórakoztató és zenei főszerkesz­tősége vezetőjének tettük fel. — Az első helyen említeném — vála­szolta Fellegi Tamás —, az Arany páva versenyt, amely a Repülj, páva nemzet­közi változata lesz. Októberben kezdő­dik a hazai elődöntő, valamennyi nyil­vános adásban. S innen nyolc fellépő — tehát egyéni versenyző, vagy együttes — jut a középdöntőbe. Decemberben indul a nemzetközi műsor. Valamennyi részt­vevő ország bemutatja saját program­ját. Az európai zsűri ebből válogatja ki a jövő esztendő áprilisában sorra kerülő döntő részvevőit. A tulajdonképpeni ve­télkedők egy-egy országon belül lesznek. Ez azonban nem zárja ki, hogy egy nem­zetet esetleg két együttes is képviselhes­sen. A Szovjetunióban már hagyomá­nyos ez a verseny. Ugyanígy Csehszlo­vákiában, Romániában és Ausztriában is. Meghívtuk mindazokat az európai országokat, ahol erőteljesen élnek a folklórhagyományok. A szocialista or­szágokon kívül, bizonyosan itt lesznek Ausztriából, a Német Szövetségi Köztár­saságból, remélhetőleg Finnországból, Belgiumból, Svájcból. Sajnáljuk, hogy a franciák és az olaszok még nem adtak választ. A zsűri elnöke, Ortutay Gyula lesz, s minden bemutatkozó ország de­legál egy zsűritagot. — Hallhatnánk a kvízekről, a fejtörő­vetélkedőkről, amelyek minden kritika ellenére népszerűek? — Ebben az évben csak kisebb játékok szerepelnek a műsorban. Mint a Játék a betűkkel, a Kicsoda-micsoda, amelyet sűríteni fogunk. Szeptemberben pedig 5—6 adás keretében kezdjük meg a Négy kerékkel okosan című turisztikai vetélkedőt. De máris dolgozunk egy nagyszabású játékon, amely 1974 első negyedében indul és egy esztendeig tart. Ebben hasznosítani akarjuk az eddigi kvízek jó tapasztalatait, s mellőzni azok hibáit, gyengéit. Országjáró vetélkedő­ről van szó, amely merít egy kicsit a Jó estét, Magyarország című riportműsor­ból, és sok másból is. Ami a legfonto­sabb: azt szeretnénk, ha a közönség mi­nél nagyobb számban bekapcsolódna ebbe a kedves és hasznos játékba. ■— S ami a kifejezetten szórakoztató műsorokat illeti? — Elkezdődik a Minden lében öt kanál című vidám műsor, amely egy kicsit Ludas Matyi, egy kicsit Humoristák klubja, kabaré is, sanzon is, meg sok minden más lesz. Ügy véljük, hogy eb­ben a műfajban nem kell minden perc­ben poénnek csattannia. Üj arcok is je­lentkeznek majd. De egy-egy alkalom­mal mindig csak öten, hisz’ ezért is hív­juk így a műsort: Minden lében öt ka­nál. A komolyabb szórakoztatás jegyé­ben erőteljesen bekapcsolódunk a buda­pesti művészeti hetek programjába, s ezzel indul a TV Zenés Színházának új évadja. A műsorból kiemelném Schu­bert kevéssé ismert, bájos vígoperáját, a Házi háborút. Tervezünk négy nép- művészeti műsort is, amelyben bemuta­tunk néhány népi mesterséget. Papucs­készítőket, paprikásokat, citerakészítő- ket például. — Megtudhatnánk valamit a szilveszte­ri műsorról? — Egyelőre a kabarészínház negyedik adására készülünk, de természetesen máris hozzákezdtünk a szilveszteri ha­gyományos műsorunkhoz. Tervek, el­képzelések vannak, amelyek egyelőre „titkosak”. De szívesen állunk a Tükör olvasói rendelkezésére néhány hét múl­va ... B. L,. komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan * s LEVÉLMINTÁK 1. (A fiú közli szüleivel, hogy megnősült.) Kedves Szüleim! Legutóbbi levelemben, amelyben a szennyes ru­háról tettem említést, teljesen megfeledkeztem valamiről, hiába, a sok tanulás közben néha ki­hagy az ember emlékezőtehetsége, szóval meg­feledkeztem megírni nektek, hogy megnősültem. De most már feltétlenül közölnöm kell ezt vele­tek, ugyanis feleségem gyermeket hordoz a szí­ve alatt, sőt pár nap múlva esetleg már itt is le­het a kicsi. Minthogy mindketten kollégiumban lakunk — feleségem szüleinek lakásviszonyairól nem tudok írni, elsősorban azért, mert még nem is ismerem őket, de feleségem szerint szűkösen laknak — úgy határoztunk, hogy gyermekünket, illetőleg unokátokat rögtön megszületése után a ti gondjaitokra bízzuk. No csak addig, amíg vég­zünk tanulmányainkkal, s rendesen elhelyezke­dünk. Meg lakásunk is lesz. A gyermeket bizto­san jól fogjátok gondozni, kiben is másban lehet bízni, mint a nagyszülőkben. Ügy hat-hét év alatt minden rendeződik, akkor a gyereket magunkhoz vesszük, persze. Jelenleg te­hát ez a két közölnivalóm volt: 1. a gyerek, 2. a szennyes ruha, ne feledkezzetek meg róla. Szeretettel csókol fiatok. U. i. Feleségemet Rosemarinak hívják. V. i. Már tegnap fel akartam adni a levelet, de nem jutottam el a postára. Éjjel megszületett az unokátok. Ha lehet, anyu azonnal jöjjön érte, el­végre a szülészeten nem lehetünk sokáig! 2. (Egy asszony levelet hagy hátra férjének.) Volt férjem! Ahogy ismerlek, meglep a megszólítás, hogy „volt férjem”. Pedig bizony így van. Képzeld el, el­hagytalak, s ha semmi sem jön közbe, végleg. A férfit, akivel elmegyek, nem ismered. Ne fáraszd hát magad a találgatással, nem érdemes, amúgyis nagy az elfoglaltságod, nem is tudnál időt szakí­tani az utánagondolásra. Te sohasem hitted, hogy valaha is találok egy olyan férfit, amilyet szeretnék. Nem egyszer már magam is feladtam a reményt, hogy létezhet ilyen ember. De akadt. És megszöktetett. Fuszek- lijaidat, az alsónadrágokat és az ingeket kimos­va- a szekrénybe tettem, úgy, hogy hozzávetőleg két hétre, amíg új feleséget találsz, ebben a te­kintetben el leszel látva. Természetesen a válasz­tás joga a tied, de, ha megengeded, én Katit ajánlanám. Jelenleg szabad, emellett elég jól főz, szorgalmas a házimunkában. Ne felejtsd el es- ténkint elzárni a gázt, hozd el a tiszta ruhát a mosodából, nekem már nem volt rá időm, az át­vételi elismervényt mellékelem. Légy jó és egészséges, volt Erzsébeted. 3. (Volt férj levelet hagy hátra feleségének.) Elérted, amit akartál — elmegyek. Hosszú éve­ken át nem értettél meg engem. Most megismer­tem valakit, elég volt egy este hozzá, hogy töké­letesen megértsen. Le-lenyested szárnyaimat, visszafojtottad személyiségem kibontakozását, nyárspolgárt csináltál belőlem. De ennek most már vége. Még van egy esélyem, hogy az legyek, aki a va­lóságban vagyok, még van egy esélyem, hogy szabadon kiélhessem szenvedélyeimet, amelyeket te rendszeresen, de eredménytelenül, igyekeztél megölni bennem. Ezt az utolsó esélyt nem hagy­hatom ki. Ne gondold, hogy gyors és könnyű el­határozás volt a számomra. Igaz, régen élt ben­nem az elhatározás vágya, de most az, akit teg­nap este megismertem, hozzásegített, hogy meg­valósítsam. Ne tégy önmagadnak szemrehányást, bennem sincs harag irántad. Tudod, milyen nagyvonalú ember vagyok, s hamar elfelejtem mindazt a szenvedést, amit okoztál nekem. Most is így van. Nekem teljesen elegendő, hogy ha hazajösz, nem engem találsz itt, hanem a levelet. Megírnám, kihez és hova megyek, de még nem tudom a cí­mét, hiszen, jeleztem, csak tegnap este ismertem meg őt, az igazit. Amint közelebbit megtudok, írok! Egykori férjed Stanek. Jerzy Wittlin (Panorama) EMLÉK Mark Twain egy sajtó- konferencián elég erős kifejezéseket használt a nők ellen. Az egyik női résztvevő méltatlankod­va így szólt: — Mondhat, amit akar, de szeretném tudni, va­jon mi lenne a férfiak­ból a nők nélkül? — Kezdetben boldogok lennének — válaszolta nagy nyugalommal az író —, majd egyre rit­kábban és ritkábban for­dulnának elő. UTASÍTÁS A szobafestő mester első ízben viszi tanoncát egy új építkezésre. Ott a követke­ző utasítást adja neki: „Először az ablakot fesd be." Egy idő múlva a tanonc visszajön. „Kész vagyok, mester — mondja —, be­fessem az ablakkeretet is?" (Quick) EMLÉKEZTETŐ — A tegnapi film távo­li, boldog gyermek­koromra emlékeztet. — Miért? Gyermekekről szólt? — Nem, nem. Csupán arra gondoltam, hogy ha tizenhat éven aluli len­nék, nem engedtek volna be. TÁJÉKOZOTTSÁG Rómában egy turista megszólít valakit: — Meg tudná mondani, hol találom a Laokoon- csoportot? — Sajnos, nem tudom, én másik turistacsoport­tal érkeztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék