Tükör, 1973. október-december (10. évfolyam, 40-52. szám)
1973-12-18 / 51. szám
MÁRKUS LÁSZLÓ Délelőtt angol pair és bíró, az álszent Sir Howard Haliam volt. Délután norvég polgár, Nóra tisztes férjura, Helmer. S este a színpadon, a shawi főpróbát, az Ibsen televíziós felvételt követően a Black comedy-t játszotta kétszázhuszonnegyed- szer Márkus László. — Nincs két egyforma szerep mondja. — Hiszen nincs két egyforma ember sem. Mindenki másként örül, bánkódik, hallgat, kiált, gyűlöl, szeret, utasít, engedelmeskedik, intrikál, szerelmet vall, viccet mesél, s hazudik. A másként izgatja. Szenvedélyes kérlelhetetlen- séggel marja, rágja, kínozza önmagát, míg rá nem talál a szerepben az emberre. Az egyénre. Az egyéniségre. Az egyedi, kizárólagos, az író teremtette figurát jellemző hangra, gesztusra, mozgásra, modorra, lélegzetvételre, temperamentumra, az árulkodó pózra: magatartásra. S ha ez az ismeretlen más megvan, a többi Márkus Lászlónál — Darvas Lili szavaival — „gurul maga után...” A skála, csupán a ma is látható produkcióra emlékeztetve, a Hattyú mulatságos karakter-karikatúrája: a trónörökös Albert hercegtől a Zendülés a Caine hajón fantáziátlan, makacs bürokrata katonai ügyészén át a Családi dráma hisztériás, önimádó, bohóc írócskájáig és a Mándy Iván—Sándor Pál film, a Régi idők focija játékosfezőr Turner Pipijéig valóban változatos. Márkus László nem veszi természetesnek a népszerűségét. Megdolgozik a sikerért. Szerzőt tisztelő színész. A szöveget már az első olvasópróbán tudja. Fújja. Bemagolta, akár a házifeladatot az eminens diák. De nem lazít a huszadik, a századik, sőt — például a Bolond lánynál — még a 444-ik előadásnál sem. Minden kapott-vállalt munkát komolyan vesz. Tetszik, nem tetszik, „magánügy”. Magyarázza: a közönségnek teljesen mindegy a színész privát véleménye, mondjuk, kedveltem-e én a Mizantrópot? Aki megváltotta a jegyét, a színház zavartalan örömét érdemli... Nem felejtette el a kezdés nehéz esztendeit. Fiatalon, már a felszabadulás után, Szegeden, amikor bejelentette: színész akar lenni, édesapja ellentmondott. A színészet nem rendes foglalkozás, különben sem lehet tudni, van-e a fiúnak tehetsége a pályához, jobb, ha dolgozik valahol. Ezért egy éven át apja malmában molnárinasként zsákolt, de esténként Lehotay Árpád magánóráin tanult. Lehotay nem engedte játszani, csak verseket mondatott vele, majd a verses drámák nagyjeleneteiben gyakoroltatta. 1946-ban a kamaraszínházzá minősített zeneiskolai kultúrteremben statisztált, Az ördög cimborájában ő a néma hóhér. 1947-ben került Budapestre, a Színművészeti Főiskolára. 1951 őszétől a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Hat évadot játszott vidéken: operettet és.klasszikust, tragédiát és társalgási bohózatot, intrikus szerepet és kedves komikust. 1957-től a budapesti Madách Színház tagja. A tovább: Dürrenmatt, Brecht, Mérimée, Gorkij, az Egy szerelem három éjszakája, s Hubay Miklós Nérója... — Az a modern, ami jó — vallja. — Mindent lehet jól csinálni. A hogyant biztosan nem tudom. Viszont tapasztalom, a közönség szívesen fogadja az igazi értéket. Érti — amennyiben érthető —, miről van szó. A bukásért sohasem a nézőkben kell keresni a hibát! De az arisztokratikus, divatimádó-majmoló publikum is meghódítható; a recept egyszerű: emberi módon játszani, mert a sznobok is emberek. Nem ír regényt, nem tervez színdarabot, zeneszerzéssel, rajzolással sem fogla latoskod ik. A színpadon éli ki magát. Autója nincs. Amikor sürgős a dolga, taxizik. Nyaralóra, víkendházra nem gyűjt, nyaranta külföldön csavarog. Az idén Ausztriában, Svájcban, Spanyolországban volt, tíz hétig. Szükségesnek érzi a teljes kikapcsolódást művészi „akkumulátorának” feltöltését a többi hónapra. Otthoni szórakozása: a televízió, a rádió és mindenekelőtt a lemezhallgatás. Előfizet angol nyelvű színházi szaklapokra és képes filmmagazinokra. Büszke élő filmlexikon-voltára, Nemeskürty István is „levizsgáztatta”, negyedórán át minden kérdésére pontosan, jól felelt. Játéka az utóbbi évadokban érett. Bátrabb lett. Precízebb. Alázatosabb. Komolyabb. A közeljövőben, filmen, a Csínom Palkó Koháry grófjaként kacagtat. A televízió képernyőjén az atombombát ledobó pilóta tragikus történetében láthatják majd milliók. Színházban — már 1974-ben — Karinthy Ferenc mai komédiája, a Hosszú weekend faramuci görögjét, a harsány, agresz- szív Nikos Protopapast alakítja. Vágya: drámai film-főszerep. Előbb-utóbb bizonyosan ez is teljesül. LÁSZLÓ MIKLÓS 16B Baj, ha van, baj, ha nincs. De fogalmazhatnánk megfordítva is: jó, ha van, és jó, ha nincs. (A képeslap-szerkesztésnek — bárhogyan is nézzük — mindenesetre gondot okoz, mert hogyan is veszi ki magát a hirtelen fehérré vált decemberben a lap egyetlen havasan csillogó kép nélkül; de mit tehetünk, ha a megjelenésig hűlt helye a hónak!?) Egyébként a hó is, mint annyi más, két részre osztja az emberiséget: a többség szemlátomást utálja, a nem jelentéktelen kisebbség viszont, egyre erősödve a-kerekekkel és az ifjonti kedvű idősebbekkel, igaz kedvét lt benne. Az áthidalhatatlannak látszó Szakadékot még csak mélyíti köztük, hog y a hó is, mint annyi más, alkalmas a régi jó, avagy a régi rossz időkkel mi ndenáron való példálózásra: azok voltak bezzeg az igazi (a rettenetes) havas te lek! Egyszóval, nem lehet a h ó körül igazságot tenni. Ha csak úgy ne m, hogy igyekszünk mielőbb járható körülményeket teremteni, amennyire csí tk lehetséges a nagy havazások idején, é s igyekszünk a téli sportra, játékra alka lmasabban felszerelt terepeket kialakí tani, ahol csak nőd nyílik erre. Mert önmagunkkal is isszekapunk néha ez ügyben, egyszerre kívánván tökéletesen szárazra tisztí- ott utakat, utcákat és remekül behava- :ott lesikló pályákat. De hiszen itt-ott < világban hóágyúkat is üzembe helyezlek már — szítja valaki tovább a szó- narcot. Az ám, de ahhoz tartós nulla fok alatti hőmérséklet kell — hangzik a viszontválasz. A legbölcsebb talán, amit tehetünk, hnav herekesztiük e vitát. Minek is lő-