Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)
1974-07-02 / 27. szám
szervezték meg a szalagot, odaült az egyik géphez és órákon át magyarázta, hogyan is kell új módon dolgozni. Várpalota után Székesfehérvár következett. Ez az üzem az új rendszerben csak zakókat készít. Az egyik gyárban még alig eredtek meg az új rendszer gyökerei, máris a másikban kellett elvégezni az átszervezést. Kispestről pedig egyre több az érdeklődő. A kiszesek, szocialista brigádok tagjai többet szeretnének tudni a vidéki gyárakban történt változásokról. Egy napon aztán felkerekedtek és autóbusszal utaztak a helyszínre. A tanulság vegyes értékű: többen lelkesedtek érte, mások azt mondták: „Engem ne tanítsanak varmi, húsz éve vagyok a szakmában”. Kétharmada a dolgozóké! A nadrágszalagok üzemében, Kispesten, üres a műhelyiroda. Az asztalokon félbehagyott feljegyzések, a művezetőik a szalagok között járkálnak. Vagy tanácsot adnak, vagy átcsoportosítják az anyagot, a munkaerőt, sürgetik az előkészítőt. Egyszóval, a napi termelés valóságos szervezését végzik. A két szalagon nyolc óra alatt 333, illetve 339 nadrágot kell elkészíteni. Egy felsőpályás görgősoron továbbítják a munkadarabot, az egyik művelettől a másikig A főművezető, Andó Géza, az egyik tételhez fűzött lila zászlócskát figyeli, az órájára pillant, öt perc múlva dél, a zászlóval jelzett nadrág az utolsó a napi penzumból. Rögvest a végső stációhoz, a meósokhoz ér. Még két óra van hátra műszak végéig, két óra tiszta nyereség. Nehéz szóra bírni az embereket a szalagon. Minden perc számít, ám Pusztai Istvánná szocialista brigádvezető készséggel válaszol: — Egy műszakban többet termelünk, mint korábban, és magasabb a kereset is. Minden három nadrág után, amit a jobb szervezés eredményeképpen adunk ki a kezünkből, kettőnek a nyereségét hozzátoldják a bérünkhöz. Tavaly 1700 forint volt az átlagjövedelmem, most 2400 forint. Szigorúbb, fegyelmezettebb munkát kíván ez a rendszer, de megéri. Szabó Jánosné, a műhelybizottság titkára, elmondja, hogy nehezen szokták meg az asszonyok a továbbító csiga kezelését, néha az előkészítőből sem érkezik folyamatosan a munkadarab, ami fennakadást okoz. Ebből az következik, hogy nem elég egy műhely munkáját korszerűsíteni, hanem ugyanígy kell a termelés egész folyamatát. Megkérdezem Kanyó Gyulát, a SZOT közgazdasági osztályának helyettes vezetőjét, miként tartják szem előtt a munkások érdekeit, ha valahol korszerűbb üzemszervezést alkalmaznak? Többet ésszel Ha növekszik a termelékenység, akkor a nyereséget méltányos arányban vissza kell téríteni az érintett dolgozóknak. Ezért is helyeselhető a VOR-ban alkalmazott elv: a több termelés nyereségének kétharmadát bérben visszaadják. Bármilyen kiválónak látszik is egy üzemszervezési módszer, megfelelő technikai feltételek, gépesítés nélkül aligha alkalmazható. A fizikai erő nagyobb igénybe vételére gyakorlatilag nem lehet és nem szabad számítani. A növekvő gazdasági feladatok megoldását a termelékeny gépeknek, a jobb szervezési rendszereknek, s az emberek egyetértő szorgalmának együttesen kell szolgálniuk. GEDE MÁRTON Többet keresünk az új rendszerben — ez a tapasztalata Pusztai Istvánnénak, a József Attila szocialista brigád vezetőjének 4Q A CSÚCSON ÉS ALATTA KÉPVISELŐK ÉS HOLDKŐZETEK. A mindenből szívesen statisztikai kimutatást készítő amerikai lapok egyike állíttatta össze munkatársaival azt a táblázatot, amely összefoglalja, hogy az utóbbi három évben milyen „cserekapcsolat” volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Szerepel ebben a kimutatásban amerikai szenátorok moszkvai útja és a diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1933 óta először Amerikába látogató szovjet parlamenti küldöttség washingtoni programja, a két ország onkológusainak kortörténetek, gyógyszerek, metszetek és sugárdóziselőírások cseréjéből is álló tudományos kapcsolata, az agrárszakemberek együttműködése a növénynemesítésben, urbanisztikai szakértők termékeny vitája régi városrészek megóvása és újak tervezése dolgában, holdkőzetek és műtrágyareceptek, meteorológiai prognózisok állandó cseréje. Az összeállítás sokoldalú és terjedelmes, befejező mondata pedig ez: nem lehet teljességre törekedni, a kapcsolat állandóan bővül. Öt-hat évvel ezelőtt bizonyára nem lehetett volna hasonló kimutatást készíteni : a szovjet—amerikai kapcsolatok fordulatszerűen felgyorsuló javulásának kezdetét nagyjában három évvel ezelőttre teszik Moszkvában is, Washingtonban is. S a harmadik Brezsnyev—Nixon-találkozó előtti napokban azt írta a két ország sajtója:a jelent, a mostani találkozást helyesen akkor értékeljük, ha visszapillantunk a megtett útra is. Ennek legfontosabb három eseménye: a moszkvai Nixon-látogatás 1972 májusában, Leonyid Brezsnyev 1973 júniusi washingtoni útja és a mostani Nixon-látogatás a szovjet fővárosban. Két esztendő alatt három legmagasabb szintű megbeszélés, amelyet természetesen a külügyminiszterek jó néhány találkozója és más tárcák minisztereinek, szakemberek egész sorának szinte megszámlálhatatlan megbeszélése készített elő és egészített ki; nyugodtan megállapítható, hogy itt már — a csúcson és alatta — folyamatosságról, rendszerességről kell beszélni. Az U. S. News & World Report című hetilap a minap azt tartotta a legfontosabb kiemelni valónak, hogy 1973-ban a washingtoni szovjet nagykövetség 68 000 vízumot ütött be amerikai útlevelekbe, és ez ötszáz százalékos emelkedés a tíz év előttihez képest, a moszkvai amerikai nagykövetség meg éppen háromszor annyi vízumot adott ki, mint hat évvel ezelőtt A Moszkvában megjelenő SZSA folyóirat (a három betű az USA orosz rövidítése, a szovjet folyóirat amerikai kérdésekkel foglalkozik) megjegyzi, hogy „Henry Kissinger külügyiminiszter, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója 1974. március végén tett látogatása, valamint a Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott megbeszélései felfokozott érdeklődést váltottak ki a nemzetközi közvéleményből, egyébként az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának a Szovjetunióban tett látogatásai — ez már a hatodik Kissinger-látogatás volt hazánkban — éppen úgy, mint a szovjet képviselőknek az amerikai vezetéssel Washingtonban folytatott megbeszélései, lényegében a szovjet—amerikai kapcsolatok gyakorlatának szabályos jelenségeivé váltak.” Ez a lényeg. Volt előbb is magasszintű találkozás, miniszteri és szakemberi megbeszélés, a folyamatosság, a rendszeresség új elem. A FORDULAT OKAI. Ez a folyamatosság fontos jel. Mutatja, hogy a két különböző, sőt, ellentétes társadalmi rendszerű világhatalom viszonyában valami minőségileg új van. Ha az első, az 1972-es csúcstalálkozó egyik nagyon fontos egyezményére hivatkozunk, ennek a minőségileg új elemnek a diplomáciai nyelven történt megfogalmazását is idézhetjük. A két ország kapcsolatainak alapelveiben ugyanis közös megállapodás alapján megfogalmazódott: mindketten kerülik a katonai összecsapásokat és minden olyan helyzet megváltoztatására törekednek, mégpedig úgy is, hogy állandó tárgyalási, konzultációs kapcsolatban állnak. Ennek a megállapodásnak mind a moszkvai, mind a washingtoni kommentárjai kiemelték: minthogy a két világhatalomnak a világpolitikában betöltött objektív szerepe igen nagy, e közös elhatározás segít a nemzetközi politikai közérzet egészségesebbé, nyugodtabbá válásában. Azt, hogy itt fordulatról lehet beszélni, az amerikai fél mondta ki. „Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere nemrégiben, a Szovjetunióban tett látogatása alkalmával két éve, 1972 májusában készült ez a felvétel a moszkvai Brezsnyev— Nixon csúcstalálkozóról