Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)
1974-07-16 / 29. szám
A betörő hajnali négykor lefeszítette az ablakról a rácsot és bemászott a Malomtó bisztróba. De odabent még jóformán ki sem fújhatta magát, URH-gépkocsi állt meg a bejárat előtt, rendőrök hatoltak be a helyiségbe és elfogták a betörőt. Ki értesítette a rendőrséget, hogy ilyen gyorsan a helyszínen termett? A rejtett kis készülék, a „betörőfogó”. Az Országos Rendőr-főkapitányságon érdeklődöm: a „technikai őr” segítségével eddig hány betörőt értek tetten? Bárdi Tibor rendőrszázadostól megtudom: A Malomtó bisztróban lefülelt, többszörösen büntetett Nagy Vilmos már a száztizedik, de első, akit ezúttal másodízben csípett el a „betörőfogó”. Ugyanis ő volt az első, akit Budapesten, a Kislugas vendéglőben kísérletképp felszerelt betörésjelző annak idején elfogott. Ez még 1965-ben történt. Azóta bebizonyosodott, hogy a betörésjelző és riasztó készülékre fordított összeg nem kidobott pénz. Megbízhatóan őrzi a társadalmi és személyi tulajdont. És elősegíti a bűnmegelőzést is. — Még több ilyen készülék kellene — jelenti ki a rendőrszázados. Ma ugyanis még némely vállalat húzódozik a riasztóberendezés megvételétől és felszerelésétől. Sajnálják rá a pénzt, mert úgy vélik, kárukat amúgy is megfizeti a biztosító. Feltehetően változna ez a szemlélet akkor, ha a biztosító figyelembe venné a biztosítási díjak megállapításakor, hogy a helyiségben van-e riasztóberendezés. — Közös érdek, hogy ahol csak lehetséges, szereljenek fel technikai vagyonvédelmi eszközt — mondja a rendőrtiszt és hozzáteszi: — Szeretnénk, ha ez ügyben minél többen keresnék fel tanácsadó szolgálatunkat. A Budapesti Rendőr-főkapitányság tanácsadói szolgálatánál Kovács Károly rendőr őrnagy először is arról tájékoztat, hogy ma már igen sokfajta riasztóberendezés áll rendelkezésre. Az áruk néhány száz forinttól tízezer forintokig terjed. Az egyszerűbb készülékre egy vagy két objektum, üzlethelyiség kapcsolható. Hálózati áramhiány esetén sincs vész, mert ezeket elem táplálja. Ma már egyre gyakoribb, hogy a riasztó a rendőrségen jelzi, ha betörő jár a helyiségben. Van olyan készülék, amely ajtónyitásra, ablak, kirakatüveg betörésekor hanggal is riaszt. A drágább, mechanikus érzékelő készülékek több csatornásak és akár száz üzemrész, helyiség is kapcsolható rájuk. És nemcsak a betörőt jelzik, hanem hőre, tűzre, gázra, vízre is riasztanak. Aki hozzánk fordul és kikéri a véleményünket, nincs kitéve annak, hogy esetleg nem megfelelő riasztóberendezést vásárol meg. Sajnos, még elég ritkán nyitják ránk az ajtót. A Malontó bisztró az Észak-Budai Vendéglátóipari Vállalathoz tartozik. Dr. Arató János főkönyvelőtől megérdeklődöm: üzemegységeiket milyen mértékben szerelték fel riasztóberendezéssel. — Még csak egy részüknél működik ilyen, de egyelőre többre nem futja — válaszolja. Kétségtelen, hogy ott, ahol már felszerelték a riasztóberendezést, sokkal kisebb a kockázata az Állami Biztosítónak is. Ennek ellenére a biztosító ugyanolyan összeget fizettet biztosítási díjként, mint amikor még nem védte jó egynéhány üzemegységnél riasztójelző a társadalmi tulajdont. Az Állami Biztosítónál érdeklődöm. Novák Imre főosztályvezető-helyettes kijelenti: bár ma már egyre több helyen szereltek fel riasztóberendezést, eddig még senki sem fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy mérsékeljük a biztosítási díjat. — És mérsékelnék a kérésre? — A biztosító engedményt csak akkor adhat, ha a kockázatvállalás tekintetében bizonyíthatóan kedvező változás történt — hangsúlyozza a főosztályvezető-helyettes. Szerinte a gazdasági vezetők csak kibúvó keresése végett hárítják a vagyonvédelem megszervezésének elhanyagolását az Állami Biztosítóra. Ha sajátos vállalati szempontból nézem, igazat kell adnom a szóban forgó gazdasági vezetőknek. Miért is költenének pénzt biztonsági berendezésre, amikor a biztosításra kifizetett összeg változatlan marad, és a kárt amúgy is megtéríti a biztosító. (Az elmúlt évben százmillió forintot térített.) Az Állami Biztosítónak is igaza van a maga szemszögéből. Hogyan adhatna bármilyen engedményt akkor, amikor még nem tudja, miként alakul a kockázatvállalás. 10Q VONALRA VÁRVA A FŐMÉRNÖK tárcsázza a nullát. Szaggatott búgó jelzés. — Tessék — nyújtja át a kagylót, hogy én is halljam —, itt a bizonyíték ... Most sincs városi vonal.. A főmérnök asztalán van egy másik készülék is, közvetlen városi vonallal. Szerencsére — mondja —, képzelje el, ha a napi huszonötharminc telefonbeszélgetésemre félórákat kellene várnom. Másra nem is jutna idő ... Napi huszonöt-harminc telefonbeszélgetés. Hová, kinek? — Nem titok, nem magánügy. Van öt telephelyünk, abból kettő vidéken, Jászfényszarun. Kapcsolatban állunk több vállalattal, vannak megrendelőink és szállítóink. Van főhatóságunk, az üzemben rekonstrukció folyik, kérdezni kell, érdeklődni, olykor magyarázkodni. Soroljam még? — Nem szeret telefonálni? — Tulajdonképpen nem szeretnék, ha nem tudnám, milyen sok szaladgálást, utazgatást spórolok meg azzal, hogy felemelem a kagylót. EGY KIS ÜZEMBE látogattam el, a Gizella úti Kalapgyárba. Férfikalapokat és női tompokat készítenek a hetvenesztendős műhelyekben, ennek a munkálatnak adminisztrációja folyik az irodákban. Amikor elmondtam, hogy a telefon miatt látogattam meg őket, kicsit csodálkoztak, közelebbi magyarázatot kértek. Pontosan mi érdekel a telefontémából.S magukban talán arra gondoltak, mi lehet ebben egyáltalán téma? Talán panasz érkezett, hogy túl sokat beszélnek? Nem, az nem lehet. Ők sem telefonálnak többet, vagy kevesebbet, mint bárhol másutt, más üzemben, hivatalban.) Kigyűjtötték a telefonnal kapcsolatos adatokat. A főmérnök gondos és precíz számokat tár elém. A Kalapgyárnak negyvenegy házi vonala és négy városi fővonala van. Közvetlen városi vonala van az igazgatónak, a főmérnöknek, a főkönyvelőnek, az áruforgalmi osztályvezetőnek. (Ez ugyebár nem sok. Sőt, mondhatni, kevés.) A Kalapgyár május havi telefonszámlája 13 034 forint volt. Ebből körülbelül hétezer forintot beszélgettek el Budapesttel. A gyári telefonköltség az összes rezsiköltség fél százaléka. Havi hétezer beszélgetés — háromszázhetvennégy budapesti dolgozó. Mit jelent ez? Sok vagy kevés? Hogy lehet ebből az adatból bármilyen tanulságot levonni? — Szerintem sehogy — mondja a főmérnök. — Nagyon nehéz közös nevezőre hozni a műhelyben dolgozókat, akik legfeljebb sürgős esetekben szaladnak be az irodába telefonálni, és az irodában dolgozó alkalmazottakat, akiknek nem jelent különösebb nehézséget vagy problémát, ha felemelik a telefonkagylót. Közeledünk a tűzhöz. Muszáj egy kis történelmi visszapillantást tenni. — Valamikor különböző takarékossági intézkedéseket foganatosítottunk, leoltottuk az égő lámpákat, figyelmeztettünk a vízcsapok elzárására s a telefonkészülékeket se nagyon lehetett magánbeszélgetésre felhasználni. Később valami becsületkassza felén törtük a fejünket, egy forint senkit nem vág földhöz, aki személyes dolgait intézi, tegye be a pénzt a kasszába. Gyorsan kiderült, hogy ennek a pénznek a kezelése olyan adminisztrációval jár, ami többe kerül a telefonszámlánál Ez volt. — És most mi van? — Ha érdekli, nekem az a véleményem, hogy még mindig olcsóbban