Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)

1974-08-06 / 32. szám

HOVA LETTÉL LOSONCZY UTCA? N­em én tettem föl a címben szereplő kérdést, ha­nem egy önmagát Francescónak bemutató, olasz fiatalember. De ő elmondta háromszor is per­gő olaszossággal és elsóhajtotta suta bájú, félma­gyar nyelven... A természetesen göndör, fekete hajú legény Orvello városkából érkezett musterszín Fiatján. Egy bizonyos Annamária nevű leányt kere­sett, akit hatszor is hazakísért néhány esztendeje a Losonczy utcába. De most nincs meg a keresett ut­ca, mert bontják a Józsefvárosnak ezt a középső részét Álltunk a Baross utca és a Szigetvári utca találko­zásánál. Előttünk egy háztömb oly mértékben leta­rolt helye, hogy háborús szőnyegbombázás sem sö­pörhette volna el határozottabban a bérkaszárnyák regimentjét. Eltűnt a Losonczy utca, és a Szigetvári utca nagy része is, a Kemény Zsigmond utcából is csak egy elaggott épület maradt hírmondóul, a Jáz­min utca féloldalát is fölszippantotta a szanálás. A legvénebb pesti városnegyedet érinti a most vég­bemenő rekonstrukció. Mint mondják, kereken 10 ezer olyan bérlemény van a Józsefvárosban, ame­lyet felújítani nem is érdemes, nem is szabad. A kerület 2200 lakóépületéből 1933-at kezel az IKV, s ezek közül 1217 még a múlt században épült. Szá­zadunk közepe, tehát 1950 előtt épült 1925 ház, ami visszájára és önkritikusabbra fordítva az adatot, annyit jelent, hogy az elmúlt 25 évben mindössze nyolc ház épült e hatalmas kerületben. Természetesen, ezt nem mondtam el Francescónak, aki egy útikönyv reklámszövegének beillő monológ­gal magasztalta szülővárosának, Orvietónak szép­ségeit. Flogy a katedrális a legszebb a világon, hogy a kertek fölérnek az édennel, és váratlanul beleszőtte mindebbe, hogy neki a Losonczy utca is tetszett. A­nyám a Losonczy utca egyik szoba-konyhás la­kásában élte le gyermeklány korának néhány esztendejét, s nem emlékszem, hogy valamennyire is lelkesült volna az utca, vagy a ház szépségéért Én is csak a dohos lehelletű kapualjra emlékszem. A sápadt, mindig kapukulcsot dédelgető házmester­­nékre. A rideg, in­kvizíciós eszközre emlékeztető po­roiókra ... A csákány alá került házak sora, de a még megle­vők sokasága is tömény várostörténet. A bontó­­ te­rület mezsgyéjén ácsorogva, egyszeresek rájöttem: nini, ez az Illés utcai ház volt a híres hentes-dinasz­tia, a Zeidl család zsír- és hurkahegyekből szerzett székháza .. . Ott, a Szigony utcában volt a lakatos­műhely, melynek mestere kiváló filozófust tanitta- 10E3

Next