Tükör, 1974. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
1974-11-12 / 46. szám
Kétlaki színésznő. Otthona: Budapest Munkahelye: Miskolc. Harmadik éve. Korábban: Szolnok. Itt hat évadot töltött. Közben: két szezon Budapesten, a József Attila Színházban. Gyöngyössy Katalin most Yerma szerepét, Garcia Lorca drámájának hősnőjét játssza a Miskolci Nemzeti Színházban. Budapesten ezt a szerepet Psota Irén alakította annak idején. — Nem láttam azt az előadást, csak hallottam róla. Mi, Miskolcon, Illés István rendezésében egy olyan történetet akartunk bemutatni, amely nem jellegzetesen spanyol, bárhol a világon megtörténhet Az önkifejezés vágyáról szól, lehetőségeiről és határairól, s az emberi kapcsolatok előtt tátongó, mind szélesebb és mélyebb szakadékokról. A gyermek utáni vágy, a mi előadásunkban és felfogásunkban, inkább csak indíték az előbbiek kifejtéséhez. Nem volt könnyű ezt az értelmezést megvalósítani. A Yerma próbahetei alatt alig aludtam valamit, még álmomban is a szereppel viaskodtam. A premier, úgy mondják, sikerült, de a munka ezzel korántsem ért véget Minden előadás: újabb küzdelem. A néző ebből nem sokat lát, de nem is szabad, hogy lásson! — És a siker? — Rossz, ha tartós! Félelmet szülhet a színészben; félelmet, hogy nem tud újra meg újra megfelelni a várakozásoknak, a fokozott igényeknek, s emiatt begörcsöl. Eddigi pályám „siker-görbéje”, fél-le cikázó grafikon. Más talán bánná, én örülök ennek. Szeretem, ha újra meg újra felfedeznék. S az is jó, ha olykor egy időre elfelejtenek. Van, amikor élvezem, hogy felismernek az utcán, visszafordulnak utánam, előreengednek a közértben. Máskor meg szinte remegek az ilyesmitől. Ezek a felkészülés, erőgyűjtés többnyire hasznos periódusai. — Úgy ismerik Gyöngyössy Katalint, mint aki nem tartozik a magánemberként is sokat szereplő színészek közé, puritán életű, visszahúzódó. Mégis: több alkalommal vállalt olyan filmszerepet, így a „Nyár a hegyen”ben, legutóbb meg a „Szarvassá vált fiúk”-ban, melyben rövidebb-hosszabb ideig ruhátlanul láthatja a közönség. — Ha a meztelenségnek drámai funkciója van, és e két filmben az volt, természetes, hogy eljátszom. Gyöngyössy Katalin gyakran szerepel a képernyőn és a filmvásznon. Erről mondja: — Nem „hakninak”, pénzkeresési, meg népszerűségszerző lehetőségnek tartom a filmezést, televíziószereplést. Ellenkezőleg: a színpadi feladatokkal egyenértékű alkotómunkának. Ilyen önmegvalósításnak érzem legutóbbi filmemet, az ,,Ámokfutás”-t, melyet Fazekas Lajos rendezett, Kertész Ákos forgatókönyvéből. Hőse egy már nem egészen fiatal asszony, akinek házassága csődbe jutott. Egy új kapcsolat látszólag segít felejteni, de rá kell döbbennie: a múlt szálait nem vághatja el, a meglazult, sőt felbomlott kötelékek is tovább léteznek... Gyöngyössy Katalin most ismét szép feladatra készül: Csehov „Sirály ’ának főszerepére. Partnere Latinovits Zoltán lesz, rendezője ismét Illés István. — Szeretem Csehovot, valamennyi drámaíró közül talán a legjobban. Nincsenek szerepálmaim, bár nemrég olvastam el Harald Pinter „A régi idők” című drámáját, s van abban egy asszony, akit szívesen eljátszanék. S jó lenne, ha egyszer bebizonyíthatnám, hogy van humorom, iróniám, sőt öniróniám is. Szeretem a nehéznek tűnő, a rutinnál, beidegződöttségnél, alkati lehetőségeknél többet követelő szerepeket. A siker: öröm. A bukás: tanulság. Mindkettőre szükség van, mindkettőt el kell tudni viselni. GARAI TAMÁS Egy levélből: „Amikor édesanyám hajnalban rosszul lett, kétségbeesetten hívtam a legközelebbi kórházat. Azt mondták, onnan orvos nem jöhet, a kerületi éjszakai ügyeletet hívjam. Az ügyeletes orvos éppen betegnél volt, fölvették a címet, azt mondták, várják türelemmel, amint tud, jön. Anyám akkor már elvesztette az eszméletét. A mentőket hívtam, de azt válaszolták, csak orvosi hívásra jöhetnek házhoz. Az ügyeletes orvos reggel 6 óra 10-kor már csak azt tudta megállapítani, hogy édesanyám szívroham következtében halt meg. Nem tudok szabadulni a gondolattól, ha akkor azonnal sikerül orvost hívnom, anyám még ma is élne...” Amíg egészséges az ember , az orvos, a betegellátás, az elsősegély, mások gondjának tűnik csupán. Ám elég egy hirtelen rosszullét, hogy kétségbeesetten gondoljuk végig: ki segíthet, és a segítség vajon idejében érkezik-e még? A SZUPERÜGYELET KOORDINÁL Budapesten az orvosügyeleti rendszer mintegy tizenöt éve működik a jelenlegi formájában. Úgynevezett szuperügyelet koordinálja a körzeti orvosi gárda ügyeleti hálózatát. A fővárosi tanács egészségügyi osztályának külön gépkocsiparkja áll a mindenkori ügyeletes orvosok rendelkezésére. A cél: a permanens szolgálat. Tehát, hogy a nap minden órájában, vasárnap és ünnepnap is, a beteg ember mindig találjon orvosi segítséget. Két jelenet Lorca: Terma című drámájából. — Gyöngyössy Katalin és Paláncz Ferenc Fotó: Kerényi László 10Q