Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)
1975-09-09 / 36. szám
kit a hírnév igazán a szárnyára vesz, azt évszázad múltán is emlegetik. Ilyenné lett Jósa Gyuri alakja, akit a toll mesterei többször is megrajzoltak. Különcségeiről, bolondériájáról hírhedt földesúr volt, s már-már hihetetlennek tűnő tettei mögött manapság mégis az indítékokat keresik. Mégpedig szűkebb pátriájában, Tiszafüreden. Ipart, kereskedelmet szánt az álmos falunak, fahidat a Tiszára, de a megyei urak kinevették, s széltébenhosszában terjesztették róla: „Bolond ez a Jósa Gyuri.” Ha bolond, akkor bolond, még életében elkészíttette a koporsóját, abban aludt a napokig tartó dáridók után. Drága pénzen tartott francia szakácsot, s vele főzette a moslékot a disznónak. Nem futotta többre a földesúri akarásból. Aztán még sokáig szunnyadt a falu tespedt tehetetlenségben, árterületektől, kiöntésektől körülvéve. Legfeljebb a Tisza riogatta ismétlődő áradásaival. RÉGI SZÖVEG - ÚJ SZEREP Napjainkra tekintélyes rangot nyert Tiszafüred, nagyközség a Hortobágyi Nemzeti Parte kapujában. Vagy ha úgy tetszik, a legjelentősebb települése a kiskörei duzzasztómű által keletkező mesterséges tónak. Így aztán teljességgel elavul a róla szóló szöveg az Új Magyar Lexikonban, amely gépállomását említi, pedig a lassan múltba vesző intézmény helyén szakmunkásképző épül majd. Legnagyobb termelőegységként malma, téglagyára szerepel, holott a község határában, az örvényi úton két korszerű üzem, a Hajó-és Darugyár, valamint az Alumíniumgyár itteni részlege ad munkát vagy ezer embernek. Amíg a tanács elnökére, Rente Ferencre várakozom, eszembe jut, miként jellemezte őt a messze Hajdúság egyik üzemének igazgatója: „Megszállott ember az, mindig töri valamiben a fejét.” S mondhatta ezt régebbi ismeretség jogán, de értve rajta, hogy az a valami a község érdekét szolgálja. — Az elmúlt hat-hét esztendőben felgyorsult nálunk az élet — mondja az elnök, s hogy ez időben már ő tölti be e tisztet, arról szerényen hallgat. — Miután sikerült ide ipart szerezni, embereket küldtünk tanulni a pesti törzsgyárakba, az Alumíniumárugyárba például háromszázat is. S mire itthon lebetonozták a gépeket, jöhettek haza, megismerve azok kezelését, az üzemi életet, a fegyelmet. De ahogy növekedtek gyáraink, rájöttünk, hogy szellemet engedtünk ki a palackból, mégpedig a korszerű élet igényének szellemét. A nagyvárosból visszatért emberek nem akartak már poros, sáros utakon járni. A délutáni műszakból este haza igyekvőknek jó közvilágítás kellett. Megnőtt az SZTK- biztosítottak száma, orvosok, rendelők, szükségeltettek. Üzlet, áruház kellett a megnőtt kereslet kielégítésére. Nem is beszélve a nélkülözhetetlen közművekről. Megsűrűsödtek a tennivalók. Határozni, intézkedni kellett építkezés, hitelek, a munka megszervezése ügyében. Ehhez pedig élénk közéletre, cselekvőképes tanácsra volt szükség. A korábbi testületet ironikusan a Vének Tanácsának is nevezték, fiatal csak elvétve akadt benne. Ha 9 órakor kezdődött az ülés, még félórát kellett várni egyegy emberre, hogy határozatképesek legyenek. A község lakossága a következő választásokon tenniakaró embereket küldött a tanácsba. Ennek nyomán megalakították a vízműtársulást, s építettek 56 kilométer vezetéket, így a lakosság 95 százaléka egészséges vizet fogyaszt. Csaknem 9 kilométer az új szennyvízcsatornák hossza. Új üzletek, áruház, orvosi rendelő, szakrendelő, szolgálati lakás épült, s ma száz egészségügyi dolgozó és száznegyven pedagógus képviseli itt a humán értelmiséget. — Fontos jellemzője a közéleti pezsdülésnek, a község együttes akaratának a társadalmi munka növekvő értéke — jegyzi meg Molnár József vb-titkár. — Amíg 1970 előtt évente mindössze 3—400 ezer forint volt ez az öszszeg, a múlt évet kétmillió hatszázezer forinttal zárhattuk. Felszabadulási emlékparkot, óvodát építettünk társadalmi összefogással, fásítottunk, utat, járdát burkoltunk, a lakosság, a szocialista brigádok segítségével. Füreden—a jéguráj i jÉ£gt‘üli Nyári délután a tiszafüredi főutcán Tavirózsa a holt Tiszából, akár a helység címerébe is bekerülhet. A község apraja-nagyja összefogott egy új, száz személyes óvoda felépítésére — ők egyelőre még csak játékosan