Tükör, 1976. január-március (13. évfolyam, 1-13. szám)

1976-03-16 / 11. szám

DOKUMENTUM Március 15.1848-ban E visszaemlékezés szerzője Hamary Dániel orvos és író, huszonkét éves ifjúként vett részt az UMI. március 15-i események előkészítésében és vég­hezvitelében, majd beállt honvédnak és IMS-ben mint hadnagy harcolt Komárom védelmében. Az itt közölt cikk 1386-ban jelent meg a Hazánkban. Érdekessége, hogy Nyári Albert évtizedekkel ko­rábbi könyvével vitázva, az egykori történelmi események ma is elevenen ható leírását adja. N­yári Albert azt írja, hogy „az Ellenzéki Kör március 14-én délutánra nagy közgyűlést hirdetett, melyben részt venni az ifjúság is fel­­szólíttaték. A gyűlés elkezdődik, ezrek környez­ték az Ellenzéki kört...” Nem környezték ezrek, a tanuló ifjúság egy ré­sze, s az utcán járó-kelő vásáros közönség áll­dogált egy keveset, ezután elhaladt, közönyös lévén az egész dolog iránt most még. Majd így ír tovább: ......e gyűlésen kell vala a petitiót elhatározni. Az ifjúság érzelmeit Vas­vári Pál tolmácsolta egy hatalmas rögtönzött beszédben”. A való az, hogy Klauzál Gábor velőtrázó, szívet szorító gyönyörű szónoklatban adta elő az ak­kori politikai helyzetet, azután Nyári Pál be­szélt, majd Irinyi József olvasta fel a 12 pontot ezen címmel: „Mit kíván a magyar nemzet?” s az „Ellenzéki kör” óvatos és higgadt szónokai meggyőzték a jelenvoltak egy részét, hogy leg­helyesebb lesz kérelmezni. Erre a heves ifjak zajongtak, ellentmondtak, s különösen Petőfi, Jókai, Vasvári elkiálták: nem kell táblabíró po­litika, ne halogassuk a dolgot, tegyünk, s az if­júságot a Pilvax kávéházba hívták. Oda is mentünk egész lelkesedéssel és rajongással, s itt lett áradata a beszédnek, különösen, midőn tu­domásunkra jutott, hogy a bécsi híres kancellár Metternich megbukott! Midőn az „Ellenzéki kör”-ből a gyűlés után átmentünk (mintegy 6 óra tájt este) a Pilvax kávéházba, mely telve zajongó, nyugtalankodó egyetemi hallgatókkal és másokkal, a kávéház egyik oszlopán papiros darabra ezt láttuk írva: „Metternich a félszázados agg róka megbu­kott” ... A „közvélemény asztala” körül letelepedtek, részint állva maradtak: Petőfi, Jókai, Bu­­lyovszky, Vasvári, Sükei, Oroszhegyi, Hamary, Telepy György, Bozzay Pál, Sebő Antal, Szath­­máry Pál, Gaál Ernő, és egyéb jeles ifjak, ki­ket ez alkalommal még nem ismertek. Itt, ez asztal körül ülők és állók határozottan nyilvá­nították, hogy az „Ellenzéki kör” elodázó hatá­rozatát, illetve a petitiót, Metternich lemondása után nem tartják helyesnek­ a 12 pontot hol­nap, azaz a következő március hó 15-én város­szerte proclamálni kell. Petőfi, Jókai, Vasvári, Sütkei s többen maguk részéről határozott nyílt­sággal kimondták, hogy ők készek a proclamá­­lásra — mi is — szóltak számosan — elme­gyünk ott leszünk! Némelyek azonban óvatos­kodni is kezdtek és fölemlíték, hogy hátha a budai városparancsnok Lederer, ágyúival közbe talál szólani a proclamálásnak és a Károly ka­szárnya vitézei pedig bekerítenék a 12 pont hirdetőit: mi lenne akkor? — Mi lenne akkor? — ismétli Petőfi, Jókai és többen a kérdést pirító gúnnyal —, hát meg­­küzdünk velük! A lelkesek és a veszélyre nem gondolok mind-mind ezt hangoztatták, a gyá­vák maradjanak! — szóltak közbe. A kétkedő­ket, a veszélytől félőket, részint gúnyosan kine­vették. A pro és contra megbeszélések után azt a határozatot mondta ki Petőfi: „Holnap 8­ órakor, itt a kávéházban a­­közvéle­mény asztala­ körül gyülekezünk mindnyájan, s innen indulunk tömegesen először a jogi egye­temhez, azután az orvosihoz megyünk — én az éjjel egy alkalomszerű költeményt írok s azt el­szavalom — ez volt a Talpra magyar! — a 12 pontot pedig Jókai olvasandja fel és azután a körülmények szerint irányítandjuk további el­járásunkat". E­z volt az este, március hó 14-én, a Pilvax kávéház „közvélemény asztala” mellett a megállapodás. „Mindnyájan eljövünk!” harsant fel a tömeg, s holnap nyolc órakor indulunk a proclamálásra. Ezután, esti nyolc óra lehetett, a szóvivők mind eltávoztak s utánuk az ifjúság nagy része is, én Vasvári barátommal távoztam el, ki bizonyos tartózkodását nyilvánító nekem bizalmasan, én is kifejeztem aggodalmamat a balsikerre néz­ve, de ígéretemnek, elhatározásomnak, hogy holnap, azaz március hó 15-én reggeli 8 órakor a proclamálásra megjelenek, rendületlenül hí­ve maradtam. Esküvésről — mint Nyári Albert írja — akkor szó sem volt és oly dictiókról és lángoló szó­noklatokról, melyekről említést tesz, valamint az asztalra ugrálásról, ajtó becsukásról, gyilok előrántásról, ez alkalommal nem tudok, mert mind­ez akkor nem történt. A zaj, lelkesedés, rajongás mellett, tartózkodás, óvatoskodás, aggodalom, balsejtelem volt szí­veinkben, hogy is ne lett volna?... ... Az „Ellenzéki kör”-ben tartott s a Pilvax kávéházban a lelkes ifjúság által folytatott gyű­lés határozatai, melyek városszerte hirtelen el­terjedtek, megrajongtatták az éjfél óráján is jó­val túl a többi kávéházak és vendéglőkben idé­zőket, a vásáros közönséget és az otthon volt lakosok nagy részét is ... A Pilvax 1848-ban A Nemzeti Múzeum előtt □ 13 Hamary Dániel

Next