Tükör, 1976. január-március (13. évfolyam, 1-13. szám)
1976-03-16 / 11. szám
DOKUMENTUM Március 15.1848-ban E visszaemlékezés szerzője Hamary Dániel orvos és író, huszonkét éves ifjúként vett részt az UMI. március 15-i események előkészítésében és véghezvitelében, majd beállt honvédnak és IMS-ben mint hadnagy harcolt Komárom védelmében. Az itt közölt cikk 1386-ban jelent meg a Hazánkban. Érdekessége, hogy Nyári Albert évtizedekkel korábbi könyvével vitázva, az egykori történelmi események ma is elevenen ható leírását adja. Nyári Albert azt írja, hogy „az Ellenzéki Kör március 14-én délutánra nagy közgyűlést hirdetett, melyben részt venni az ifjúság is felszólíttaték. A gyűlés elkezdődik, ezrek környezték az Ellenzéki kört...” Nem környezték ezrek, a tanuló ifjúság egy része, s az utcán járó-kelő vásáros közönség álldogált egy keveset, ezután elhaladt, közönyös lévén az egész dolog iránt most még. Majd így ír tovább: ......e gyűlésen kell vala a petitiót elhatározni. Az ifjúság érzelmeit Vasvári Pál tolmácsolta egy hatalmas rögtönzött beszédben”. A való az, hogy Klauzál Gábor velőtrázó, szívet szorító gyönyörű szónoklatban adta elő az akkori politikai helyzetet, azután Nyári Pál beszélt, majd Irinyi József olvasta fel a 12 pontot ezen címmel: „Mit kíván a magyar nemzet?” s az „Ellenzéki kör” óvatos és higgadt szónokai meggyőzték a jelenvoltak egy részét, hogy leghelyesebb lesz kérelmezni. Erre a heves ifjak zajongtak, ellentmondtak, s különösen Petőfi, Jókai, Vasvári elkiálták: nem kell táblabíró politika, ne halogassuk a dolgot, tegyünk, s az ifjúságot a Pilvax kávéházba hívták. Oda is mentünk egész lelkesedéssel és rajongással, s itt lett áradata a beszédnek, különösen, midőn tudomásunkra jutott, hogy a bécsi híres kancellár Metternich megbukott! Midőn az „Ellenzéki kör”-ből a gyűlés után átmentünk (mintegy 6 óra tájt este) a Pilvax kávéházba, mely telve zajongó, nyugtalankodó egyetemi hallgatókkal és másokkal, a kávéház egyik oszlopán papiros darabra ezt láttuk írva: „Metternich a félszázados agg róka megbukott” ... A „közvélemény asztala” körül letelepedtek, részint állva maradtak: Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Vasvári, Sükei, Oroszhegyi, Hamary, Telepy György, Bozzay Pál, Sebő Antal, Szathmáry Pál, Gaál Ernő, és egyéb jeles ifjak, kiket ez alkalommal még nem ismertek. Itt, ez asztal körül ülők és állók határozottan nyilvánították, hogy az „Ellenzéki kör” elodázó határozatát, illetve a petitiót, Metternich lemondása után nem tartják helyesnek a 12 pontot holnap, azaz a következő március hó 15-én városszerte proclamálni kell. Petőfi, Jókai, Vasvári, Sütkei s többen maguk részéről határozott nyíltsággal kimondták, hogy ők készek a proclamálásra — mi is — szóltak számosan — elmegyünk ott leszünk! Némelyek azonban óvatoskodni is kezdtek és fölemlíték, hogy hátha a budai városparancsnok Lederer, ágyúival közbe talál szólani a proclamálásnak és a Károly kaszárnya vitézei pedig bekerítenék a 12 pont hirdetőit: mi lenne akkor? — Mi lenne akkor? — ismétli Petőfi, Jókai és többen a kérdést pirító gúnnyal —, hát megküzdünk velük! A lelkesek és a veszélyre nem gondolok mind-mind ezt hangoztatták, a gyávák maradjanak! — szóltak közbe. A kétkedőket, a veszélytől félőket, részint gúnyosan kinevették. A pro és contra megbeszélések után azt a határozatot mondta ki Petőfi: „Holnap 8 órakor, itt a kávéházban aközvélemény asztala körül gyülekezünk mindnyájan, s innen indulunk tömegesen először a jogi egyetemhez, azután az orvosihoz megyünk — én az éjjel egy alkalomszerű költeményt írok s azt elszavalom — ez volt a Talpra magyar! — a 12 pontot pedig Jókai olvasandja fel és azután a körülmények szerint irányítandjuk további eljárásunkat". Ez volt az este, március hó 14-én, a Pilvax kávéház „közvélemény asztala” mellett a megállapodás. „Mindnyájan eljövünk!” harsant fel a tömeg, s holnap nyolc órakor indulunk a proclamálásra. Ezután, esti nyolc óra lehetett, a szóvivők mind eltávoztak s utánuk az ifjúság nagy része is, én Vasvári barátommal távoztam el, ki bizonyos tartózkodását nyilvánító nekem bizalmasan, én is kifejeztem aggodalmamat a balsikerre nézve, de ígéretemnek, elhatározásomnak, hogy holnap, azaz március hó 15-én reggeli 8 órakor a proclamálásra megjelenek, rendületlenül híve maradtam. Esküvésről — mint Nyári Albert írja — akkor szó sem volt és oly dictiókról és lángoló szónoklatokról, melyekről említést tesz, valamint az asztalra ugrálásról, ajtó becsukásról, gyilok előrántásról, ez alkalommal nem tudok, mert mindez akkor nem történt. A zaj, lelkesedés, rajongás mellett, tartózkodás, óvatoskodás, aggodalom, balsejtelem volt szíveinkben, hogy is ne lett volna?... ... Az „Ellenzéki kör”-ben tartott s a Pilvax kávéházban a lelkes ifjúság által folytatott gyűlés határozatai, melyek városszerte hirtelen elterjedtek, megrajongtatták az éjfél óráján is jóval túl a többi kávéházak és vendéglőkben idézőket, a vásáros közönséget és az otthon volt lakosok nagy részét is ... A Pilvax 1848-ban A Nemzeti Múzeum előtt □ 13 Hamary Dániel