Új Tükör, 1976. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
1976-11-16 / 46. szám
Tóth Sándor alezredes, kandidátus, a sorozat hadtörténész szakértője Találkozó a Klessheim-kastélyban. Hitler és Horthy (Dégi István és Somogyvári Rudolf) tett zavart. A cselekményből kimaradt egy mozzanat, amelyet az író a novella első felében fontosnak tartott tudatni az olvasóval. A képernyőn jóval később jöttünk rá, kit várt tulajdonképpen Rábai, a főhős. E kihagyás miatt azután az élénkebb fantáziájú nézők, akik nem olvasták az elbeszélést, s az alaphelyzet megismerése után, érthetően, rögtön kombinálni kezdtek, jó ideig egészen más irányba haladtak, mintha olvasták volna a történetet. Ezt a fölösleges kanyart meg lehetett volna spórolni. A cím — és nyilván a szándék — szerint is a televízió ebben a műsorban ki akarja nyitni a könyveket a közönség előtt, hogy a maga módján kedvet csináljon a belenézéshez, az olvasáshoz. De ha a feldolgozások nem hűen adják vissza a kiválasztott írásokat , akkor az bizony végül is alig több, mintha a televízió ki sem nyitotta volna a könyvet. Érdektelen tévéváltozat aligha csinál kedvet az olvasáshoz. ÖKRÖS LSZLÓ CIGÁNYKERÉK Cigánykerék címmel Csányi Miklós rendező most fejezte be új, színes tévéfilmjét. A 70 perces mű Erdős István elsőkönyves író forgatókönyve alapján készült. Operatőr Hollós Olivér, akinek szintén ez az első játékfilmje. A HÉT NÉZŐJE VÁLTOZÓ VILÁG □ 33 KULIN GYÖRGY A magyar televíziónak talán legnagyobb jelentőségű vállalkozása az, amely kitűnő műsoridőben megkezdődött a természettudományos világkép feltárásával, és folytatódik majd a társadalomtudományi, valamint a művészeti-esztétikai szabadegyetemmel. Ha a huszadik századot egy késői utód el akarja majd helyezni az emberiség szellemtörténetében, egy mondatban tömören így jellemezheti: az ember és természet viszonyában forradalmian új felismerések születtek, amelyek az anyagi világnak — s benne az élet jelenségeinek — megértéséhez a parányok világának feltárásával nyitottak kaput, de ugyanilyen forradalmian új az is, hogy olyan emberi együttélési formák valósultak meg, amelyek korábban csak utópiákban éltek. A változó világon nem azt értjük, hogy Kopernikusz idejében kezdett el tengelye körül forogni és a Nap körül keringeni a Föld. Sem azt, hogy az anyagi világ most bomlott atomokra és molekulákra, s benne újfajta erők, elektromos és mágneses erőterek léptek fel. Nem is azt, hogy az élővilág most hozta létre a vírusokat és a ráksejteket. A változó világ egyik megfogalmazása az, hogy itt a Földön és a Kozmoszban milliárd évek óta meglevő valóság bejutott az ember tudatvilágába, és megváltoztatta a világról alkotott korábbi képet. Egy másik megfogalmazása az, hogy az öröknek és változatlannak hitt világ változik. Hiába keresnénk az ősrobbanást követő közvetlen időszakban a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket, hiába keresnénk a Napot, a Földet és az élet nyomait,, hiszen mindezen, az anyagi világ milliárd évekkel ráérhető fejlődésének eredményei. Hol volt még akkor a víz, a kő, a vas, az arany, s hol voltak az életet felépítő bonyolult szerves molekulák? Hol voltak a kémiai kötések törvényei, az elektromosság és mágnesesség kölcsönhatásai? És hol voltak mindezeknek a törvényei? Csak lehetőségeikben, potenciálisan voltak benne az anyagot telepítő elemi részekben. A változó világ megnyilvánulásai, az égitestek kialakulása, az egysejtű lény megjelenése és a legalább háromezermillió éves fejlődés végén az ember megjelenése. Vannak a szemünk előtt lefolyó eseményei a világ változásának: a nappalok és éjszakák s az évszakok. De vannak millió éveket igénylő változásai is: a hegyképződések, a jégkorszakok, a mágneses pólusváltások és még ennél is nagyobb időtartamot igénylő események. Ismereteink gyorsabb ütemben bűvölnek, minthogy iskolai tankönyveink tartalmazhatnák őket. Ez az egyik fő oka annak, hogy a szabadegyetem nagyszabású vállalkozása a televízióban megszületett. Akikben él a tisztelet a tudomány iránt, a tudós segítségével szeretnének eligazodni az információk zűrzavarában: mi az igazság a repülő csészealjakban, a csillagjóslásban, a Bermuda-háromszög „rejtélyében”, a világvége megmegújuló, csillagászati tévismeretekből táplálkozó jóslataiban, a sárkánygyíkokon lovagló neandervölgyi emberben, a százmillió éves, kőbe karcolt térképekben és ezer más, szenzációként tálalt csodában. A tévé szabadegyeteme ha nem is foglalkozik mindezzel, azt a természettudományos világképet igyekszik megfogalmazni, amelyektől ezek idegenek. Van tehát bőven mondanivaló, és vannak sokan, akik várják ezt a műsort. A legtöbb az előadókon múlik, akik neves emberek, tudományuk jeles képviselői. Ez esetben azonban nemcsak a szaktudás dönt. Az ismeretek átadása az ismeretterjesztés művészi fokát követeli meg. Megtalálni a közlésnek azt a sttlusát, amely egyszerre szól kíváncsi gyerekekhez, érdeklődő felnőttekhez és olyanokhoz is, akiknek gondolatvilágától az anyagi világ valósága távolesik. Ha a tudományos tények közlésén felül sikerül kifejezésre juttatni azt, ami a sorozat vezértémája: a világban és a megismerésben bekövetkezett változás folyamatát, a siker nem marad el. A szép vállalkozás eredményességének végső titka itt rejlik. A megoldáshoz jó segítséget adhat a sok, népszerű stílusban megírt és ajánlott könyv is.