Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)
1977-01-09 / 2. szám
ISKOLASZÍNHÁZ Ruszt József, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője három esztendővel ezelőtt szervezte meg - általános iskolásoknak az azóta már országos hírűvé vált iskolaszínházat. A kisdiákok az első évben a Rómeó és Júliával, azután Szophoklész Antigonéjával találkozhattak. Az idén Vörösmarty Csongor és Tündéje került a legkisebbek elé. Képünkön: Farády István (Csongor) és Sára Bernadette (Ilma). PETŐFIRE EMLÉKEZTÜNK Kulturális életünk szép hagyománya, hogy minden év utolsó napján megemlékezünk Petőfi Sándor születéséről. A rádió december 31-én Tarka élet címmel — rendhagyóan, szokatlanul - nem a forradalmár költőt méltatta, hanem mint a legnagyobb magyar humoristák egyikét mutatta be Petőfi Sándort. Másnap délután a televízió képernyőjén a vándorszínész Petőfivel találkozhattunk. A születésnapról, mint mindig, most is megemlékezett a szülőváros, Kiskőrös. A helyi Petőfi Társaság emlékünnepségének egyik eseményeként megkoszorúzták a költő szülőházát. Képünkön: ünnepség a szülőháznál. • ÚJ ORGONA A múlt év végén orgonát avattak a váci zeneiskolában. A Duna-parti kisváros is, s az egész ország zenei élete is gazdagodott ezzel. A drezdai Jemsich-cég szakemberei által készített hangszer kiváló minőségével, értékeivel jelentős hatással lehet a magyar orgonaművészetre. A mechanikus rendszerű, 27 regiszteres orgonának, amely 3,2 millió forintba került, 1976 sípja van. A legnagyobb 3,48 méter, a legkisebb mindössze hat milliméter. Az új orgonát Lehotka Gábor, a neves művész, Vác szülötte és lakója, több hangversenyen mutatta be a város közönségének, s az odalátogató zenebarátoknak. OPERAÉNEKESEK PORTRÉI Különleges képzőművészeti kiállítás nyílt a kőbányai Pataki István Művelődési Házban: Vörösné Barta Éva festőművész mutatja be ezen mai magyar operaénekesekről készített portréit. A tárlaton 22 énekes — Bende Zsolt, Mátyás Mária, Melis György, Radnay György, Miller Lajos, Sass Sylvia (képünkön) és mások arcképei láthatók. Mindannyian jelmezben, valamelyik jellegzetes szerepükben. MÚLT ÉS JELEN A HILTONBAN Három éven át, 1974 januárjától aggódó figyelem kísérte a Hilton-szálló építését: hogyan illeszkedik majd a hatalmas épülettömb a budai várnegyed történelmi környezetébe és a Mátyás templom, a Halászbástya által meghatározott jellegzetes városképbe. A budapesti Hilton az elmúlt év végére elkészült, s az eredmény, úgy látszik, azokat igazolta, akik kezdettől fogva hittek a vállalkozás sikerében. A nagy építkezés különlegessége volt, hogy szigorúan ügyeltek a régészeti leletek megmentésére és felhasználására. A modern szállodába ily módon számos múltbeli értéket és leletet beépítettek, többek között a Domonkosok kolostorának kerengőjét (XIV. század) és a Miklós-templom hajójának falmaradványait (XIII. század). Képünkön: a kerengő. • REMENYIK EMLÉKSZOBA Remenyik Zsigmond születésének 76. évfordulója alkalmából a Heves megyei Dormándon, az író szülőházában emlékszobát rendeztek be. A kiállított tárgyak többségét Remenyik Zsigmond özvegye adományozta a falunak. • KÖNYVKIADÓ KÖZSÉGEK Baranyában nemes kezdeményezés született: a helyi tanácsok könyvalakban kiadják falujuk, vidékük legszebb népdalait, illetve megörökítik neves szülötteik életét, munkásságát. Elsőként mohácsi népdalokat tartalmazó könyvecske látott napvilágot. SZILVESZTERÉ Szilveszter estén már nyolc órakor székbe szögezett bennünket a televízió. Ki hagyta volna ki Hofi régi-új műsorát, a Még mindig aktuális-t, amely tényleg még mindig aktuális volt; úgy látszik, nem olyan gyors a világ előrehaladása a szatíra által. Azután Columbo jött, ahogyan szokott, ballonkabátban, görnyedt háttal, tétován, bizonytalankodva. De egy pillanatig sem kételkedtünk, hogy leleplezi az általunk már ismert gyilkost, így is történt. A kabaré - az ironikus hang ellenére - egy kissé elérzékenyülve emlékezett a televízió jubileumára; az idén húszéves az intézmény. A régi képeket látva, némiképp mi is meghatódtunk. Hiába, együtt öregedtünk az egyre tökéletesebb tévével, amely — ezt írták a szilveszteri műsor címéül — „nem ismer lehetetlent”. Ám kiderült, hogy a magas színvonalú technika - az ragadtatta ilyen öntelt címre-nyilatkozatra a tévéseket - a legfontosabb, kritikus pillanatokban mindig bedöglik. Trükknek, ötletnek nem volt ez rossz, de szinte az unalomig ismételték; a keretjátékból így műsor lett. Igaz, néhány mulatságos jelenet erejéig kiléptek belőle. Ezek a betétek azonban sajnos nem mindig szervesen illeszkedtek a keretbe. A rádió magasabbra emelte tekintetét, szilveszteri kabaréjuk nagyobb darabot mutatott a valóságból. Összeállításuk eleven, találó, fordulatos, odamondogató volt. Vagyis többet őrzött meg abból a lendületes dinamizmusból, amely a hatvanas évek nagy szilveszteri kabaréit oly izgalmassá és emlékezetessé tette. A televízió műsora a hetvenes évek megcsendesedett, higgadt tempóját tükrözte. Nevetni, persze, ezen is lehetett. Képeinken: Takács Mari, Varga József a tévékabaréban. □ 43