Új Tükör, 1977. április-június (14. évolyam, 14-26. szám)
1977-06-05 / 23. szám
HETI AJÁNLAT DOBRÁNYI ILDIKÓ TEXTILKIÁLLÍTÁSA Magyar Nemzeti Galéria Látványos és tanulságos Dobrányi Ildikó kiállítása, jó néhány teljesen megoldott, hibátlan művet fölvonultató, elegánsan rendezett. Műhelygondokról beszél, őszintén — és a megfelelő helyen. Hiszen a Nemzeti Galéria műhelysorozatát épp erre találták ki. Sőt a megfelelő időben, 30 év körüli textilművészeink alapvetően második generációs gondokkal bajlódnak, ideje kimondani. Nem megtorpanásról van szó, nem a tehetség hiányáról, egyszerűen arról, hogy a hetvenes évek első felének eufórikus pillanatokon és keserű tanulságokon át vezető textiles kibontakozása mára adott „terep”, és az újaknak ezen kell megvetni a lábukat. Dobrányi épp ilyesfajta kérdésekről meditál tárlatán: a művészi program meghatározásáról, kidolgozásáról, a kísérlet értelméről, a következetességről. Ennek érdekében egyetlen témát variál színt nem használó, redukált textiljeiben: az áttetszőséget, rétegeltséget, kontrasztot. Bán András FOLYÓIRAT KORTÁRS — Mit akar a Kortárs ezzel a sok nővel? — kérdezte barátom, kezében lobogtatva a folyóiratot. — A nőnap régen volt, anyák napja is elmúlt. Talán a pedagógusnapra? A felvonulás tényleg szokatlan: Károlyi Amy, Ács Margit, Pardi Anna, Bán Zsuzsa, Börcsök Mária, Petrőczi Éva, Darányi Marianna, Tóth Éva, Gutai Magda írásait és Jókai Anna nyilatkozatát olvashatjuk a júniusi számban. Alkalmat ne keressünk ehhez; a férfiak jelenlétét mindig elfogadjuk anélkül is. Még sohase kérdezte senki, mit akar a Kortárs (Új írás, Nagyvilág) azzal a sok férfival? A Kortárs „női számának” verseiből, novelláiból, elmélkedéseiből mindenesetre felfokozottság, izgatottság árad, hűvös tárgyilagosságnak nyoma sincs, íróik képtelenek szenvtelenül nézni a világot és a témát, amelyről beszélnek. Számukra az írás jóval több a puszta mesterségnél, valahogyan azonosul szinte magával az élettel; ennyiben tényleg és vitathatatlanul „nőiesek”. De nagyon fontos dolgokról szólnak, s mindig okosan — néha bölcsen és gyönyörűen — verekednek a (férfi) értetlenséggel, amely körülveszi és gúzsba köti őket. Hogy itt-ott vitára is kedvet és okot adnak? Ez csak fontosságukat igazolja: végül is mindannyiunk, a társadalom dolgait idézik meg lapjai .J Ön Ökrös László érdekesen, konkrét tényekre támaszkodva. (Halmos Béla Több kisebb lakást vagy kevesebb nagy lakást?, Mueller Othmár A munkáslakásépítkezések Budapesten). Ebből a komplex vállalkozásból is kiemelkedik Mihályi Péter Történeti szempontok a magyarországi lakáshiány értékeléséhez című tanulmánya, mert kritikus elemzést ad a lakáshiány okairól, azokról a múlt század vége óta három emberöltőn át (egészen a hatvanas évek elejéig) elkövetett mulasztásokról, melyeket csak rendkívüli erőfeszítésekkel, lassan lehet pótolni. Az elmúlt 15 év lakásfejlesztési programja óriási előrelépést jelent ugyan, de még legalább ugyanennyi idő szükséges a városi lakáshiány megszüntetéséhez. Mihályi különösen feszültségteremtő problémának tartja azt a tényt, hogy a fővárosi lakosság 13— 14 százaléka nem a saját vagy családtagja otthonában lakik, és azt is, hogy mindmáig késik az állami lakások hatékonyabb felújítása, karbantartása. Természetesen, néhány tanulmány nem tehet csodát, világméretű gondokra azonnali megoldások nincsenek. De ha azt nézzük, hogy mennyi mendemonda, köd, félre- és belemagyarázás övezi ezt a témát, akkor az értelmünkre apelláló cikksorozat tisztázó-világosító hatásával valóban jelentős vállalkozás. Horváth Tamás valóság Van-e „lakásrejtély” Magyarországon? Hogy lehet az, hogy minél több lakás épül, annál több az igénylő? Káros-e a mennyiségi szemlélet? Mi az olcsóbb: a nagy lakás vagy a kis lakás? Miért drágulnak és húzódnak el a munkáslakás-építkezések ? Ezeket a kérdéseket dolgozta fel a VALÓSÁG májusi száma alaposan, 4. KORUNK A kolozsvári folyóirat idei 4. száma Carl Friedrich Gauss születésének kétszázadik évfordulóját a legtermészetesebben és legméltóbb módon, Benkő Samu GÖTTINGA, GAUSS ÉS ERDÉLY című tanulmányának közlésével ünnepli. Ragadjuk ki a Bólyaiak és Gauss viszonyát remekül ábrázoló elemző írás egy passzusát, már csak a XVIII. századi magyar nyelv és gondolkodás megidézéséül is. Amikor Mátyási József poéta 1792-ben Göttingában járt, s azt firtatta, hogy „mi legyen valóságos oka a tudományok illyetén szerentsés előmenetelének, ebben a szarkafészeknyi Hannoverában”, a társaságába szegődött egyik „pajtás” így felelt neki:„A tudósok és tudományok illyetén nagy termékenységének, úgymond, itten szerző oka, a szabadságnak legfennebb járó napja, az az, a gondolkodásnak, tanításnak, írásnak, nyomtatásnak, nem tsak tellyes megengedése, hanem ditséretekkel és jutalmakkal is ébresztése s elevenítése. Semmi más különös boszorkányság nem okozza tehát azt, hogy ez a kisded szabad föld szegeletetske, elme pallérozódással haladja mind azokat a nagy ész és lélek kalitzkákat, melyekben az erőszak hallgatást parantsol: az ijesztésnek fenyítő ujja tsak suttogva enged szólani; az igazat, melly holmi hajoknál fogva rakásra hurtzolt okokon titok alá záratik, főtörés nélkül nem mondhatni; és a hol a babona, részre hajlás, s magános hasznok tekintete miatt, Fedrus régi panaszaként, most is szükség vagyon a mesék által való kifejezésekre ...” A szöveg nehézkesnek látszik, pedig csak írásmódja az: boldogok lehetnénk, ha mai folyóiratainkban ilyen láttató és erőteljes magyar prózát írnának tudós értekezőink. Fekete Sándor SZAUNA SZENTENDRÉN HELSINKI MÓDRA ÚJ TÜKOR Szerkesztőség: Budapest, Vill., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: A LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztő bizottság: BENJAMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR KALMÁR GYÖRGY Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: havi 22,— Ft, negyedévre 66,— Ft, 12 évre: 132,— Ft, 1 évre 264,— Ft. Előfizetés külföldről: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1389 Budapest 62. Pf. 149), vagy a Kultúra külföldi képviseleténél. @77.1416 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE