Új Tükör, 1977. április-június (14. évolyam, 14-26. szám)

1977-06-05 / 23. szám

HETI AJÁNLAT DOBRÁNYI ILDIKÓ TEXTILKIÁLLÍTÁSA Magyar Nemzeti Galéria Látványos és tanulságos Dobrányi Ildikó kiállítása, jó néhány teljesen megoldott, hibátlan művet fölvonul­tató, elegánsan rendezett. Műhely­gondokról beszél, őszintén — és a megfelelő helyen. Hiszen a Nemzeti Galéria műhelysorozatát épp erre találták ki. Sőt a megfelelő időben, 30 év körüli textilművészeink alap­vetően második generációs gondok­kal bajlódnak, ideje kimondani. Nem megtorpanásról van szó, nem a tehetség hiányáról, egyszerűen ar­ról, hogy a hetvenes évek első fe­lének eufórikus pillanatokon és ke­serű tanulságokon át vezető textiles kibontakozása mára adott „terep”, és az újaknak ezen kell megvetni a lábukat. Dobrányi épp ilyesfajta kérdésekről meditál tárlatán: a mű­vészi program meghatározásáról, ki­dolgozásáról, a kísérlet értelméről, a következetességről. Ennek érde­kében egyetlen témát variál színt nem használó, redukált textiljeiben: az áttetszőséget, rétegeltséget, kont­rasztot. Bán András FOLYÓIRAT KORTÁRS — Mit akar a Kortárs ezzel a sok nővel? — kérdezte barátom, kezé­ben lobogtatva a folyóiratot. — A nőnap régen volt, anyák napja is elmúlt. Talán a pedagógusnapra? A felvonulás tényleg szokatlan: Ká­rolyi Amy, Ács Margit, Pardi An­na, Bán Zsuzsa, Börcsök Mária, Pet­­rőczi Éva, Darányi Marianna, Tóth Éva, Gutai Magda írásait és Jókai Anna nyilatkozatát olvashatjuk a júniusi számban. Alkalmat ne ke­ressünk ehhez; a férfiak jelenlétét mindig elfogadjuk anélkül is. Még sohase kérdezte senki, mit akar a Kortárs (Új írás, Nagyvilág) azzal a sok férfival? A Kortárs „női számának” versei­ből, novelláiból, elmélkedéseiből mindenesetre felfokozottság, izga­tottság árad, hűvös tárgyilagosság­nak nyoma sincs, íróik képtelenek szenvtelenül nézni a világot és a té­mát, amelyről beszélnek. Számukra az írás jóval több a puszta mester­ségnél, valahogyan azonosul szinte magával az élettel; ennyiben tény­leg és vitathatatlanul „nőiesek”. De nagyon fontos dolgokról szólnak, s mindig okosan — néha bölcsen és gyönyörűen — verekednek a (férfi) értetlenséggel, amely körülveszi és gúzsba köti őket. Hogy itt-ott vitára is kedvet és okot adnak? Ez csak fontosságukat iga­zolja: végül is mindannyiunk, a tár­sadalom dolgait idézik meg lapjai­ .J Ön­ Ökrös László érdekesen, konkrét tényekre támasz­kodva. (Halmos Béla Több kisebb lakást vagy kevesebb nagy lakást?, Mueller Othmár A munkáslakás­építkezések Budapesten). Ebből a komplex vállalkozásból is kiemelke­dik Mihályi Péter Történeti szem­pontok a magyarországi lakáshiány értékeléséhez című tanulmánya, mert kritikus elemzést ad a lakás­hiány okairól, azokról a múlt szá­zad vége óta három emberöltőn át (egészen a hatvanas évek elejéig) elkövetett mulasztásokról, melyeket csak rendkívüli erőfeszítésekkel, las­san lehet pótolni. Az elmúlt 15 év lakásfejlesztési programja óriási előrelépést jelent ugyan, de még legalább ugyanennyi idő szükséges a városi lakáshiány megszüntetésé­hez. Mihályi különösen feszültség­teremtő problémának tartja azt a tényt, hogy a fővárosi lakosság 13— 14 százaléka nem a saját vagy csa­ládtagja otthonában lakik, és azt is, hogy mindmáig késik az állami la­kások hatékonyabb felújítása, kar­bantartása. Természetesen, néhány tanulmány nem tehet csodát, világméretű gon­dokra azonnali megoldások nincse­nek. De ha azt nézzük, hogy mennyi mendemonda, köd, félre- és bele­­magyarázás övezi ezt a témát, ak­kor az értelmünkre apelláló cikk­sorozat tisztázó-világosító hatásával valóban jelentős vállalkozás. Horváth Tamás valóság Van-e „lakásrejtély” Magyarorszá­gon? Hogy lehet az, hogy minél több lakás épül, annál több az igénylő? Káros-e a mennyiségi szemlélet? Mi az olcsóbb: a nagy lakás vagy a kis lakás? Miért drá­gulnak és húzódnak el a munkásla­­kás-építkezések ? Ezeket a kérdéseket dolgozta fel a VALÓSÁG májusi száma alaposan, 4. KORUNK A kolozsvári folyóirat idei 4. szá­ma Carl Friedrich Gauss születé­sének kétszázadik évfordulóját a legtermészetesebben és legméltóbb módon, Benkő Samu GÖTTINGA, GAUSS ÉS ERDÉLY című tanulmá­nyának közlésével ünnepli. Ragad­juk ki a Bólyaiak és Gauss viszo­nyát remekül ábrázoló­ elemző írás egy passzusát, már csak a XVIII. századi magyar nyelv és gondolko­dás megidézéséül is. Amikor Mátyá­si József poéta 1792-ben Göttingá­­ban járt, s azt firtatta, hogy „mi le­gyen valóságos oka a tudományok illyetén szerentsés előmenetelének, ebben a szarkafészeknyi Hannove­­rában”, a társaságába szegődött egyik „pajtás” így felelt neki:­­„A tudósok és tudományok illyetén nagy termékenységének, úgymond, itten szerző oka, a szabadságnak legfennebb járó napja, az az, a gon­dolkodásnak, tanításnak, írásnak, nyomtatásnak, nem tsak tellyes megengedése, hanem ditséretekkel és jutalmakkal is ébresztése s ele­­venítése. Semmi más különös bo­szorkányság nem okozza tehát azt, hogy ez a kisded szabad föld szege­­letetske, elme pallérozódással ha­ladja mind azokat a nagy ész és lé­lek kalitzkákat, melyekben az erő­szak hallgatást parantsol: az ijesz­­tésnek fenyítő ujja tsak suttogva enged szólani; az igazat, melly hol­mi hajoknál fogva rakásra hurtzolt okokon titok alá záratik, főtörés nél­kül nem mondhatni; és a hol a ba­bona, részre hajlás, s magános hasz­nok tekintete miatt, Fedrus régi pa­naszaként, most is szükség vagyon a mesék által való kifejezésekre ...” A szöveg nehézkesnek látszik, pedig csak írásmódja az: boldogok lehet­nénk, ha mai folyóiratainkban ilyen láttató és erőteljes magyar prózát írnának tudós értekezőink. Fekete Sándor SZAUNA SZENTENDRÉN HELSINKI MÓDRA ÚJ TÜKOR Szerkesztőség: Budapest, Vill., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: A LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztő bizottság: BENJAMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR KALMÁR GYÖRGY Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbe­sítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: havi 22,— Ft, ne­gyedévre 66,— Ft, 12 évre: 132,— Ft, 1 évre 264,— Ft. Előfizetés külföldről: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1389 Budapest 62. Pf. 149), vagy a Kultúra külföldi képviseleténél. @77.1416 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE

Next