Új Tükör, 1977. április-június (14. évolyam, 14-26. szám)

1977-06-12 / 24. szám

Kovásznay Eszter rajza SIMAI MIHÁLY Bohócország Bohócország címere: egy boszorkány félfüle, meg egy bárány, ki a sárkány torkán csúszik fölfele. Hol a bohócpalota? annyira, meg ennyire. De csak az ér amoda, aki nem megy semmire. Bohócország címere: heherésző nyenyere, nyikorászó hehere, nyolclevelű lóhere. Ahol a szád akkora, mint a család vekkere,­­ ott a bohócpalota, rengeti a hahota. Benne lakik Plim és Plim, Rötyögöm és Röhögöm, Fővidor meg Alvigyor meg tréfamester Töhötöm. TEGNAP- MA- HOLNAP Fejjel és kézzel Mi a legholnapibb foglalkozás? Egyszerűnek tet­szik a válasz: a gombnyomogatás. Elvégre HOLNAP, vagyis a jövőben az automaták korszaka köszönt ránk, s annyiból áll majd a munka, hogy nyomogat­juk az automaták gombjait. A gombnyomogató pe­dig senkinek nem fogja azt mondani, hogy „ne za­varjatok, dolgozom”, mert abban a néhány percben, amit naponta munkával tölt, senki nem akarja majd megzavarni. Ez volna a jövő? Hát a legmaibb foglalkozás? Olyan sokféle, hogy fel­­sorolhatatlan. Mai munkát végez a gépkocsivezető: keze a kormányon, lába a pedálon, szeme az utat figyeli. Mivel dolgozik? A kezével? A lábával? A sze­mével? Ezzel is, azzal is. És persze a fejével. De csak azért tudja ezt csinálni, mert TEGNAP megismerték a fémeket, feltalálták a motort, megtervezték, meg­alkották a gépkocsit. A mérnök rajzasztalán kibontakoznak egy épület körvonalai. Mivel dolgozik? A kezével is, de elsősor­ban a fejével. És csak azért tudja így csinálni, mert TEGNAP elvált egymástól a szellemi meg a fizikai munka. Hát a tudós, aki csak gondolkozik? A röntgenorvos, aki csak gombokat nyomogat és figyel? A villany­­szerelő, a postás, a komforrnos.. . Van közöttük, aki a fejét használja többet, van, aki a kezét. Azért van erre módjuk, mert TEGNAP elváltak egymástól a különböző mesterségek. De fej nélkül nem dolgoz­hat senki. (És ha mégis megteszi, abból csak baj származik.) És mi a legrégibb foglalkozás? A szerszámkészítés. TEGNAP, vagyis valamikor nagyon régen, amikor megszület­tek az első szerszámok, a kéz dolgozott többet. An­­­nyit, hogy alig jutott idő másra. Ember ősünk, ami­kor szerszámot készítve, a követ csiszolgatta, még­sem mondta azt, hogy „ne zavarjatok, dolgozom”, mert csak tudta, hogy valami szükségeset és jót csi­nál, de azt, hogy munkát végez, azt nem. (És nem is beszélt ilyen kerek mondatokban.) TEGNAP, vagyis a régmúltban, azt sem mondta senki, hogy nem akar szerszámot készíteni, és inkább eladó lesz a boltban, vagy elmegy dömperesnek, mert nem volt sem bolt, sem dömper. De bányász lehetett, mert a bányászat is az egyik legrégibb mesterség. Csakhogy a bányászat MAI ÉS HOLNAPI foglalkozás is, akár a szerszámkészítés. Igaz, nem ugyanolyan módon, nem ugyanolyan eszközökkel, mint tegnap, és bár a kéznek nagyon nagy szerep jut benne, de majdnem annyi a fejnek is jut. TEGNAPI, MAI ÉS HOLNAPI foglalkozás a mezőgazdasági munka is, de más-más módon. Mert TEGNAP még a testi erő, az ügyesség meg a gyakorlat volt a legfontosabb, MA és HOL­NAP pedig csökken a testi erő fontossága, és növek­szik a tudásé. TEGNAP mozdonyvezető csak nagyon szívós és erős ember le­hetett, mert sokkal fáradságosabb munka volt a szénnel fűtött mozdonyokat vezetni, mint a mai vil­lanymozdonyokat. De MA sem könnyű mindenfajta munka, pjedig sokféle gé­pet látunk magunk körül. Csak még nem eleget, és ráadásul a gépek kezeléséhez hozzáértés, meg ügyes kéz is kell, és tudás, amit nem könnyű megszerezni. HOLNAP lesznek olyan foglalkozások is, amilyenekkel ma még csak ritkán vagy egyáltalán nem találkozunk. Ma épülnek az atomerőművek, amelyek holnap fognak újfajta energiát adni. Holnap terjednek el a légpár­nás hajók és gépkocsik. Holnap válik majd megszo­kottá az űrhajózás és sokkal több embert foglalkoz­tat majd, mint ma. TEGNAP sokkal több időt kellett munkával tölteni, mint MA, mégsem volt olyan jó az életünk. Sok olyan munka volt, ami örömet adott az embernek, de nem mindig talált olyan munkát, amit szívesen csinált volna. Ma sokkal több az olyan munka, amely örömet ad. De ha csak gombokat kell nyomogatni, az ma sem öröm. HOLNAP, amikor már mindenütt ott lesznek a gépek, nem lesz elég a gombnyomogatás, mert a gépeket nem­csak feltalálni, de megépíteni is kell, s ehhez a jö­vőben is szükség lesz a fejre és a kézre. De bizonyos, hogy a gépek minden nehéz munkát elvégeznek majd, s elég lesz arról gondoskodni, hogy jól működ­jenek. Így azután jut majd idő sok minden másra is, sokkal több, mint ma, és nem lesz szükség olyan fog­lalkozásokra, amelyekben az ember nem talál örömet. D. MAJOR KLÁRA Hegedűs István rajzai □ 39 .

Next