Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
1977-07-17 / 29. szám
Mit játsszunk Szentendrén? Szentendre csábít a játékra. Nemcsak a szabályos, színházi játékra, mellyel a Teátrum vár minket júliusban. Ebben a szép és nyájas városkában nyaranta megszállja az embert a jókedv és a könnyelműség. Mintha egy nagy felnőtt játszótér volna az egész, ahol különféle képzőművészeti csodák és tölcséres fagylalt kínálja magát, liget helyett a Dunaparton és a kis utcákban barangolunk, kézzel esszük a scsevabcsicsát, céltalanul bekukkantunk az üzletekbe, sátrakba, s még veszünk is valamit, amire az égvilágon semmi szükségünk nincs, de hát a vásárlás is játék. S miután ez a furcsa varázslat viszszababonáz minket a gyerekkorunkba, a Teátrum nézőterén is másként üldögélünk, mint az „igazi” színházak nézőterén, másként mint a többi szabadtéri színpadon, melyek már-imár járványszerűen szaporodnak. A Tévedések vígjátékának előzetes hírverése például arra ingerelt volna, hogy amikor átveszem jegyemet a pénztárfülkében, cserébe ott felejtsem a jókedvemet és belebújjak a kritikus tiszteletre méltó szerepébe. Ha ez a tranzakció sikerül, most bizonyára elemzőbb, zordabb beszámolóban tudnám kiosztani az osztályzatokat rendezőnek, színésznek, tervezőknek, morfondírozhatnék azon, vajon meddig terjed a színház szabadsága Shakespeare szövegét illetően, még akkor is, ha éppen egy korai darabját szabják át a hely és a környezet kívánalmai szerint. Többeknek sikerült is eljátszani a szigorú bírálót nemcsak hivatásbelieknek, de egy-egy légkondicionált nézőnek is. ők voltak kisebbségben. Nem sikerült idomulnom hozzájuk. A jókedv velem maradt. Sőt, fokozódott. Mert az, amit Kerényi Imre a díszlettervező, Götz Béla segítségével kitalált: a tér minden zegének és zugának, a templomnak, a házaknak, sikátornak és utcának „bejátszása” nem egyszerűen dekorációkkal, hanem állandó és eleven háttérmozgással, néma szereplők főszereplővé avatásával, Ephesus áttelepítésével egy szerb kisvárosba, akkor is mulattat, amikor az előtérben egy-egy szereplő merevebb és érdektelenebb a szerepénél. Az előadás egyik különössége ugyanis, hogy a két ikerpár egyáltalán nem hasonlít egymásra — ami színész-énjüket, stílusukat illeti. A virgoncán komédiázó Tímár Béla színészileg több fejjel magasabb a szép szál Kalocsay Miklósnál. Gyabronka József pedig összetéveszthetetlen mozgáskultúrával, telivér humorral játssza az egyik Dromiót. Sunyovszky Szilvia, akit éppen nemrég nyilatkoztattak arról, milyen érzés szép nőnek lenni, olyan jelentéktelen ebben a szeles, pergő bolondozásban, hogy dekoratív külseje helyett szemünk inkább a két ikerkatonára vagy a távolban némán mozgó vendéglősre téved. De mindig találunk valamit, ami feledteti a kisebb döccenőket. Márton András például még akkor is jelen van a nézőtéri nevetésben, amikor árnyéka is eltűnt már a térről, Kishonti Ildikó énekszámai pedig önálló produkcióként is megállnák a helyüket. De ami az egyes jó vagy kevésbé sikerült teljesítménynél fontosabb: az egész társaság mintha magának játszana, s ehhez a játékhoz tiszteletlen bizalommal Shakespeare-t is magukkal csalták, ő pedig bizonyára elnézi ezt a szemtelenséget, hiszen maga is nagy játékos volt és a színház nevében gyakran tiszteletlen a történelemmel és az irodalommal szemben. A templomtéri játékoknál egy népi táncegyüttes táncra invitálja a bámészkodókat, néhányan meg is tanulják a kólót. A Tévedések vígjátékának remekül koreografált záró össztáncában olyan szívvel, örömmel járják a szereplők, a kitűnő Kelemen Éva és Horváth Sándor éppúgy, mint a legfiatalabbak, hogy a nézők legszívesebben csatlakoznának hozzájuk, hiszen nyolctól tízig amúgy is együtt játszottunk Szentendrén. MÁRIÁSSY JUDIT Sunyovszky Szilvia és Kalocsay Miklós (HI©L OS LÁTTAM? 11. Műemléki rejtvényjáték Az Új Tükör ismét közös rejtvényjátékot rendez a Rádió- és Televízióújsággal. Július 17-én megjelenő 29. számunktól kezdve, 12 héten át egy-egy fényképet közlünk múltunk értékes emlékeiről. Laptársunk keresztrejtvénye választ ad arra, hol keressék olvasóink azt a műemléket, amelynek fotóját lapunkban közöljük. JÁTÉKREND Olvasóinktól a következőkre kérünk választ: 1. Hol van a műemlék? 2. Mi a műemlék megnevezése? 3. Építésének ideje és stílusa? A heti megfejtést az Új Tükörben közölt szelvényre kell írni. A szelvényt levelezőlapra ragasztva az Új Tükör címére (1085 Budapest, Gyulai Pál u. 14.) a megjelenés időpontját követő második hét végéig kell beküldeni. Helyes megfejtést beküldő olvasóink között hetenként értékes múzeumi tárgymásolatokat, a folyamatosan játszók között havonta 50, 20, illetve 10 kötetes kiskönyvtárakat sorsolunk ki. Műemléki relvényünk fődíja: EGY SZÍNES TELEVÍZIÓ amelyet a rejtvényjáték befejezése után sorsolunk ki a folyamatosan játszók között. A HOL IS LÁTTAM? műemléki rejtvényjáték szelvénye a Név:..................................................................................................................... Lakcím:................................................................................................................ Válaszok: 1........................................................................................................... 2.............................................................................................................................................................................................................................................................................3....................................................................................................................... □ 31