Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)

1977-08-07 / 32. szám

KÁNYÁDI SÁNDOR NYÁR VAN, NYÁR... Nyár van, nyár, tikkasztó. Kiszáradt minden tó. Elapadt a patak. Ludak, récék búsan fürödnek a porban. Kérdezd meg a tojót, kérdezd meg a gácsért. Kimennének a világból egy kis pocsolyáért. TAKÁTS GYULA MEGHOZZA A SZÁRNYUK Száll a liba délre. Mennek a tóra.­­ Gá-gi-gá, nincs vége. Zeng a liba nóta. Mennek a tóra. Kergeti a jég. — Gá-gi-gá, nincs vége, sietnek ládék. Mire oda érnek, itt is megered. Meghozza a szárnyuk a havas telet. .. MANUEL COFINO LÓPEZ Gyermekek Fortunat­áj­a A gyerekek az élet virágai Gyermekek Fortunatája mindig nevetett, és hamiskás szeme úgy ragyogott, akár reggelente a harmatcseppek a leveleken. Mindig zöldbe öltözött. A gyerekek mind eljártak hozzá, hogy meséljen nekik. A legtöbbször eze­ket a meséket kérték: A teknőc meséjét, aki szeretett táncolni, mert karcsú dereka volt. A kolibriét, aki egy keserű narancsban lakott. A vietnami gyerekek meséjét, akik az eget nézve ültettek rizst. A fiúkról szólót, akiket a tenger kékre festett. A sétáló esthajnalcsillagról szólót, amely a fák csúcsán szokott megpihenni. A néger baba meséjét. Tilín, a kis kínai meséjét, aki kiabált, mikor ráléptek az árnyékára. A törpéket, akik a tengerparton laktak, korall-kunyhóban. Azt mondják, senki sem tudott úgy mesélni, mint Fortunata. Ezrével őrizte a meséket emlékezetében. A gyerekek nem vették észre az órák múlását, és Fortunata meséi hallatán olyan elragadtatás töltötte el őket, mintha csak egy cukorkákkal teli varázs­kertben jártak volna. A gyerekek vagy körülötte ül­tek, meséit hallgatván, vagy a ruhájába kapaszkodva követték mindenüvé. Mondják, hogy Fortunata szappanbuborékokat fújt nekik, amelyek nem pukkantak szét a levegőben, hanem játszani lehetett velük, mint holmi át­tetsző labdácskákkal. Azt is mesélik, hogy Fortunata kivitte a gyerekeket az erdőbe, megtanította nekik, hogyan kell növényeket ületni, s azt is, hogyan muzsikálnak a különféle fák, mikor a szél játszik a leveleiken. Meg azt is beszélik, hogy a fenyvesen átfutó kis patakhoz is elvitte a gyerekeket, kis papírhajókat csinált nekik, amelyek nőttön növekedtek, amint a víz sodra vitte őket; mindenki esküszik rá, hogy eljutottak a tengerig is, és azóta kubai zászlócskával járják a világ óceánjait. Beszélik, hogy papírból nyulakat és őzeket, kutyákat és juttapatkányokat vágott ki, amelyek életre keltek, és mindjárt futkározni kezdtek az erdőben. Meg hogy sok mindent ajándéko­zott a gyerekeknek: papírsárkányokat, színes ceruzákat, zászlócskákat ás még fűszerliliomokat is, ugyanolyanokat, amilyeneket Claribel nevelgetett a kertjében. Énekelni is tanította őket. Fortunata gyerekeinek kórusától visszhangzott az erdő. Azt mondják, a gyerekek úgy követték Fortunatát mindenüvé, ahogyan a pillangók Claribelt, a madarak pedig Gábrielét. A kubai író meséjét spanyolból Amaya Clunes rajta fordította DOBOS ÉVA ! Kiegészítő játék Jól nézd meg ezt a távoli ,,őzikés" mintát! A kép bal oldala készen van, a jobboldalról azonban hiányzik még néhány piros­­. Vegyél elő egy piros ceruzát, és fejezd be a képet! Ha jól dolgozol, a két oldal pontos tükörképe lesz egymásnak. M. V. □ 39

Next