Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)

1977-08-28 / 35. szám

HOL IS LÁTTAM? 7. Műemléki rejtvényjáték Az Új Tükör ismét közös rejtvényjátékot rendez a Rádió- és Televízióújsággal. Július 17-én megjelent 29. számunktól kezdve, 17 héten át egy-egy fényképet közlünk múltunk értékes emlékeiről. Laptársunk keresztrejtvénye választ ad arra, hol keressék olvasóink azt a műemléket, amelynek fotóját lapunkban közöljük. JÁTÉKREND Olvasóinktól a következőkre kérünk választ: 1. Hol van a műemlék? 2. Mi a műemlék megnevezése? 3. Építésének ideje és stílusa? A heti megfejtést az Új Tükörben közölt szelvényre kell írni. A szelvényt leve­lezőlapra ragasztva az Új Tükör címére (1085 Budapest, Gyulai Pál u. 14.) a megjelenés időpontját követő második hét végéig kell beküldeni. Helyes megfejtést beküldő olvasóink között hetenként értékes múzeumi tárgy­másolatokat, a folyamatosan játszók között havonta 50, 20, illetve 10 kötetes kiskönyvtárakat sorsolunk ki. Műemléki rejtvényünk fődíja: EGY SZÍNES TELEVÍZIÓ amelyet a rejtvényjáték befejezése után sorsolunk ki a folyamatosan játszók között -----------------------------------------------------------------­ A HOL IS LÁTTAM? műemléki rejtvényjáték szelvénye A „Hol is láttam?" című rejtvénypályázat 31. számunkban megjelent harma­dik rejtvényének helyes megfejtése: Siklós — Vár; Zárterkély, XV. sz. vége, gótikus stílus. Nyertesek: Jendruszák Jánosné balatonfüredi, Túri Zsuzsanna és Kassai Ist­ván budapesti lakosok. A nyertesek nyereményüket postán kapják meg. 44 □ a Név: .................................................................................... Lakcím: ................................................................................. Válaszok: 1................................................................................. 2................................................................................. 3.......................................................................................... Meghalt a király!... Tennessee állam Memphis városá­ban 42 éves korában meghalt Elvis Presley, akit az énekesek és a rock and roll műfaj királyává kiáltott ki menedzsere, Tom Parker, aki önma­gát is felruházta a szerényebb ez­redesi címmel. Furcsa királyság ez, ahol minden alattvaló énekel, mik­rofont és gitárt tart a kezében és bár e pálya bőven nyújt alkalmat önfeldicsérésre, mégis Elvis királyi címét készséggel elismerte mind­egyikőjük. E pályán elsőnek lenni, ahhoz két bizonyíték kell: az eladott lemezek mennyisége és koncertjeik látogatottsága. Presleynél csak a nyolcadik évtizede felé közele­dő Bing Crosby nevével adtak el több lemezt, ezek java része is egy karácsonyi dalhoz fűződik. A Pres­­ley-hangversenyek látogatottsága, már jegyelővételben, felülmúlta tár­saiét. Más kategória a Pink Floyd, az Emerson-trió százezres stadion­fellépései. Ezek együttesek, a szóló­énekes jobban érvényesül zárt szín­padon. Egy szemüveges angol énekes, a nap­jainkban­ csak felvette Presley ke­resztnevét — Elvis Costello —, már­is nagylemeze jelent meg, máris fel­lépett „Elvis Angliában!” címszó­val. Mert az igazi Elvis nem koncer­tezett külföldön, bármilyen összeget kínáltak neki. Az ötvenes évek közepén tűnt fel, a rock and roll-korszak hajnalán vagy reggelén, amikor többségében jó ké­pességű néger dalnokok uralták a piacot és ő lett a Great White Hope, a Nagy Fehér Reménység. Amikor a magyar vízilabda-válogatott 1955- ban a melbourne-i olimpia után egy kis magántúrát tett az Egyesült Ál­lamokban és élményeik könyvvé da­gadtak, ott találkoztam először Elvis mágiájával. Leírták egy repülőtéri érkezését: csupa napsütötte, rövid hajú, egészséges fiatal várta topo­rogva és megjelent az ideáljuk, egy sápadt, fehér bőrű, szép szemű, tűz­oltófrizurát viselő fiú, akinek kül­seje inkább komikus volt, mint ra­jongásra méltó, mintha ferencjózsef­­ben jelent volna meg a modern trt­­kós fiatalok között, akik sikongva megrohanták, tépdesték ruháját. Miért? — vetődött fel a kérdés Kár­páti Gyurikáék vízilabdás, józan és mindenfajta trükk, csavarás iránt fogékony agyában. A titkot — vol­taképpen — máig sem fejtették meg. Talán a hangja? Igen, az mindig tiszta volt, szenvedélyes, őszinte. De mindig vagy rock and rollt énekelt, vagy érzelmes dalokat. Menedzsere — aki nyugodtan kinevezhette volna magát tábornoknak is, hiszen el­hunyt kollégájával, a Beatles me­nedzserével együtt a szakma legme­részebb, legjobb képviselője volt —, gondoskodott arról, hogy ha egy El­vi­s-lemez már lefelé tartott a slá­gerlistákon, mindig egy új lépjen a helyébe. Csak az utóbbi években ezek az „új” Presley-slágerek kelet­kezési dátumai a 60-as évek legele­jére estek. Mert az utóbbi időben riasztó hí­rek érkeztek a király felől. Falánk­sága nem ismert határt. Akár a Nagy zabálás című film életre kelt hőse: tízóraira két-három steak — egy Eye Steak megvan vagy 35 deka —, rá néhány sziruppal öntözött ránk, hogy kihúzza délig —, hamar megmutatta hatását: Elvis rettene­tesen elhízott. Elég kiábrándító je­lenség a színpadon, ha betódul az if­júság bálványa, aki már inkább si­keres tőzsdealkusznak tűnik. Hasat hatalmas csattal takarták, szeren­cséjére divat lett az elöl be nem gombolt férfiing, de egy fellépésénél mégis szétrepedt a nadrágja, akkor sokáig ingadozott, hogy visszavonul. (Mellékesen­ intő példa ez jólétbe guruló színészeink számára, Kon­­czon és Cserhalmin kívül már alig lehet magyar férfiszínész felsőtestét mutogatni filmen, ha valakinek a színpadon három lépcsőn kell fel­mennie, a szerelmi vallomás aszt­matikus l­ihegéssel párosul.) Presleynek mindene megvolt, csak egy hiányzott: a személyes siker. Or­vosai, felesége, impresszáriója óvta, ő mégis elvállalt fellépéseket. A kö­zönség változatlan tömegben kereste fel Las Vegas és más városok színpadjain. A hangjával nem is volt semmi baja. Csak előbb a felesége hagyta ott, majd hírek érkeztek, hogy olyan szópárbajokat folytat Tom Parkerrel, mint amilyeneket Muh­ammed Ali szokott ellenfeleivel, mérkőzés előtt. — Nincs szüksé­gem már rá! — jelentette ki Presley. Utoljára a szíve lázadt fel ellene. Abban a kórházban halt meg, amely nincs messze attól az utcától, ame­lyet Memphis városa, még életében, róla nevezett el: az Elvis Presley ut­­cato­. . TARDOS PÉTER A temetés A király, amikor őrmester volt. Pres­ley két évet szolgált az amerikai had­seregben

Next